Keresés
 
 
Megtekintve: 1274 alkalommal
Szövegeim kritikái, méltatások, recenziók - Kritikák

Balog László: Gördeszkán a mennyországba, Utószó

 

Utószó

 

 

Örömmel vállaltam az utószót – bár a szerzőhöz negyedszázados barátság fűz, eleddig csak érdeklődő olvasóként nyilvánítottam véleményt szövegeiről. Úgy érzékelem azonban, hogy a kötet, melyet a Tisztelt Olvasó most kézbe vehetett: mérföldkő szerzőnk életében, többszörösen is az. Először is mérföldkő abban az értelemben, hogy ez a kötet más,  mint a többi, műfajában merőben eltér az eddigiektől. Találkoztunk ugyan a „kisesszé” műfajával a korábbiak során is, mégis az esszé műfajának avatott ismerőjeként először lép olvasói elé.

 De mérföldkő ez a kötet abban az értelemben is, hogy akarva-akaratlanul mintegy szintézis születik ebben a kötetben, az eddigi és az új témák polifóniája egységes egészet alkot, így kiváló ugródeszka lehet a további – remélhetőleg a közeljövőben születendő – írásművek számára. És végül, de nem utolsósorban mérföldkő abban az értelemben is, hogy a kötet anyaga szuverén egészet képez. Sebestyén Péter esszékötete érthető az előző kilenc kötet ismerete nélkül is, esszéi kerek egészek, olvasmányosak, provokálóak, továbbgondolkodásra késztetnek bennünket. Természetesen, tegyük hozzá, ha valaki olyan veszi kézbe – és ilyen olvasók is szép számmal akadhatnak –, akik az előző köteteket is ismerik, azok számára ez a munka igazi csemege lehet, igen kedves időtöltésre sarkalló lelki és szellemi táplálék.

 Az utószó első részében górcső alá veszem a pap-író eddigi munkásságának termését képező kilenc kötet alapadatait, tudnivalóit, mintegy leltárt készítve a tovatűnt tizenkét év munkásságáról, a második részben pedig jelen – a tizedik – kötet termésével foglalkozom behatóbban.

2000. Húsvétja. Nyomtatásban is megjelenik a szerző, Sebestyén Péter első kötete, az Életutak. Első, de egyáltalán nem tétova próbálkozás. Célirányos. A kötet anyaga két fő fejezetre osztott, az első részben az egyházi év szentjei közül mutat fel jó néhányat, illetve egyházi ünnepeink közül tallóz, ezt a részt egy második követi, gyűjtőcíme: Tanulmányok, előadások, újságcikkek, prédikációk. Alapjában véve már itt megtalálhatjuk azokat az akkordokat, stilisztikai jegyeket, amelyek jellemzik az írásművet. Világosan tagolt, jól strukturált szövegek ezek. A marosvásárhelyi rádióban elhangzott katekézisek, tematikus beszélgetések szerkesztett változata a kötet anyagának jelentős hányada. A 67 írás legtöbbjének tömörsége hamar felkelti az olvasó figyelmét, a szövegek frissességének köszönhetően – a használt nyelvezet, a szórend konstatált görbéi ellenére, a néhol irodalmiatlan szórend ellenére is – csakhamar kedvenc olvasmánnyá válhatott és bizonyára azzá is vált.

Az Életutak kötettől a Gördeszkán a mennyországba címűig hosszú, küzdelmekkel teli, fáradságos alkotói munka vezetett. Rengeteg töprengés, kétkedés és bensőséges, szép felismerés kísérte a munkafolyamatot, eközben pedig sok-sok vázlat, újra és újra csinosított, ismételten lecsiszolt szöveg született a műhelyben, számtalan elmélkedéstől és imától övezett gondolat öltött testet.

