Keresés
 
 
Megtekintve: 1910 alkalommal
Örömhír - A jólét délibábja

    

Sebestyén Péter:

A jólét délibábja? 

Előszó helyett
Erős életigenlés olvasható ki Sebestyén Péter írásaiból: pártolja a családot, a gyermekvállalást, a hit, a hagyományok megtartását, és elutasítja a deviánst, a természetellenest, az önzést, a fogyasztói világot, a gyökértelenséget és hitetlenséget.
tovább »
 
Négyesfogat: az esszéírás műhelytitkai
Igét hirdetni nem is olyan egyszerű. „Publicistaként”, népszerűen fogalmazni, kivinni a templomból, és közhírré tenni az evangéliumot, még nehezebb.
tovább »
 
Átjáró
A magunk mögött hagyott karácsonyi ünnepek és az elkezdett újesztendő akaratlanul is megállásra készteti az idő sodrában élő embert.
tovább »
 
Boldogság? Az mi?
Mi az, mi embert boldoggá tehetne? Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön, A telhetetlen elmerülhet benne, S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.
tovább »
 
Méhviasz és pillangó
Már a kora középkor óta a feltámadás egyik szimbóluma a bábjából kikelő lepke. Az ember számára első látásra visszataszító, máig kutatott rovar akarva-akaratlanul is kínálkozó hasonlat lett, mely a feltámadás titokzatos valóságát volt hivatott érzékeltetni. Isten az embert földből teremtette és lelket lehelt bele.
tovább »
 
Vadlesen
Vadat lőni talán egyidős az emberiséggel. Az ősember vadászösztöne, amely a vad elejtésére, a táplálék megszerzésére, no meg családja hússal való ellátására késztette, ma is éppoly eleven és meghatározó.
tovább »
 
Csöndben
Ha még nem tudnánk, milyenek vagyunk, ha nem ismerjük magunkat eléggé, kérdezzük meg az amerikaiakat. Nekik mindenre van válaszuk.
tovább »
 
Kifelé az iskolából!
Úgy látszik, mostanság nemcsak a csíki sörper, vagy a reptérvita képes felborzolni a kedélyeket, hanem az alkotmánybírósági verdikt nyomán született ellentmondásos helyzet is, miszerint ősztől nem lesz kötelező a vallás, mint tantárgy, „csupán” választható. Mint az informatika, a néptánc, csillagászat stb.
tovább »
 
Jöjj el Uram!
Várakozni jó. Izgalmas. Feszültséggel teli. Szemed lélegzetvisszafojtva a puska távcsövének fénynyílásán, ujjaid remegve tapadnak a fegyver ravaszára, hogy elsüthesd, ha előbukkan a vad.
tovább »
 
Örömünknek oka
Végigpásztázva gyermekkorom örömeit, rájöttem: elsősorban akkor, annak örültem igazán, amikor ajándékot kaptam. Amikor valami régi álmom vált valóra.
tovább »
 
Giccs, ami nincs
Vagyis csak látszat. Értéktelen bóvli, gagyi tömegáru. A semmivel felfújt lufi. Sóder. Cucc. De ha birtoklom, ha már nekem is van, menő vagyok. Legyen az korondi bészbollütő, plüssmaci vagy kerti törpe, bőr szerkó az orosz piacról, a legújabb márkás autó vagy kopott farmer, táblagép vagy érintőképernyős ketyere.
tovább »
 
Képek
Mint filmkockák képei peregnek a kép-család tagjai lelki szemeim előtt: gyermekkorom emlékképei, arckép, fénykép, szentkép, önkép, álomkép, fantáziakép, jelkép, szókép, költői kép, tükörkép... és még sorolhatnám.
tovább »
 
A jólét délibábja
Kétezerhárom őszén, két héttel a missziós vasárnap előtt, ötven év körüli ébenfekete benini (nyugat- afrikai) püspök látogatta meg a bajor egyházmegyéket.
tovább »
 
