Keresés
 
 
Megtekintve: 738 alkalommal
Szövegeim kritikái, méltatások, recenziók - Kritikák

Jitianu Liviu:AZ ÉLET TEOLÓGIÁJA

 

Jitianu Liviu:AZ ÉLET TEOLÓGIÁJA

Utószó Sebestyén Péter: Nézz az ég felé című könyvéhez

 

A teológus nem a filozófiai okoskodás embere. Gondolatai nem ismeretelméleti rendszerek köré csoportosulnak. Nem mondhatjuk a teológusról azt sem, hogy alkotó ember, abban az értelemben, hogy értelmi képességét és adottságait harmóniába fogva formát, esetleg új formát ad a dolgoknak.

A teológusról, ha egyáltalán precíz dolgot akarunk róla elmondani, azt mondhatjuk, hogy érző, érzékeny ember. Létét, örömét, bánatát, kacagását, könnyeit, látó szemét, halló fülét, szívének mozdulását az Élet, maga Isten tüzes parázzsal érintette meg. Az ilyen ember nem könyvhalmazok művészi szelektálója, rendszerbe szedője és a megszülető gondolat megfogalmazója, hanem ennél sokkal több: az Élet elkötelezettje: égre néző ember, aki a csillagok járásában rendet, törvényt vél felfedezni, aki csillagösvényein lépteit mindig hazafele igazítja. Nem az álmok embere, mert az álmokat fürkésző ember könnyen csalódik. De mégis álmodva akar igazságosabb világot, amelyet nem oszt meg az emberi akarat a nagyok és a kicsik, a gazdagok és szegények, az elfogadottak és megtűrtek világára. Olyan ember, aki mélyre eresztette gyökereit. Nem csontosodott a röghöz, hanem reszkető kézzel szórja a magot a barázdába, melyet gondos szeme figyelve kísér, amíg az szárba szökken és bő termést hoz. Ismeri a múltat, az örök igazságot és ennek őrzője. Hegyen álló ember, aki messzire lát s akinek értékét látóhorizontja és elkötelezettsége adja meg.

Az ilyen emberben tüzet fog a hajnali napsugár. Benne ünnepel a fakadó élet és jajdul a sors. Bölcsőjét nem a falu asztalosa faragta, hanem az erdőt járó, a fát, a hegyi ösvényt ismerő tarisznyás ember, aki a tűzhely ismerős füstjét messziről megszimatolja. Az ilyen ember fülébe bölcsődalt a fenyőerdő suttogott. Ez a dal életének alapmuzsikája s ez fakad ajkáról mindig, ha nótázásba fog. Az ilyen ember lelkére, mint a székely harisnyára, népe öröksége varrt zsinórt. Kalapjára csokrot az élet tűzött s kezébe botot a felelősség adott.

Sebestyén Péter könyve „hétköznapjaink és ünnepeink margójára" íródott. Könyvének kezdetén imára int (Bensőséges együttlét Istennel), hisz ebben „mintegy szerelmi vallomásban igazi énünket adjuk, hogy ezzel visszajelezzünk szeretetére, és megtapasztalhassuk kegyelmét, amely nélkül nem is élhetnénk igazán". (11. oldal)

A könyv első fejezete Kitekintés, ahol szó esik kapcsolatról, imáról, emberségről, hitről, kultúráról, turistákról, magyarokról… A második fejezet (Lélekfuvallat) a keresztény ünnepkör ízét-örömét hozza közelebb az olvasóhoz. A karácsonyi jászol örömét dúdolja bele a húsvéti öröménekbe, az ünnepi allelujába, a pünkösdi lélekfuvallatba: szentháromságos doxológia… Isten útján járnak a szentek (a harmadik fejezet mutat rá erre: Isten útjából el kell hárítanunk az akadályokat). Példájuk arra sarkall, hogy ne „kifele", hanem „befele" éljünk, „jobban törődve a bennünk szunnyadó Lélekkel", mert akkor „csodákra leszünk képesek" és szabaddá leszünk. Hogyan tehetjük magunkat, életünket és környezetünket jobbá? – kérdez ránk a szerző a negyedik fejezetben. Jobbá lenni csak a szabad ember tud, aki akarja a jót, aki amellett kötelezte el magát, ami fölemel, ami értékes, ami nemes, ami szent… Ez pedig azt jelenti: „Szárnyalni és tüzesíteni, alkotni és alakítani, nevelni és növekedni, radikálisnak, elkötelezettnek és mégis rugalmasnak, befogadásra késznek lenni".

Ez a keresztény ember hivatása. Erre biztatnak, ezt üzenik őseink, prófétáink, a temetők, a szentek… S ha számot vetek életemmel? Akkor tudom, hogy ez az élni akarás, növekedés volt bölcsődalom verseinek rímje, ezt varrták a somlyói búcsúra zarándoklók zászlajára. Ez tör bennem elő könnyeim búvópatakjában, vagy akkor, amikor nótát fújok és az életbe kapaszkodva táncot lejtek… S akkor ajkamon a hála szava rebben, édesanyám kezét fogva mondom ki: Legyen meg a te akaratod!

E gondolatok zárják a könyvet. Érezni tanultam belőle, s szinte észre sem vettem, hogy imádkozom.

(Erdélyi Gondolat Kiadó, Székelyudvarhely 2005)

Keresztény Szó, 2007 április

 

LINK:

https://keresztenyszo.verbumkiado.ro/archivum/old/archiv07/0704/text.htm




« vissza
 
 





btz webdesign