Szerzőnk kötetben megjelent[1], illetve megjelenés alatt[2]  lévő kötetei alapján elmondható, hogy munkássága impozáns. Kevés tollforgató, hivatását gyakorló kárpát-medencei pap mutathat fel ilyen bőséges termést. A megjelent köteteken kívül rendszeresen közöl Erdélyben megjelenő napilapokban/hetilapokban: Keresztény Szó, Vasárnap, Háromszék, Erdélyi Napló, Hargita Népe, Népújság.

Sebestyén Péter kezdettől fogva hűségesen ragaszkodott ahhoz, hogy szövegeihez (prédikációk, elmélkedések, katekézisek, rádiós beszélgetések, meditációk, élménybeszámolók, tanulmányok, prédikációs gondolatok, kisesszék, egyházi és polgári alkalmak ünnepi beszédei, stb.) a Gyulafehérvári Érsekség jóváhagyását bírja[3], néhány kötet impresszuma név szerint is jelöli azokat az egyháziakat, akik teológiai szempontból átnézték a kéziratot, lektorálták azt[4].

Szerzőnk köteteinek előszavait egyaránt jegyzik teológusok[5] és civilek[6], ugyanakkor több kötetének „elöljáró beszély”-ét maga a szerző vállalja[7], és olyan kötettel is találkozunk, ahol a „külsős” előszó író-ajánló mellett maga a szerző is ír magyarázó jellegű bevezetőt[8]

A kötetek utószavai, összegzései jórészt hiányoznak, csupán egy esetben[9]találkozunk „utószóval”, ez is tulajdonképpen egy vallomásos jellegű curriculum vitae, a tíz éves papi működését ünneplő lelkipásztor számvetése.

Az Agapétól Zsoltárig című munka különleges helyet foglal el az írásművek között. A 61 szócikket tartalmazó mini-lexikon tulajdonképpen egy nagy tudástenger alig maroknyi hányadának felmutatása. Határozott szándék gyümölcseként lett csupán ennyi, a szerző jó érzékkel nyúlt a műfajhoz, annyit válogatott össze a teológiai-biblikus lexikonok, kézikönyvek szakszócikkeiből, amennyit egy laikus még „elviselhet”. Ez a munka nem akar „mindentudó”, kioktató megmondóvá válni, csupán felmutat néhány tucatot az oly fontos teológiai-biblikus szakszavak indexéből, azokat válogatja össze, amelyek a szerző megközelítése szerint rendkívüli aktualitással bírnak, és így mintegy hétköznapi  teológiaként[10] funkcionálhat. Mi több, a használt bibliográfia tanúsága szerint tudós igényességgel válogatta össze a szócikkeket.

A sorban a harmadik kötet a Készenlétben. Megkapó dedikációban köszöni meg édesanyja szeretetét[11]. A ma már odaátról imádkozó édesanya valóban mindig fia mellett volt és maradt. Szerzőnk írásaiból ezért is mindenhonnan kiérezni azt az odaadást, hűséget, amelyet ez az elmélyült, nagyon szép anya-fia szeretetkapcsolat eredményezett.

A kötetben műfajok sokasága kínálja magát olvasásra, a 48 írás legalább nyolc műfajba sorolható. Ebben a kötetben először jelennek meg a kisesszének nevezett írások, ezek újságcikkekkel vegyesen sorjáznak a kötet első fejezetében. Akármilyen „kényes” témához nyúl hozzá – legyen az a szombatos kérdés, a fogyasztói társadalom bűne, a Nagy Mammon –, őszintén, kertelés nélkül ír, nyíltan fejti fel gondolatait, sosem csomagol, burkol vagy álcáz, arra is marad energiája, hogy figyeljen azokra, akiknek szánja szövegeit. Éppen ezért világos, közérthető, mondhatni egyszerű a stílus. Azonban emögött mégiscsak egy komplex világ bújik meg, egy olyan színes világ, melynek alapja a mély hit és az alapos ismeret. Így teheti meg azt is, hogy meghökkentő nyíltsággal szembesíti az olvasót a valósággal. A gondosan nevelő, és közben a súlyos mondanivalókat feloldani képes nyelvi játékosság, csavaros székely észjárás egyaránt megtalálható ezekben az írásokban, ugyanúgy, mint az ezt követő fejezetek írásaiban.

