Szolgálati helyeim

• 1992 április 25-én, Fehérvasárnap szentelt pappá +Exc. és Ft., Bálint Lajos, Erdély első érseke Csíksomlyón. Exc. és Ft., dr. Jakubinyi György érsek segédpüspök és Ft. Tamás József spirituális valamint nagyszámú papság és hívek jelenlétében négy gyulafehérvári egyházmegyés diakónus részesült az áldozópapság szent rendjében: jómagam és György Ferenc Ditróból, Pál Vilmos Barna Székelyudvarhelyről és Szakács Endre Csíkszeredából. A nyári „hivatalos” áthelyezésekig május 8-tól Erdély különböző plébániáira kerültünk segédlelkészi kinevezéssel.

• Jómagam Sepsiszentgyörgyön, a Csíki-utcai „Szent Gellért” plébánia közösségében kezdtem el lelkipásztori szolgálatomat, ahol Ft. Márkus András plébános munkatársa lettem. Ezek a termékeny hónapok sok kihívással és papi feladattal, mintegy felkészítettek a későbbi, nagyobb horderejű kápláni „bevetésre” is. Plébánosom mellett belerázódtam a városi pasztoráció sokszínű munkájába, egyben olyan élményekkel gazdagodva, amelyek egész, további papi életemet meghatározták. Biciklis papként ingáztunk a plébánia-templom és az őrkői cigányok újonnan létesített kápolnája közt, amelyet az akkor Sepsiszentgyörgyre települt Teréz anya irgalmas nővérei tartottak fenn.

 • 1992 szeptember 24-én, a Csíki utcai Szent Gellért búcsún Bálint Lajos érsek személyesen közölte velem következő papi állomáshelyemet: Csíkszereda. Hazai pályán éreztem magam, nemcsak szülőfalum közelsége miatt, hanem mert nagyon sok ismerős arc tűnt fel a hívek között. 

    Borbély Gábor felcsíki főesperes-plébános jó munkaadónak, erélyes principálisnak, emberséges munkatársnak bizonyult. Akkoriban még egy plébánia működött, hat segédlelkésszel, de már szentmisét végeztünk az épülőfélben lévő Szent Ágoston templom elődjében is. Színes lelkipásztori munkánk, a pezsgő városi élet a 90-es évek elején sok élményt és feladatot nyújtott. Ezek között előkelő helyen szerepelt az adventi róráték előtti gyóntatás, a kórházi és börtön-pasztoráció, a hargitafürdői és Szent József-kápolnában tartott szentmisék különleges hangulata.

    De ide sorolhatnám a nem egyszer százötven fős elsőáldozó gyermekcsoportok felkészítését, az iskolai és plébániai hittanórákat, a gitáros ifjúsági szentmiséket, és az akkortájt elinduló „papipari tehnikumot”, az erdélyi hitoktató képzés első lépéseit. Borbély Gábor plébános felnőttként kezelte káplánjait és kezdettől bizalmat szavazott mindannyiunknak. Csodáltuk lelkipásztori leleményességét, pasztorációs ötleteit, amelyeket igyekeztünk ellesni, és később gyakorlatba ültetni.

• 1996 augusztusától Gyergyóremetére kaptam segédlelkészi kinevezést. Az ottani közel fél éves szolgálatomban egy másfajta lelkipásztori modellt ismerhettem meg. Egy egészséges, életerős egyházközségbe csöppentem, ahol nagyon erősek és elevenek a hagyományok, ugyanakkor egy jó értelmiségi réteg, egy lelkes tanári-pedagógusi közösség is lendületet ad az egész falunak. Ez a fajta lendület azóta is töretlen.

 • Mivel sikeresen letettem a plébánosi vizsgát, 1997 február elsejével Főpásztorom Erdőszentgyörgyre nevezett ki.

         Első önálló plébániai helyemen szokatlanul más tapasztalatokat szereztem, az addigi székely katolikus vidékek életéhez-felfogásához képest. Erdőszentgyörgyön zömében a volt bözödújfalusiakból állt össze a csekély, alig 300 lelkes közösség, amely mindenképpen szorványnak számit.

           Már a kezdet kezdetén érződött az igény a templomépítésre. Az elődök, az érsekség és a magyar érdekképviselet is tett már lépéseket, így a Gondviselés egy 1998-ban kiutalt államsegéllyel jelezte, bele kell vágni az építkezésbe. Az elszármazottak felkutatása, a kedvezően elbírált állami, egyházi és civil pályázatok, és nem utolsó sorban a sok jó szándékú hazai, külföldi és anyaországi támogató segítségével 2004 október 8-án fel is szentelhettük az erdőszentgyörgyi Magyarok Nagyasszonya istenházát.

             Édesanyám, aki mellettem volt, jó és balsorsban, oroszlánrészt vállat abban, hogy a kisváros híveit megmozgassuk, és a templomot és az egyházközséget is élettel töltsük meg. Erdőszentgyörgyhöz fűződik első rádiós szolgálatom, az ennek nyomán íródott első könyvek kiadása, valamint az Erdőszentgyörgyi Figyelő szerkesztésének sok élménye is. A közel 10 év, amit ott töltöttem, ökumenikus lelkülettel és sok szép tapasztalattal gazdagított.

• 2006 augusztusától Marosvásárhely II., a Szent Imre Plebánia plébánosaként szolgáltam az Urat, 2022. augusztusáig

• 2022. augusztusától Érsek atya Csíkszenttamásra nevezett ki, a Szent Tamás Plébániára