Szívünk tisztasága

Évközi 22. vasárnap

1. Izrael, hallgass azokra a parancsokra és rendeletekre, amelyekre tanítalak… (Mtörv 4,1–2.6–8)

A Másodtörvénykönyv Mózes nagy beszédével kezdődik, amelyben összefoglalja a pusztai vándorlást és bevezeti a törvénykönyv kihirdetését – írja dr. Jakubinyi György. A ma idézett rész ünnepélyes prédikáció, amelyben az Úr a szövetség megkötéséből származó felelősségére figyelmezteti a népet.

 2. Vessetek el minden tisztátalanságot és a különféle gonoszságokat… (Jak 1,17–18. 21b–22.27)

Az apostol Isten jóságára alapozva kéri, hogy ültessük gyakorlatba Krisztus tanítását. Váltsuk tettekre az igét. Az újszövetségi levelek közül leginkább a Jakab levél az, amely a hit gyakorlati megvalósítását, a cselekedeteket hangsúlyozza.

3. Semmi, ami kívülről megy be az emberbe, nem teheti őt tisztátalanná… (Mk 7,1–8a. 14–15. 21–23)

Jézus idejében a zsidó vallási vezetők oly tökélyre vitték a kétkulacsos erkölcsöt, a kicsinyes előírások betartását, hogy annak már régen nem volt köze Isten eredeti szándékához. Külsőleg, a törvény betű szerinti előírásának eleget téve, látszatteljesítményeikkel valójában a még nagyobb belső bűnöket akarták elfedni, miközben betegesen óvakodtak attól, nehogy tisztátalanná váljanak. Ez a rituális tisztaság szemükben a törvénytisztelő polgárt jelentette, aki becsületesen betartja a szabályokat. Miközben megmarad benne a rosszindulat, gőg, önzés –: kifelé feddhetetlennek látszik. A kettős mérce délibábja azonban meghasonlásba kergeti az embert…

Szent Márk tömör összefoglalója szerint ezért teszik szóvá azt is, hogy a tanítványok mosdatlan kézzel ülnek asztalhoz. Jézus válaszában szemrehányást tesz az írástudóknak és a farizeusoknak. Feltárja az ember szívében lejátszódó folyamatokat: ami az emberben van, az teszi őt tisztátalanná. Vagyis az igazi tisztátalanság odabentről, a szívből ered, nem abból, amit megeszünk. A teremtett világra, az ételekre vagy állatokra nem foghatjuk rá, hogy erkölcsileg rossz, tisztátalanok, bűnösek. Bűnt csak az emberi személy követhet el. Természetesen fontos az egészség, a higiénia, hogy megvédjük magunkat a fertőzésektől. Az előírások is ezt akarják elősegíteni. Istent azonban nem lehet külsőségekkel megtéveszteni. Amikor a törvény betűje elszakad a szellemétől, amikor jog és szeretet szétválik, akkor már régen nem Isten akaratát cselekedjük…

Az ördög nem alszik, és rosszra hajló természetünk miatt mi is állandóan hajlamosak vagyunk az önbecsapásra. Még védekezünk is azzal, hogy a körülmények, a világ ilyenné: kétszínűvé, óvatossá, tartózkodóvá, számítóvá tett. Jézus ezt az álságos magyarázkodást leplezi le, és segíteni akar szívünk titkainak helyes fel- és megismerésében. A világot, a körülményeket mi alakítjuk. Az ember teszi jóvá vagy gonosszá kisebb-nagyobb világát. Pénzügyi ellenőrök ezért kérdeznek rá, mennyire „tiszta” keresetből vagyonosodtunk, átlátható-e könyvelésünk, adózott vagy adózatlan jövedelmünk haszonélvezői vagyunk?

A természetben sem minden fekete vagy fehér. A tiszta fémek is általában vegyületekből nyerhetők ki. Csakhogy nagy igyekezetünkben nehogy szem elől tévesszük a lényeget: Isten a szívünket vizsgálja. A belső tisztaság tulajdonképpen az Istenhez tartozást jelenti. Ahogyan nemcsak becsületesnek kell látszanunk, hanem valóban annak is lennünk, ahogyan tisztába kellene tenni a közéletet-gazdaságot-sportot, emberi kapcsolatainkat, ezekben mind-mind onnan kellene kiindulnia, hogy tegyük tisztába magunkat Isten előtt. Vessük le az önelégültség álruháját, takarítsuk ki szennyes fantáziánkat, gondolatainkat, és legyünk tiszta szívűek, hiszen a hegyi beszéd szerint csak így láthatjuk meg Istent. Szívünk sötétségében is csak Krisztus, a világ világossága gyújthat fényt. Irgalmával ő mossa le bűneink szennyét. Ő segít szétválasztani a tisztát a tisztátalantól.

Isten nem tűri meg a bálványokat maga körül. Dobjunk ki szívünkből mindent, ami rontja a Lélek tiszta levegőjét, ami zavarja az Úr társaságát. Ne bonyolítsuk túl, hanem inkább egyszerűsítsük le életünket, hogy Isten lakást vehessen benne.