A rádiós beszélgetések című fejezet a maga kilenc írásával egyértelműen kiemelkedik a kötet többi írása közül. „A rádiós írások igényességre késztettek. Az alig 5-6 perces anyagok hihetetlenül feszesek, tömörek kell, hogy legyenek. A felelősség ami ezzel jár –, hogy a hallgató friss, ugyanakkor korszerű hangzó anyagot kaphasson, s mindezt fordulatos, színes, közérthető nyelvezettel tálaljam –, igazán nagy kihívás számomra”, vallja a szerző.

Ezt az igényességet tapasztalhatjuk az évek teltével, a későbbiek során kiadott kötetekben is. A tízéves papi jubileuma alkalmával számvetést készítő szerző a Készenlétben című kötet záróakkordjaként megjelenő írásában gyönyörű vallomásban tesz hitet az őt szeretetével „megtisztelő” Isten mellett, a székelysége mellett, az életét egyengető paptársak/nevelők mellett. Számára megtiszteltetés az a kor is, amelybe beleszületett s amelyben „mindenből kapott kóstolót”. Az „árnyas oldalra” is figyel: „legjobban fájóak bűneim és elégtelenségeim”, (…) korlátaim (…), csalódást jelentett az emberi lélek megátalkodottsága és csökönyössége, (…) sok fájdalmat okozott, amikor visszaéltek bizalmammal, vagy kiforgatták jó szándékomat”.

Úgy gondolom, aki Sebestyén Péter könyveit „jól” akarja érteni, akkor ismernie kell az előbbiek során vázlatosan ismertetett nyilvános gyónását is. Egy alkotóhoz ugyanis hozzátartozik – a priori módon – mindaz a hit, tudás, ismeret, elv és mélyben meghúzódó etika, ami aztán működésbe lépvén az alkotás idején, a technikai jártasság segítségével eredményez művet.

A megjelent kötetek sorában a negyedik a Családi Szentély című kötet. Szerzőnk teljes egészében a társadalom legkisebb csoportjának, sejtjének szenteli ezt a kötetet. Arról a mikroközösségről ír, ahhoz a mikroközösséghez kíván szólni, amely a legdurvább támadásokat élte át az elmúlt évtizedekben.

 Ma mintha minden és mindenki összeesküdne a család ellen: létbizonytalanság, nemek harca, a gender-kérdés, a szingli-kérdés, abortusz, szexuális promiszkuitások, általános csüggedés és kiúttalanság érzése, magány, gyerekvállalás és nevelés problematikája, jóléti „ügyek”, mérhetetlen önzőség – íme néhány fenevad, amely fogait csattogtatva próbálja szétmarcangolni a családi tűzhely melegénél lévőket.

Az Emberi kérdések, keresztény válaszok alcím kijelöli a szövegek stílusát is, a katekizáló első fejezet után beszélgetések formájában közelít a témához, ez a forma marad a továbbiakban is. A kötet előszavát jegyző szakavatott teológus, dr.Vencser László professzor így ír: „korunkban ugyanis a család olyan terület, amelynek létjogosultságát kikezdik, megkérdőjelezik, egyszerűen megszüntethetőnek vélik, hiszen nélküle is lehet élni”. Sajnos, a kötet megjelenése óta eltelt évek ezt a balsejtést erősítették, az atomjaira széthulló családok védelme ezért is kiemelten fontos lenne. A szerző a marosvásárhelyi rádióban, a 2000–2003 közötti időszakban elhangzó katekézisekből, beszélgetésekből gyúrta össze ezt a könyvet. Minden lényeges tudnivaló megtalálható benne. Írásműve ma 2012-ben is aktuális. Kár, hogy nem található meg boltjainkban, nincs ott minden keresztény család asztalán.

