Lőrincz Rózália: A nép dalát ünnepelték a Teleki Tékában

Elmondhatatlan az az érzés, ami a „szájkosaras” közönséget is magával lendítette szerda este a Teleki Téka udvarán. Már rég vártunk egy ilyenre. A közel 70 személyes hallgatóságra is ráragadt az EMKE programjaként, a Maros Művészegyüttes Tánckarának és zenekarának előadásából áradó lendület, szárnyalás, Sebestyén Péter Kiskertemben rozmaringot ültettem… c. népdalgyűjteményének bemutatásakor.

Az udvart betöltötte az ének. Az ízes székely szavak, a szívből feltörő, régen hallott dallamok elfeledtették velünk a „kinti” világ sivárságát. Egy másik világhoz is tartozunk, ez jött le a színpadról.

A karanténba belefásult vásárhelyi magyarságnak ez a találkozás egy szippantásnyi friss levegő, egy kortynyi üdítő forrásvíz, egy jókor jövő lelki simogatás volt. A katonadalok, a gyűjtő és egy személyben adatközlő dalnok plébános előadásában felhangzó kedvenc énekcsokrok, a tánckar énekéből áramló őserő a közönség szívét is felhevítette. A maszkok alatt szinte mindannyian dúdolták ezeket az évszázados kincseket, amelyekben ott lapulnak a magyar tájegységek sajátos érzései, értékként vallott életelvei, lelki rezdülései, amelyeket mindannyian magunkénak vallhatunk.

Épp ez a jó ebben a gyűjteményben, függetlenül a műfaji meghatározástól, hogy mi mindent elmondhatunk egymásnak ma is az énekkel. Mobiltelefon, technika, különleges lexikális tudás nélkül is kibomlanak a titkok, leegyszerűsödik az élet, feltárulnak a sejtelmes szimbólumok, megoldódnak a rébuszok, megerősödünk saját gyökereinkben. Az énekszövegek kódolt üzenetek, az emberi valóság szellemi leképezései már-már költői finomsággal. Évszázadok alatt csiszolódtak, és ma is frissek.

Ezek a dallamok a táncházi mozgalmak belső ellenállását is kifejezték az átkos korszakban, de ugyanígy, az egyszerű falusi lét családi-közösségi ünnepein, alkalmain is énekben mondták ki örömeiket, fájdalmaikat.

A marosvásárhelyi könyvbemutató rávilágított arra is, hogy a hivatásszerűen „űzött”, profi intézmények is szerencsésen ötvözhetik programjaikat egyéni kezdeményezésekkel, hiszen így elérhetővé válik őseink féltve őrzött, ápolt és nekünk továbbadott kincse nemcsak a belterjes fesztiválok színpadjain, hanem az egyszerű, átlagpolgárok életében is.

Fórumként találkozott két jó szándék: egy énekelni szerető és tudó plébános kitartó munkája és egy intézmény ennek rangot adó profizmusa. A gyimesi és felcsíki táncok kezdő hangulata, a közös éneklés, Barabás László néprajzkutató professzor értő és mélyre evező elemzése, szakavatott kérdései, Barabási Attila Csaba művészeti igazgató jó szándékú figyelme és szervező munkája eredményeképp a kibédi táncokkal fellépő táncegyüttes záró keretezése  jó szívvel élvezhető, emelkedett élményt nyújtó másfél órát biztosított a jelenlévőknek.

Péter páter válogatása pedig úgy tűnik: telitalálat. Ezzel a gyűjteménnyel egy olyan résre talált, amit nem pótolnak a különféle tudományos adatközlések. Ha az ember kezébe veszi ezt a több mint 400 oldalas, súlyos könyvet, mind olyan énekekre bukkan bennük, amelyek azt sugallják: fakadjunk dalra, perdüljünk táncra, hiszen öröm az élet! Öröm az ének.

Ez az este a népdalainkat, a közös éneklést megszerettetni vágyó „turné” kezdete volt. Reméljük lesz még folytatás.

LINK:

https://eszm.ro/2020/08/28/marosvasarhely-a-nep-dalat-unnepeltek-a-teleki-tekaban/#more-41494

https://www.e-nepujsag.ro/articles/apak-dalai-anyak-dalai-zenes-tancos-koenyvbemutato

https://imalanc.ro/w/lorincz-rozalia-a-nep-dalat-unnepeltuk/#more-23820