Biró István: Szép lelkekbe, jó elmékbe jó muzsikát csempésztem
Sebestyén Péter atya új könyvéről
Novellákban, karcolatokban, teológiai dolgozatokban és esszékben szól a keresztényekhez a Marosvásárhelyen szolgáló Sebestyén Péter római katolikus plébános. A Csíkszentmihályon született, ám önmagát szépvízinek valló lelkész és egyházi író ízes, zamatos, székely humorral hirdeti az örömhírt, nemcsak élőszóban, hanem kiadványaiban is. Az öröm, a jó kedv szépirodalmi írásai mellett immár a második, bővített Kiskertembe rozmaringot ültettem című magyar népdal- és nótagyűjteményében is visszaköszön.
A kötetben több mint négyszáz olyan népdal, nóta és műdal található, amelyeket a 70-es, 80-as években Felcsíkon énekeltek, és amelyeket elsősorban szüleitől, nagyszüleitől tanult Sebestyén Péter.
Aki fellapozza e könyvet és egy kicsit is jártas a népdalok, nóták világában, igencsak jó kedvre derülhet, hiszen minden olyan muzsikaszó fellelhető benne, amelyet először az általános iskola padjaiban, lakodalmas ágak díszítésekor, radinákban, katonabúcsúztatók alkalmával, a háromnapos lakodalmak és közösségi ünnepeink idején tanult és hallott először.
Úgy gondolom, hogy nemcsak Felcsíkon, hanem aprócska szövegmódosításokkal Székelyföld-szerte igencsak nagy szeretettel énekelték a könyvben fellelhető dalokat is.
„Mind olyan énekek, amelyeket korosztályom most is énekel” – írja a borító hátoldalán a kötet – 1968-ban született – szerkesztője. Mindezt azzal egészíteném ki, hogy nemcsak Sebestyén Péter korosztálya, hanem még az utána következő generációk is ismerik, és igazán szívből jövő jó kedvvel éneklik különböző összejöveteleken a gyűjtés dalait.
Napjaink ballagási ebédjei, lakodalmai, szüreti mulatságai sem telnek el úgy, hogy ne csendülnének fel Az én jó apámnál, Egy asszonynak kilenc a leánya, Ennek a kislánynak, Harangoznak a mi kis falunkban, Nem zörög a haraszt, Ősszel érik, babám és a Zavaros a Nyárád kezdetű énekek.
Ma még ismerünk néhányat azon dalok közül, amelyeket csokorba szedett a plébános, de meglehet, hogy pár év múlva csak az idősek rejtett kincsei lesznek eme énekek. Talán a kötet szerkesztője is gondolhatott minderre, hiszen nemcsak a szebbnél szebb dalszövegeket gyűjtötte össze, hanem azok kottáit is. Így, ha egy-egy muzsika szövege feledésbe merül, a dallama vájtfülűek számára mindig elérhető lesz, és rajtuk keresztül bárki örököse lehet kulturális vagyonunk eme részének.
A Kiskertembe rozmaringot ültettem című könyvet lapozva felfrissül, gyarapszik népdal-, nóta- és műdaltudásunk.
Éppen ezért a kötet szerkesztője azt is mondhatná összegzésül:
„Szép lelkekbe, jó elmékbe jó muzsikát csempésztem.”
LINK:
« vissza