A Nézz az ég felé című kötet, sorban az ötödik, ismét az eklektizáló „hagyomány” jegyében fogant, könyvismertető/kritika, katekézis, homiletika, esszé egyaránt található benne. A 41 írás mindegyike tömör, közérthető, jól átgondolt tudatos munka eredménye.A Máté evangéliumának 5-8 fejezeteiből született katekéziseket (2003 szeptember – 2005 november) szerkeszti egésszé sorjában hatodik kötetében a szerző. Ez a kötet az Örömhír.

Tóth Béla rádiós szerkesztő lett beszélgetőtársa a rádió Hitvilág című ökumenikus műsorában, itt hangzanak el azok a rövid gondolatok[12] , amelyek a kötet 48 „mini beszélgetését” eredményezik.

A hetedik kötet, a Kihívás és szolgálat talán a legrövidebb az eddigiek közül – terjedelmében alig 80 oldal –, tömörsége mégis imponáló. Sebestyén Péter az évek során egyre bátrabb, szókimondóbb lett. Ebben a kötetben is sokféle utat jár be, eltöpreng, katekizál, ismét homiliákat olvashatunk, valamint „gondolatmorzsáknak” nevezett kisesszéket. Egyre jobbak ezek a kisesszék. Sajátos kifejezések eszköztárát vonultatja fel, néhol huncut, székely szófordulatokat is csempész szövegébe, ezek önkéntelenül is derűt, mosolyt csalnak arcunkra. A szövegek első ránézésre látványosan egyszerűnek mutatkoznak, de ez csupán megtévesztés, igazából összetett szövegek ezek. A retorikus fordulatok egyéniek, írónk igyekszik kerülni a retorika arzenáljának elcsépelt „cseleit”, kliséit, „áthajlásait”, így legtöbb helyen friss, tömör, élvezhetően üde gondolatokat olvashatunk. Azt sem rejthetjük véka alá, hogy egyre jobban ért a gondolatok jó tagolásának jó művészetéhez – ami az esszé műfajának egyik alapkövetelménye –: a szövegek szerkezeti felépítése egyre műveltebb, kifinomultabb technikáról tanúskodik.

A szerző gondosan ügyel minden szóra, azok erejével, a szövegek jelentéstanával tisztában van, a teológiai tartalmak ezért is lehetnek közérthetőek, frappánsak, lenyűgözően tiszta gondolatmenetűek. Sosem akar „csengő érccé és pengő cimbalommá” válni, gyakran a saját, megélt, sokszor megszenvedett, néhányszor legyőzetett életéből mutat fel példákat, s ezek a példák oly közel hozzák őt hozzánk, az olvasóihoz, hogy óhatatlanul is TESTVÉRÜNKNEK érezzük őt, gondolatait hitelesnek fogadjuk el, sommáit, útmutatóit magunkba zárjuk, olykor fájdalmas kérdésfeltevésein sokáig töprengünk! Sőt mi több, egyre súlyosbodó – mint idővel érő óbor – szavai új kérdéseket indukálnak: mit kezdhet a mának jószerével egyre kulturálatlanabb ifjúsága ezekkel a szövegekkel?

Vajon a kevés kivételtől eltérő mai toprongymédia tudja-e hasznosítani ezeket a gondolatokat, vagy csak bárgyú képpel vegetál, miközben épp azzal van elfoglalva, hogy milyen keresztrejtvényt, horoszkópot, pletykát, anonim sms üzeneteket jelentessen meg a másnapi lapszámban.?