Közhelyek nélkül
Közhelyek szorításában élünk. Reggeltől estig elcsépelt szóvirágokkal, sablonokkal, klisékkel jelzünk egymásnak: ’szép napunk van’, ’hát igen, ilyen az élet’, ’hogy mik vannak’, ’ez van, s ezt kell szeretni’, ’megtörténik a legjobb háznál is’, ’a jó munkához idő kell’, ’a pénz nem boldogít, de ha zsebben van nyugtat’, ’szegény ember vízzel főz’, ’csak egészség legyen s a többi telik’, ’most hagylak, majd még beszélünk’…
tovább »
 
Egyenes gerinccel
Gábor bácsi méhész volt. De amolyan ezermester is, hisz biciklit javított, csizmát talpalt, gumit ragasztott. Felesége Jucika egyik nyári délutánon ijedten szaladt be a műhelybe: Gáborkám, megdöglöttek a méhek!
tovább »
 
Hívő hazafiság
Amióta az erdélyi médiában a kelleténél is nagyobb hangsúlyt kapott a marosvásárhelyi Unirea Líceum visszaszolgáltatásának ügye, és ennek kapcsán a katolikus egyház iskolaalapító szándéka, az ezt követő polémiában rosszmájú, és a valóságtól elrugaszkodott vélemények és vádak törtek felszínre újfent.
tovább »
 
Az Úr városa?
Gyermekkoromban nem szerettem a városiakat. Affektáltak, urizáltak, szinte „kitörött a nyelvük” beszéd közben – ’pláne Kati hova mész, sőt a patikába… ilyen direkt időben? ,no ne szimpatizálj’ -, és mindig lenézték a falusiakat.
tovább »
 
Lélekfuvallat
Ha valakitől ilyenkor megkérdeznénk: barátom, mi a pünkösd, minden valószínűséggel azt válaszolná, hogy, hát pünkösdkor van a Csíksomlyói Búcsú. Az illető nem is jár messze a valóságtól, csupán megrekedt a „felszínen”. Mert pünkösdkor nem állhatunk meg a somlyói búcsúnál.
tovább »
 
Melyik farkast eteted?
Minek fizessek adót, ha csalni is lehet? Miért legyek becsületes, ha a többiek emiatt baleknak néznek? Miért ne csúsztatnék kenőpénzt, ha számla nélkül, olcsóbban elintézhetem, mint „törvényesen”?
tovább »
 
Szakálla volt, kender...
Volt egyszer egy ember… – kezdhetném a mesét a férfiról, akinek szakálla volt, de a mese úgy folytatódna, hogy női hangja volt, csinos női alakkal és frizurával „fűszerezve”. Amolyan giccses Jézus-arcot hordozott ábrázatja, amely már önmagában is a blaszfémia határát súrolja.
tovább »
 
Kikelet Anyja
Néhány nappal a csillagászati tavasz után, amikor a kertészek javában végzik a tavaszi oltásokat, a borászok lefejtik a friss bort és más hordóba csapolják, kilenc hónappal Karácsony előtt anyaszentegyházunk is ünnepel.
tovább »
 
Plébánia éve
Főegyházmegyénk főpásztora a múlt ősszel az új egyházi évet, a 2013-2014-es évet a plébánia éveként nyitotta meg. Ezzel mintegy hangsúlyozva, hogy a hitet az egyházközségben, a konkrét helyi egyházban éljük meg.
tovább »
 
Húsvéti bárány és pünkösdi rózsa
A karácsonyi angyalvárás és szánkózás mellett szívesen pörgetem vissza az idő kerekét, a húsvéti ünnepek miatt is. Különösen az egyházi szokások és ceremóniák érintettek meg. Szépvízen, ahol a gyermekkorom telt, nagyböjt folyamán egymással versenyeztünk, felszegi és alszegi gyerekek, hogy ki gyűjt több pontot péntekenként, amikor a keresztútjárás állomásain elképzeltük magunkat Jézus mellett a Golgotán.
tovább »
 
A kút vize
Néhány éve egyik ismerősömmel Csíkszeredától Marosvásárhelyre jövet az út mentén meg-megálltunk és kutakat fényképeztünk. Anyagot gyűjtöttünk egyfajta kút-meditációhoz. Közben pedig elbeszélgettünk arról, milyen sokrétű jelképrendszere van a kutak formájának, alakjának és, hogy milyen fontos az ember életében a kút, mint jelkép és valóság.
tovább »
 
