Pihentető szeretet

Évközi 16. vasárnap

1. Jaj a pásztoroknak, akik szétszélesztik legelőm nyáját… (Jer 23,1–6)

Az önálló Júdea utolsó prófétájának (kb. Kr.e. 627–587 között működött) sorsában népe tragédiája is tükröződik. Jeremiás a pásztorok hanyagsága ellenére is bizakodó. Látja Isten ígéretét, amely az eljövendő messiáskirályban, Szedekiás leszármazottjában megvalósul. Isten mindig ad jó pásztorokat nyája élére.

2. Ő a mi békességünk… (Ef 2,13–18)

Szent Pál szerint Krisztusban, az új emberiség fejében zsidók és pogányok egymásra találnak. Krisztus vére árán békített össze minden embert, és hozta el az üdvösséget minden népnek.

3. Annyian felkeresték őket, hogy még evésre sem maradt idejük… (Mk 6,30–34)

A rövid márki beszámoló Jézus és az apostolok mélyen emberi igényéről tanúskodik. Jézus látja fáradt tanítványait, és elmegy velük egy elhagyatott helyre, hogy maguk legyenek. Nem érzéketlen főnök, aki nincs tekintettel munkatársai teherbírására, nem állandó teljesítményfokozásra kényszeríti, hanem finom tapintattal észreveszi emberi igényeiket. Nekik is szükségük van csendre, a magányban együtt töltött „lelkigyakorlatra”, de az evangélista szerint az emberek folyton zaklatják.

Papi életemben számtalanszor előfordult, hogy épp ebédeltem vagy reggeliztem, amikor csengettek. Amikor már enni sem hagytak nyugton. Nem is említem a folyton csörgő telefont, az alkalmatlankodó kéregetőt, az egyházi szolgáltatásokat rendelő, váratlanul betoppanó, égből pottyant „vasárnapi híveimet.” Ilyenkor az ember felteszi a kérdést: Uram, te küldted őt? Te jöttél hozzám ebben az emberben? Lehet-e magánéletem, nélküled?… És bosszankodó emberi természetem lecsillapodik. Lélekbúvárok szerint személyiségünk fontos jegyeiről árulkodik, ahogyan váratlan helyzetben viselkedünk: higgadtan vagy pánikszerűen, derűsen vagy bosszúsan.

Jézusnak megesik a szíve a tömegen, mert olyanoknak látja őket, mint a pásztor nélküli juhokat, és tanítani kezdi őket.

A nyári vakációk, szabadságolások idején jól megérdemelt pihenésre vágyunk. Szeretnénk „bezárni a boltot”, szegre akasztani a kulcsot meg a gondokat, és elutazni, kikapcsolódni, egészen más élményeket szerezni, mint a pörgős, túlhajszolt hétköznapi robotban. Magukra valamit is adó cégek, intézmények is rendszeresen otthagyják napi teendőiket, csapatépítési tréningnek nevezett zártkörű, lazító együttléteket szerveznek, hogy tagjaik felfrissüljenek, testben-lélekben új erőre kapjanak. És még tanuljanak is valamit.

Jézus példája láthatóan azt sugallja, hogy – bár tudja, szükségünk lenne rá – vannak helyzetek, amikor sem ő, sem tanítványai nem érnek rá „pihenni”. Amikor nem mondhatjuk: engem nem érdekel… Amikor a szeretet elsőbbséget élvez a jogoknál. Akkor is, ha az emberek csak szolgáltatást, problémáik megoldását várják övéitől, és akkor is, ha úgy érezzük, nincsenek tekintettel határainkra, normális emberi igényeinkre, akkor is, ha elfáradtunk a becsületes munkában, Isten nem mehet szabadságra. Pihenés ürügyén nem hanyagolhatjuk el lelki kötelességeinket, a felebaráti szeretet tetteit, az irgalmasság egy konkrét helyzetben megnyilvánuló jeleit. Csak Jézussal pihenhetünk, nem nélküle. Elsősorban a szívünkben éljük a szabadságot, azt a felszabadult élményt, hogy ő itt és most velünk van, feltölt kegyelmével és megsokszorozza erőinket. Naponta megesik rajtunk a szíve. Felemel és lelket önt belénk. Kárpótol egy „elszalasztott” csendes hétvégéért vagy szórakoztató kiruccanásért. Ne sajnáljuk tőle az időt, a figyelmet, az összeszedettséget. A nyári szünidő idején is ápoljuk magunkban a szeretetre való érzékenységet, tartsuk ébren a szent nyugtalanságot az örök élet, a megváltás, a szeretetével hozzánk hajló Isten után. Ne csak kiengedjük a gőzt és lazítsunk, szórakozzunk magunkról megfeledkezve, hanem keressük minden helyzetben Urunk akaratát. A tengerparton vagy a hegyekben, az autópályán vagy a hétvégi házban egyaránt legyen ő a legfontosabb. Jelenléte szabadságunk biztosítéka. Úgy gondoljunk magunkra, jogos igényeinkre, hogy vegyük észre a felénk forduló Istent minden emberben. Tanuljunk meg jól pihenni, hogy a megnyugvás és felfrissülés Jézussal való találkozást is eredményezzen.