A nyolcadik kötet, a Lukács, az ikonfestő evangélista kompakt egészet alkot. A szerző is jelzi a kötet előszavában, hogy a 2005 novembere – 2008 októbere között, a rádióban elhangzott közel 60 adás szerkesztett változatát kapjuk, Lukács evangéliumának magyarázata révén a Szentírás elmélyült olvasásában kíván segítőtárs lenni. A 48 beszélgetés immáron vaskos kötetté érett, terjedelmében éppen háromszorosa az előző kötetnek. Egy-egy beszélgetés, 2-3, sőt 4 részből is áll olykor, a műsor időkorlátjának engedelmeskedve. Ez azonban esélyt teremtett arra, hogy sokkal alaposabban járhassa körbe a témát a szerző.

A Szolgáló szeretet c. kötet, amely 2011-ben jelent meg, csak 24 szöveget tartalmaz, de minden bizonnyal ezek lettek az eddigi legerősebb szövegek, szókimondás, tömörség, tartalom és forma, esszéisztikus fogalmazás terén egyaránt. Ismételten kényes témák sokaságát hozza felszínre, a papi pedofíliától, a „Gonosztól”, a 800 lejes besúgóig terjedőt! Nem kertel, nem maszatol, hanem állást foglal, tanácsot, útmutatást ad!

Szerzőnk Bözödújfalu 1729 –275 év – Erdőszentgyörgy 2004. Templomszentelés Erdőszentgyörgyön 2004. október 8. címmel  értékes füzetet jelentetett meg, az általa épített templom szentelése alkalmából.

Aztán megjelentetett egy „nótafa” kötetet is, Kiskertemben rozmaringot ültettem címmel, 2008-ban. Tette mindezt azért mert: „… jelen munkámat népművelésnek, léleképítésnek szánom. Fontos volt számomra, hogy azt a népzenei örökséget, amit szüleimtől és szülőfalumtól, Szépvíztől ellestem, azt meg is örökítsem, főként a szövegek miatt, mert az ember sajnos, felejt. A dallamok ott zsongnak a lelkemben, ezekkel együtt nőttem fel. Vallom, hogy a dal és a humor egyaránt székely-magyar öntudatomhoz tartoznak, akárcsak papságom és egyházam szeretete”.

Jelen kötet 52 írásművet tartalmaz. 51 esszét. Szerzőnk, ahogyan eddig is tette, 2012-ben e kötettel újra helyet keres szövegeinek, egy olyan erdélyi magyar irodalomban, amely látszólag mit sem tud kezdeni az olyan, közéletű témákat is boncolgató írásművekkel, amelyeknek szerzői alapos teológiai műveltséggel rendelkeznek. Egy évszázaddal ezelőtt, a Nyugat hasábjain még békésen megfért egymással sokféle izmus, irányzat, műveltség és hit. Mára sajnos, ez gyökeresen megváltozott, mondhatni, sok minden átalakult.

Egyfelől létezik egy teológiai szakirodalom (periodikák és főként könyvek), de az jószerével csak a papság egy részéhez jut el (bár kétséget kizáróan ők a célszemélyek), a hívek és a potenciálisan teológiai műveltséggel rendelkezők jelentős hányada nem fér hozzá ezekhez a m             űvekhez. Elsősorban az akadémiai szféra eredményeit teszik közzé itt, a felsőoktatás posztgraduális képzései eredményeinek szolgálnak felmutatási helyül.

Másfelől azok a teológiai-spirituális irodalmak (lelkiségi könyvek, homiletikák, katekézisek, az egyházi év valamint az egyház életének jelentős eseményeit taglaló írásművek) amelyek, valljuk be, szép számmal akadnak honi vizeinken, és amelyek az erdélyi történelmi egyházak jeles képviselőinek, jótollú papjainak és lelkészeinek köszönhetően jelentek meg az elmúlt húsz évben (több száz címről van szó!!!), nos…ezekkel a kötetekkel nem sokat tud mit kezdeni sem az erdélyi magyar sajtó, sem pedig a mai erdélyi szépirodalom. Nem arra gondolok, hogy egyházaink szakírói, szépírói, rovatvezetőkké válva, napilapjainkat írásaikkal megtöltve manifesztálják képességeiket, vagy tömegestől váljanak honi (EMIL) vagy anyaországi írószövetségi tagokká, sokkal inkább arra célzok, hogy ezt az irodalmat, a gyakran szépirodalmi mércével is magas szintűt, sokkal előretoltabban kellene felmutatni az olvasóknak.