Szösszenet a székelyekről
Milyen a székely ember? Vizsgáljuk meg közelebbről. Különféle vélemények, beskatulyázások, előítéletek, ellenségeink vagy az idegenek által táplált érzések, tapasztalatok manapság is erősítik ezt a székelyekről alkotott képet.
tovább »
 
Kétségek közt
Jean Buridan Bethune (1300-1359) középkori skolasztikus, a párizsi egyetem rektora, előadásain gyakran beszélt egy szamárról, ami előtt három köteg széna volt ugyanolyan mennyiségben, minőségben, egyenlő távolságban, nem messze a kúttól.
tovább »
 
A főnök az főnök...
Így kezdődik a főnök tízparancsolata, majd azzal folytatódik, hogy neki igaza van. Mindig. Mert ő főnök. Ha netán nem lenne igaza, akkor is érvényes a második és harmadik cikkely. Azért főnök. Ő nem késik, csak akadályozták. Ő nem hazudik, csak félretájékoztatták. A főnököt nem jó bírálni, mert odatesz, hogy oldd meg jobban!
tovább »
 
Mennyei derű
Pár napja került kezembe egy amerikai jezsuita azonos című kötete, a humor, a nevetés és a lelki élet kapcsolatáról.
tovább »
 
Erdélyi magyarnak lenni
Az idei pünkösdi búcsún hozott össze a Gondviselés Lakó Péterfi Tündével. Egy mélyen érző, gondolkodó, magyar népéért tenni akaró energikus hölggyel találkoztam, aki már a marosvásárhelyi olvasóközönség előtt korábban is „mutogatta oroszlánkarmait”.
tovább »
 
Hosszú úton, gyalog
A végén kezdtem el olvasni a Hosszú úton c. könyvet. Gondoltam, a tartalomjegyzékből hamar kirajzolódik, mi lesz az érdekes, ami megragadja figyelmem.
tovább »
 
A szív hangjai
Lőrincz György igazi mesélő. Az erdélyi széppróza nagyjainak nyomában járva újabb, lebilincselő, sodró erejű regényt ad kezünkbe. Finoman, szelíden, tapintattal vezeti olvasóját, miközben oldalról-oldalra tudatosan, mértékkel adagolja a cselekmény bonyolult, és mégis egyszerű történéseit, bontja ki a történet vezérfonalát.
tovább »
 
Hely kijelölve
A szerző a Zsil-völgyi Urikány szülötte, mégis Atyhában „őshonos”. Ismeri a székely ember lelkének rezdüléseit, de ezt olyan kiművelt nívón képes bemutatni, mint a kertész, aki nemes ágat olt be vad fába, hogy az minőségi és bő termést hozzon.
tovább »
 
Lekönyököl a gondviselés
Talán a június végi, nyárba belenyúló időpont, talán a sokféle kulturális programban dúskáló bőség zavara, talán a derült égből aláömlő felhőszakadás volt az oka, hogy a szerda esti író – olvasó találkozó iránt ilyen kevesen érdeklődtek.
tovább »
 
Posztmodern
Kedves ismerősöm azzal reagált az egyik cikkemre, hogy, ha van bennem lendület, ne fogjam vissza magam. A sav, a bors, a nedv, a kedv, a szenvedély hassa át az írást. Ne fogjam vissza a lelkem, amikor a pennámat megeresztem... Nos, megígérem, nem is fogom... – gondoltam.
tovább »
 
Bernády, a nemzetépítő
Zsúfolásig megtelt szombat este a Gecse-utcai református egyházközség előadóterme, ahol Kozsik József színművész másfél órára a városépítő polgármester szerepébe, de inkább bőrébe bújt. Szikrázott a levegő, pisszenés nélkül, megrendítő csendben elevenedtek meg dr. Bernády György életének eseményei, és még inkább lelkének rezdülései.
tovább »
 
Római fenyők
Az élményt nem könnyű szavakba önteni. Ahogyan a moszlimoknak a mekkai zarándoklat nemcsak vallási kötelesség, hanem életre szóló élmény, még inkább azt jelenti a katolikusoknak a világegyház szíve, Róma. Rómába eljutni nemcsak egy átlagembernek, de egy papnak sem hétköznapi esemény.
tovább »
 
 





btz webdesign