Keresés
 
 
Megtekintve: 634 alkalommal
Örömhír - A jólét délibábja

Lélekfuvallat

 

Lélekfuvallat

 

 

        Ha valakitől ilyenkor megkérdeznénk: barátom, mi a pünkösd, minden valószínűséggel azt válaszolná, hogy, hát pünkösdkor van a Csíksomlyói Búcsú. Az illető nem is jár messze a valóságtól, csupán megrekedt a „felszínen”. Mert pünkösdkor nem állhatunk meg a somlyói búcsúnál.

         Pünkösd nem(csak) és nem elsősorban  a somlyói búcsúról szól… Még akkor sem, ha az a Szűzanya iránti tisztelet jele, világméretű nemzeti zarándoklat, netán az összmagyarság évenkénti, lelki feltöltődést adó találkozója.

Egyáltalán tudjuk, miért megyünk Csíksomlyóra? Hogyne: hogy együtt többnek mutassunk, hogy néma-imádságos tüntetéssel felhívjuk magunkra a figyelmet, hogy a többségi  országlakosoknak is megmutassuk, kik vagyunk, hogy a büszkeség közösségként is eltöltsön, megerősítsen…

       De Pünkösd ennél több. Nemcsak úgy, mint az egyház, a Krisztusban hívők közösségének „szülinapja”, hanem úgy is, mint kinyilatkoztatás. Az első pünkösdkor tudta meg az apostoli testület és Mária – amit tulajdonképpen már addig is megtapasztaltak –, hogy a Jézus által kinyilatkoztatott Isten: Atya, Fiú és Szentlélek. Ekkor derült ki, hogy Isten szeretetközösség, a Szentháromság isteni személyeinek szeretetközössége. Ez a hittitok-misztérium adja meg a kereszténység lényegét. Pünkösdkor el kellett jönnie a Szentléleknek, hogy teljessé tegye a Jézusban kinyilvánított isteni önközlést, hogy feltárja Isten belső titkát, hogy megértesse velünk, Isten a szeretet, és mi igenis képesek vagyunk viszontszeretni Őt. Erre maga Jézus vállalja a garanciát, aki elveszi bűneinket, és elküldi a Vigasztalás Lelkét, hogy helyére tegyen bennünk mindent, és egyre inkább képesek legyünk visszasugározni a bennünk – csírájában már – meglévő isteni életet.

       A Lélek ott fúj, ahol akar – mondja Jézus, de azért nem mindegy, hogy meghalljuk-e ezt a fuvallatot, vagy elzárkózunk előle. A magyar nyelv nagyon ráérzett például arra, amikor valaki meghallja a Lélek sugalmazását: lelkület, lelkesedik, lelkesít, fellelkesül, lelkendezik. Nem elég csak pszichésen-mentálisan „lelkizni”.  Szükség van a Spiritus-ra, a nagybetűs Lélekre, akit maga Jézus küld el apostolainak, s akinek köszönhetjük, hogy van kereszténység, van egyház.

       Ugyanez látszik más szavaknál is: lélekvesztő, lelketlen, lélekszakadva stb. Ha belegondolunk, valójában már itt kiderül, hogy a Szentlélek munkájának – ha hagyjuk –, életünkben mindenhez köze van. Ő adja a jó gondolatokat, Ő van a megérzéseink mögött, Ő csalogatja ki belőlünk a jót, mint a csigát a házából, Ő tartja meg bennünk a kezdeti lelkesedést, mint hamu alatt a tüzet, Ő serkent túllépni kudarcainkon és az emberi rosszindulat kerékkötő gátlásain, Ő a mi lelki-szellemi „húrjaink” belső mozgatója.

        A Szentlélek kegyelmének köszönhetjük életünk nagy felismeréseit, és azt is, ha kijuthattunk bűneink zsákutcájából. A Szentlélek teszi tudásunkat bölcsességgé. Ő tesz kíváncsivá az új ismeretek iránt, amelyekkel egyre mélyebben beleláthatunk Isten titkaiba. Ő juttatja eszünkbe eredeti hivatásunkat és Isten mindennapra szóló akaratát. A Szentlélek simítja el a rossz okozta egyenetlenségeket, és teremt új világot, a látszólag elavult régiből.

        A Lélek sugallatát mindig az különbözteti meg a Sátán kísértő sugdolózásától, hogy a Szentlélek a Szeretet Lelke. Távol áll tőle az erőszakosság és az arrogancia, a kapzsiság és az emberi méltóság semmibevétele. Ha átlelkesültünk a Lélektől, akkor nem megkérdőjelezzük, kétségbe vonjuk Krisztus tanítását – s mindazt, ami vele jár –, hanem beleöltözünk, magunkra vesszük, magunkba szívjuk, s hagyjuk-engedjük, hogy sodorjon magával és tüzesítsen. A Szentlélek gyöngéden, bölcsen, tapintatosan a lélek, a tudat mélyén végzi munkáját, és „hosszútávú befektetésekben” gondolkodik. Ha csendes pillanatainkban ezt felismerjük, kérjük Őt, és igyekszünk is együttműködni Vele, akkor akármilyen gyenge eredménnyel kecsegtető emberi próbálkozásunkat is siker koronázza.        Pünkösd ajándéka tehát a Teremtő Lélek, Isten ereje és személyes dicsősége, „levegő amelyből mindenki él, anélkül, hogy észrevenné” (Barsi Balázs). És – habár keresztelésünk, bérmálkozásunk, konfirmációnk óta velünk és bennünk lakik –, ilyenkor, Pünkösd táján, ha kérjük, nekünk is fölnyitja szemünket, hogy ne csak nézzünk, hanem lássunk. Ne csak felismerjük, hanem váltsuk is valóra a bennünk megszületett gondolatokat. Vegyük észre az összefüggéseket életünkben, és kezdjünk már el szeretni, tenni, alkotni. Hiszen ehhez nem kell EU-s pályázaton nyert pénz, megvásárolt szavazatokkal és erkölcstelen lojalitásokkal megszerzett hatalom, nem szükséges politikai döntés, nem befolyásolja ezt sem az euró árfolyama, sem az időjárás: hacsak épp nem a Lélek fuvallata, amely az első pünkösdkor is szóra bírta és tanúságtételre sarkallta a bezárkózott apostolokat.




« vissza
 
 





btz webdesign