 Gyakran megesik ugyanis, hogy csak feledhető, csupán pár soros, amolyan „kötelező” recenzió formájában értesülünk a friss egyházi jellegű szak- és szépirodalomról. A hétköznapi pszichológia és sok más, „új tudás” előrébb került a lelkiségi irodalomnál, annak ellenére, hogy paradox módon talán sosem volt oly nagy szükség ezekre a lelkiségi szövegekre, mint napjainkban, amikor az elárvult emberiség letargikus hétköznapjainak kapaszkodói lehetnének.

Ilyen napi realitás közepette keresi helyét ez a kötet is. Igaz, sokkal szerencsésebb starttal háta mögött, hiszen röpke egy év alatt a kötet 52 írására több mint 57 ezren voltak kíváncsiak az erdély.ma honlapon, azaz átlagosan 1340 olvasó volt kíváncsi az esszék bármelyikére. Az első három esszére (Tápos – 5100, Gördeszkán a mennyországba – 2500, illetve Az öregség titka –

2100) majd’ 10000 kattintásnyi érdeklődés jelentkezett. Sokatmondó lehet az a tény is, hogy 24 olyan esszét is találunk a weboldalon (itt egyébként megtalálható az összes jelen kötetben helyet kapó írás, sok más, a szerző tollából származó más írásával egyetemben), amelyek esetenként jóval meghaladták az ezres nagyságrendű kattintást. Mindeközben pedig – a témák fontosságát jelzően – örvendetesen gyarapszik a kommentek (több mint 300!) száma, megjelent a Facebook kedveltségi index is, több mint 70-en lájkolták eleddig az írásműveket.

Bizton állíthatjuk, és nem csupán szerzőnk írásainak közkedveltsége kapcsán (többek között Böjte Csaba írásaira is sűrűn kattintnak), hogy mára jelentősen megnövekedett az igény arra, hogy a hétköznapok szintjére lehozott és szépirodalmi nyelvezetbe csomagolt teológia olvasható, széles körben hozzáférhető legyen minden érdeklődő számára.

Sebestyén Péter írásai szerethető írások. Nem kell különösebb ajánló, az esszék önmagukért beszélnek. A meghosszabbított szószékként funkcionáló szövegek a vájtfülűek és a vallást „önmaguktól távol tartók” számára egyaránt igazi élményt nyújthatnak. A szövegek frissessége imponáló, az a naprakész tájékozottság, olvasottság, amely jellemzi a tartalmakat teljes mértékben visszatükröződnek az elektronikus média gyakorisági indexében.

Kiérződik a sorokból, hogy nem kötelező penzum kényszere szüli, nem anyagiak reményében (minimális költségvetésből, mégis igényességgel kiállított kötetek születnek a jó szándékú támogatóknak köszönhetően) vagy perspektivikus haszonelvűség érdekében íródnak, szerzőnket semmiféle talmi kényszer nem hajtja. Vallja, hogy az íráshoz, a leírt szóhoz – csakúgy, mint a vértanúsághoz – bátorság kell.Ezért esszéinek talán legértékesebb jellemzője, hogy teológiai mélység és misztika iránti fogékonyság egyszerre jelenik meg a székely hagyományos gondolkodásmód és írás ízességével, rafináltságával, mindez úgy ötvöződik, hogy tömörséget, feszességet, esztétikus tartalmakat és szókimondást egyszerre eredményez.

