Bodó Márta: Előljáróban (Előszó az A. évhez)

A mai, felduzzadt könyvpiacon szinte nehéz már válogatni, annyi kiadvány tölti be a polcokat. Jó a bőség, a saját érdeklődésnek, ízlésnek megfelelőt lehet kiválasztani belőle. Ám a bőség zavara összekavarhatja a tájékozódásra képtelen embert. Meg kell adni, van aki nem is kíván önállóan válogatni, gondolkodni, elég neki sodródni az árral, meglapulni a tömegben, nem fáradni a jó és a rossz, még kevésbé a jó és a még jobb közti különbségtétellel. Vannak azonban ma is olyanok, akik hisznek a kincsek létezésében, akik értékek mentén rendezik be az életüket. Szerzőnk ilyen ember, nem véletlenül tette fel az életét is erre. No de mire jó manapság biblikus gondolatokat közreadni, amikor válság van, pénzhiány, munkanélküliség, általános bizonytalanság, a megszokott rend a feje tetején áll? Tud az értelmiségi, a pap újat mondani, valamit is
hozzátenni, eligazítást adni? Hiszen a közgazdászok és politológusok egymásnak ellentmondó véleménye csak jobban összezavarja a hallgatót...
Kincskeresést ajánl szerzőnk – de van idő mélyre ásni, ott kincsek után kutatni? Biztos, időtálló értékekről beszél – van-e valami is, ami kiállta, kiállja az idő próbáját, ami ma is eligazíthat? E kötet frappáns, rövid, a rohanó korra, a kor emberére szabott írásokban arra vállalkozik, hogy ha csak egy pillanatra is, de megállásra bírja az érdeklődőt, csendre inti, a csendbe invitálja. Meghívja, hogy egy alig látható, belső ösvényen kövesse azt a finom fonalat, amit a szerző a kezébe ad. Az út végén – azt
ígéri – a hű és kitartó követést eredmény koronázza, s a mélyben olyan kincsre lel, amely nem olvad el, nem folyik ki a keze közül, amely megmarad és elkíséri mindennapjaiban. Aki felveszi a fonalat, követi a szerzőt az úton, az több ezer éves, több generáció által kipróbált, bevált bölcsességet kap a bibliai igék által.
Ezek mellé pedig nagyon érzékeny, nagyon emberi, nagyon a mában, a világban – de nem evilágból! – gyökerező eligazítást. Hiszen a kötet lapjain olyan írásokat ad közre a szerző, amelyek egyszerre jelentenek hétköznapi teológiát, mélylélektant, misztikát. Tömörségük néha mellbevágó, de éppen ez árulkodik a gondolatok mélységéről. Bennük van a szerző világ- és emberismerete, az a tény, hogy ő a papságot nem elkülönülésként, hanem a világért és az emberekért végzett szolgálatként éli meg. Együttgondolkodik olvasójával, többes számban ír, mert elmélkedés közben nemcsak elvont leckét ajánl, hanem írás közben magára is ismer, a maga gondjaival, kitérőivel, kis eleséseivel is szembesül, amikor Isten szavának fényénél szembesít a személyes élet eredményeivel és bukdácsolásaival. A mélyből, a dolgok, az élet lényegéből fakadó, a mára alkalmazott, felröppenni segítő gondolatokat talál e kötet lapjain az érdeklődő. Keresztényeknek szól a szerző: katolikusoknak és más felekezetűeknek,
képzett és tanulatlan embereknek egyaránt, olyan nyelvezettel, amely határozott, világos, tiszta, igényes, bátor, szókimondó, néha meghökkentő és akár nyers is a tisztánlátás, az egyenes beszéd érdekében, hogy ezzel még inkább a szív mélyére hatoljon, megérintsen, így hozza ki a minden emberi lélek mélyén ott
rejlő, felfedezésre váró kincset. Kincskereső, tartós kincsre vágyó olvasó, ne habozzon hát a szerzőt követni. Ő meghálálja ezt önnek, de végső soron az olvasó nyer, mert megtalálja és kiássa, felszínre hozza a mélyre ásott kincset.

Bodó Márta