Csíki Szabolcs[1]: Gondolatok a Keresztmalacról, avagy Sebestyén Péter székelyes írásairól

Íme egy friss, ropogós, kalandos novellasorozat a múlt századról, avagy a letűnt idők eredetiségéről. Tehát nem mese, sztori, vagy kitalált figurák megjelenítésének összefoglalója ez a könyv, hanem olyan valóságot idéz fel, amihez ma már erőfeszítést kell tenni, ha emlegetni akarjuk a régit, az eredetit.

          Sebestyén Pétert olyannak ismerem, aki kendőzetlenül – mert csíki ember a genetikai öntörvényűség ízét hordja nem csak ereiben, eszében, hanem a szívében is – mondja meg a tutit írásaiban, prédikációiban, de most gondolkodásra késztet történeteivel.

Az a világ, ami jelen könyvében megjelenik, hová tűnt?

          A történeteket olvasva valahogy az a gondolat születik meg bennem, hogy a szerző biztatni akar: minden élethelyzetben a megoldás kezünkben van, nekünk kell megtalálnunk a boldogságunkat ebben a feje tetejére állt világban és ha szorult élethelyzeteinkből még humort is tudunk kreálni, akkor győztesek vagyunk! A nagy recept: nevessünk nagyot a történeteket olvasva!

          A könyv lapjaink történetei most is magvas mondanivalót tartalmaznak.

      Különösen erős védjegye, hogy olyan öniróniát mutogat, amit ma már tanítani kell.

Abszolút kedvencem, amikor azon élcelődik, hogy Feri atya már majdnem szecskázni kezd, mert nem érkezik a vőlegény, de előkerül a negrócukorka …, vagy a másik is igazi papi olvasmány, Lajos atya története, aki éppen csak, hogy túlélte ..., a végén még én is, mint olvasó drukkoltam a sikeres kivitelezésnek!

          Nincsenek nagy igazságok, csak útkeresés és közben meglehet útkereszteződés is van, de mégis valamiért szép a világ, az élet …

          A szerző történeteit olvasva lelkemben erőssé vált a gondolat: a világ sokkal csillogóbb, ha az elménk nem túl villongó … Sebestyén Péter visszafogott, alkalomadtán nyers, de férfias írásaival nem csak a jelent, de a jövőt is fenntartja, amolyan erdélyi stílust képviselve.

A zaklatott szívtépő szomorúság mellett megjelenik a humor, ami felszabadít és azt mondatja, hogy ez a 21. század valósága, amelyikben nem a mesterséges intelligencia a győztes, hanem nagyapáink, dédapáink, felmenőink emléke és a jelen, ha lesz bátorságunk újra és újra a könyvet kezünkbe venni.

          Sebestyén Péternek kívánom, hogy legyen ereje, bátorsága az írás folytatásához, legyen továbbra is székelyes írásaiban, hogy én az olvasó is székelyes maradhassak!

[1]Jelenleg csíkdelnei plébános