Van azonban egy másik erénye is a kötetnek. Sebestyén Péter az évek alatt kiváló technikára tett szert, ami a címadás képességét illeti. Az adekvát címadási technika egyértelműen emeli a kötet értékét. Bátran kijelenthetjük, hogy nem csupán a sebestyénpéteri szövegek erősek, ütősek, hanem az esszék címei is. A címadás fortélyait, cseleit jól bírja a szerző, a címek mívessége, komplexitása meggyőző. Akár egyszavas, magyarázó, elemző, összetett, többszavas vagy elvont, fiktív címekkel operál: egyaránt telitalálatok ezek a címek.

Zárszó helyett álljon itt a szerző vallomása, amelyet ars poetica-ként is felfoghatunk: „Az írás számomra gondolkodás és evangelizálás. Tudatosítani szeretném az emberekben, hogy egész életüket átjárja a teológia, az Istennel közös lét. A magyar nyelvet csodálom és tanulom. A szórend, a veretes magyar stílus, a gördülékenység igénylése mindannyiszor szülési fájdalmakkal jár. Nem vagyok született író, talentumnak sem tartom magam, húsz évvel ezelőtt minderre még gondolni sem mertem volna. Ugyanakkor az egyházi vonatkozású irodalmon belül az anyanyelvet és a szépirodalmat végtelen tisztelettel és alázattal közelítem minden nap, csínjait próbálom magamévá tenni”.

Ez a vallomás majdnem mindent elmondott. Még azt is, amit ennek az utószónak az írója nem fogalmazott meg és nem írt le. Hiszem, hogy ez a kötet igazi válaszút a szerző életében, az esszé műfajának jeles képviselőjévé érlelheti minden leírt, újabb gondolat.

Adja Isten, hogy így legyen, jelen és jövendőbeli írásai mindannyiunk épülésére szolgáljanak.

Balog László

2011., november 27.

[1]Sebestyén Péter eddig megjelent  egyházi jellegű kötetei, időrendben:

•Életutak. Szentek, egyházi ünnepek, Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2000.

•Agapétól Zsoltárig. Teológiai címszavak és kifejezések kisszótára, Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2001.

•Készenlétben, Gloria Kiadó, Kolozsvár, 2003.

•Családi Szentély. Emberi kérdések, keresztény válaszok, Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2004.

•Nézz az ég felé. Hétköznapjaink és ünnepeink margójára, Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2005.

•Örömhír. Beszélgetések a Hegyi Beszédről, Verbum, Kolozsvár, 2006.

•Kihívás és szolgálat. Krisztus követségében járunk, Gloria, Kolozsvár, 2008.

•Lukács, az ikonfestő evangélista. Rádiós katekézisek Szent Lukács evangéliumáról, Verbum, Kolozsvár, 2008.

•Szolgáló szeretet, Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2011.

Egyéb kötetei:

•Bözödújfalu 1729-275 év- Erdőszentgyörgy 2004. Templomszentelés Erdőszentgyörgyön 2004. október 8. (brosúra)

•„Kiskertemben rozmaringot ültettem”. Dalszövegek, Magánkiadás, Marosvásárhely, 2008.     

[2]A szerző megjelenés alatt álló kötetei:

•Gördeszkán a mennyországba, Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2012.

•Kincs mélyre ásva. Biblikus elmélkedések-A.év., Verbum Kiadó, Kolozsvár, 2012.

[3]A kötetek engedélyszámai időrendben:

•Nr.476-2000. Albae Iuliae, die 15-a Martii 2000. (Életutak. Szentek, egyházi ünnepek)

•Nr.62-2001. Albae Iuliae, die 2-a Februarii 2001. (Agapétól Zsoltárig. Teológiai címszavak és kifejezések kisszótára)     

•Nr.314-2003. Albae Iuliae, die 18-a Martii 2003. (Készenlétben)

•Nr.61-2004. Albae Iuliae, die 4-a Februarii 2004. (Családi Szentély. Emberi kérdések, keresztény válaszok)

•Nr.631-2005. Albae Iuliae, die 6-a Maii 2005. (Nézz az ég felé. Hétköznapjaink és ünnepeink margójára)

