Keresés
 
 
Megtekintve: 890 alkalommal
Örömhír - B. év

Jézus barátai, Húsvét 6. vasárnapja

 

Jézus barátai

Húsvét 6. vasárnapja

 1. Kornéliusz százados megkeresztelése. (ApCsel 10,25–26.34–35. 44–48)

A Szíriában állomásozó római zászlóalj parancsnoka addig is „istenfélő” volt, de most, Péter apostol missziója nyomán jut el a hit teljességére. Az apostol ezért ad hálát Istennek és nyilvánítja ki azt, hogy megszűntek a korlátok, Isten nem személyválogató. Ő mindenkit üdvözíteni akar.

2. Isten a szeretet. (1Jn 4,7–10)

A szeretet nem humanizmus, hanem Isten „képessége” bennünk. Ha szeretjük egymást, a szerető Isten tanúivá válunk.

3. Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek… (Jn 15,9–17)

A szőlőtőről szóló hasonlatot kibontva Jézus új parancsát olvassuk ma. Ez nem más, mint a szeretet, amelynek mértéke maga Jézus. Úgy szeretni, hogy életünket adjuk egymásért. Úgy élni, hogy méltóak maradjunk Isten szeretetére. Míg Lukácsnál azt olvassuk, hogy – ha mindent megtesztek is, csak haszontalan szolgák vagytok –, itt Jézus a barát fogalmát használja tanítványai helyzetére. A szolga még nem ismeri ura belső életét, „csak” engedelmességből hűséges, de Jézus barátainak mond minket, mert beavat Isten titkaiba.

Az eredeti, görög nyelvű evangéliumokban két külön szó is jelöli a barátságot: a hetairosz és a philosz. Előbbi értelme nem jelent föltétlen szeretetkapcsolatot, inkább a társra utal: bajtárs, lakótárs, bűntárs, cellatárs stb. Jézus szavai nyomán, amelyeket Júdáshoz intéz (barátom, mi végre jöttél?…), vagy ahogyan a példabeszédbeli nagylelkű gazda hűti le a hőzöngő elsőket (barátom, nem vagyok veled igazságtalan…), inkább negatív, ellenszenves, lepirító felhangja érezhető ki.

Ezzel szemben amikor János evangéliumában, a búcsúbeszédnél olvassuk, ott már a phülosz/filia szerepel mint olyan bensőséges emberi kapcsolat, amely a szerelemnél is erősebb és értékesebb. Bizonyos mértékig már egy házasságban is fellelhető: szeretlek, mert társam vagy, számíthatok rád, akkor is, ha nem mindenben értünk egyet. Ebben az értelemben a baráti szeretet maga az intelligens szeretet, vagyis amikor „fejben” is szeretjük egymást. Közös az érdeklődési körünk, tudunk együtt dolgozni, játszani, támogatjuk egymást az élet apró-cseprő dolgaiban is…

Amikor azonban Jézus barátainak nevez minket, azt akarja érzékeltetni, hogy az ő barátsága ingyenes ajándék. Nem lehet kiprovokálni, kikövetelni, bennfentes járandóságként kiérdemelni. Ahogy az üdvösséget sem. Isten Krisztusban olyannyira lehajolt hozzánk, hogy egészen barátja lett az embernek. Föl akart emelni a bűn sötétségéből.

A jézusi barátság feladat: barátaim vagytok, ha szeretitek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. Tehát nemcsak azért, mert ő beavatott minket Isten titkaiba, hanem mert ez életünk „projektje”… Ha van valami, aminek igazán meg kell felelnünk, az Jézus barátsága, mellyel egy életre lekötelezett minket. Az ő barátsága végtelenül többet jelent egy emberi barátságnál. Mégsem zárja ki a kettő egymást, hiszen egy őszinte emberi barátság is az ő ajándéka.

Jézus belevon minket az isteni barátság mindent felemelő és mindent magába foglaló teljességébe. Ezen a szinten már nemcsak az alkotás, az életmű lesz számunkra fontos, nemcsak azért akarunk élni, hogy valami nyomot hagyjunk magunk után, hanem elsősorban és mindenek felett Jézus barátai akarunk lenni és maradni.

Hitünk örömhíre ezért nagyszerű, mert – bár nem vagyunk méltók rá – Isten Jézusban mégis barátaivá nyilvánított minden benne hívőt…

Tán mindenkinek van legalább egy jó barátja. Akivel mély, életre szóló kapcsolat köti össze. Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek című, megrendítő, méltán világhírű műve is erről szól. Ahogyan a Füves könyvben is a követezőket írja: A szerelmes mindig akar valamit, a barát nem akar önmagának semmit. A gyermek mindig kapni akar szüleitől, túl akarja szárnyalni atyját, a barát nem akar kapni, sem túlszárnyalni. Nincs titkosabb és nemesebb ajándék az életben, mint a szűkszavú, megértő, türelmes és áldozatkész barátság. S nincs ritkább… Minden szeretet gyanús, mert önzés és fukarság lappang hamujában. Csak a barát vonzalma önzetlen, nincs benne érdek, sem az érzékek játéka. A barátság szolgálat, erős és komoly szolgálat, a legnagyobb emberi próba és szerep.

Ide kívánkozik Gajdó Ágnes vallomása is: a barátság gyógyír, hiszen dicsősége nem az egymás felé kinyújtott kéz, nem a kedves mosoly, nem is a társaság öröme, hanem lelki-szellemi megvilágosodás, amelyben részed lehet, amikor rádöbbensz, hogy embertársad hisz és bízik benned… Ne félj hát kinyújtani kezedet, s légy bátor elfogadni a simogató szavakat, vagy az együttérző ölelést…

Jézus örömteli életre, a vele való barátság élvezetére hív meg. Kitágítja szűkös szívünk határait, hogy szeretetéből éljünk, s éltessünk másokat is.




« vissza
 
 





btz webdesign