•Nr.142-2006. Albae Iuliae, die 15-a Februarii 2006. (Örömhír. Beszélgetések a Hegyi Beszédről)

•Nr.1898-2007. Albae Iuliae, die 10-a Decembris 2007. (Kihívás és szolgálat. Krisztus követségében járunk)

•Nr.1616-2008. Albae Iuliae, die 2-a Decembris 2008. (Lukács, az ikonfestő evangélista. Rádiós katekézisek Szent Lukács evangéliumáról)

•Nr.74-2011. Albae Iuliae, die 17-a Ianuarii 2011. (Szolgáló szeretet)

[4]A kötetek - impresszumban jelölt - lektorai:

•Életutak. Szentek, egyházi ünnepek. Lektorok: Ft. Kerekes László, † Ft. Szakács Lajos

•Agapétól Zsoltárig. Teológiai címszavak és kifejezések kisszótára. Lektorok: Ft. Tófalvi Géza, Ft. Elekes András

•Örömhír. Beszélgetések a Hegyi Beszédről. Lektor: Nt. Nagy József ifj., teol.tanár

•Lukács, az ikonfestő evangélista. Rádiós katekézisek Szent Lukács evangéliumáról. Lektor: Nt. Nagy József ifj., teol.tanár

•Szolgáló szeretet. Lektor: Ft. Sajgó Balázs, érseki titkár

[5]Előszót jegyző teológusok, papok:

•Életutak. Szentek, egyházi ünnepek. Előszó: Csató Béla, plébános.

•Készenlétben. Előszó: Jakab Gábor, plébános.

•Családi Szentély. Emberi kérdések, keresztény válaszok. Előszó: Dr. Vencser László, teológus.

[6]Előszót jegyző civilek:

•Életutak. Szentek, egyházi ünnepek. Ajánló sorok: Tóth Béla, Marosvásárhelyi Rádió, rovatvezető-szerkesztő

•Nézz az ég felé. Hétköznapjaink és ünnepeink margójára. Előszó: Antal Imre, mernök-előadóművész, Ausztria.

•Kihívás és szolgálat. Krisztus követségében járunk. Előszó: „A hetedik…”: Bölöni Domokos, Marosvásárhely, író.

•Szolgáló szeretet. Előszó: Nagy István, Magyarpécska,  tanár.

•Gördeszkán a mennyországba: Előszó: Kuszálik Péter, Marosvásárhely, író.

•Kincs mélyre ásva. Biblikus elmélkedések-A.év. Előszó: Bodó Márta, Kolozsvár, főszerkesztő.

[7]A szerző által jegyzett előszók, időrendben:

•Agapétól Zsoltárig. Teológiai címszavak és kifejezések kisszótára

•Örömhír. Beszélgetések a Hegyi Beszédről

•Lukács, az ikonfestő evangélista. Rádiós katekézisek Szent Lukács evangéliumáról

[8]A szerző által jegyzett „pót-előszó”:

•Családi Szentély. Emberi kérdések, keresztény válaszok.

[9]Készenlétben, Utószó helyett: „Önarckép”

[10]In: Sebestyén Péter: Agapétól Zsoltárig. Teológiai címszavak és kifejezések kisszótára,. P.

[11]„Édesanyámnak,megköszönve, hogy elindított a papi hivatás útján, és mindmáig gondomat viseli. Isten  éltesse sokáig! Szeretettel, Péterke”

[12]A marosvásárhelyi rádió mindössze 15-20 perces műsoridőt biztosít  az egyházaknak. A műsor ökumenikus jellegű, csak egy része (6-7 percnyi) katolikus. A biblikus katekéziseknek  emiatt a rövid időintervallum miatt is szorosabbaknak, feszesebbeknek kell lenniük, formájuk  ezért lett  a kérdezz-felelek. 




« vissza
 
 





btz webdesign