Keresés
 
 
Megtekintve: 932 alkalommal
Örömhír - B. év

Emberhalászok, Évközi 3. vasárnap

 

Emberhalászok

Évközi 3. vasárnap

1. Kelj fel, és menj Ninivébe… (Jón 3,1–5,10)

Jónás, ha kelletlenül is, de engedelmeskedik az Úrnak, és az elbizakodott niniveieket megtérésre szólítja fel. Az eredmény nem marad el. Néha mi is Jónásként viselkedünk, akik legfeljebb csak beletörődünk Isten akaratába, nehézkesen ismerjük fel velünk kapcsolatos terveit. Miért pont engem hív?… De az isteni ösztönzés elől nem lehet elmenekülni. Előle elbújni képtelenség. Milyen más az a hívő, aki, miután felismeri küldetését, örömmel veti latba minden képességét, és körülötte a közösség is felvirágzik.

2. Az idő rövid… (1Kor 7,29–31)

Szent Pál apostol a földi idő rövidségének példájával állandó készenlétre szólít fel. A készenlét viszont szüntelen bűnbánatot feltételez.

3. Megpillantotta… erre otthagyták apjukat és követték őt…
(Mk 1,14–20)

Szent Márk evangélista – akinek evangéliuma ebben az évben kalauzol – diadalmas felütéssel indul. Krisztus Jézusban beteljesedett az idő, elérkezett közénk Isten országa! Isten országa, jobban mondva uralma, nem elsősorban az égben van – hisz ott csak az van –, hanem itt a földön, a hétköznapokban, a világban, a mindennapi kapcsolatainkban. Ez nem utópia, nem megvalósíthatatlan leányálom, hanem konkrét valóság azok között, akik követik Jézus hívását. Ha az evangéliumot egyben látjuk és értelmezzük, Isten országának „ellentmondásossága” is feloldódik. Jézussal egyfelől már beköszöntött, másfelől még várat magára. Az Isten-adta üdvösség most van, hiszen a múló időben már megtapasztalhatjuk. De aki ezt a jelent visszautasítja, annak a vele való szembesülés ítélet lesz. Prohászka Ottokár püspök nagyszerű hasonlatával élve: „Aki a Napnak hátat fordít, mindig saját árnyékába lép…”

A megtérés és az evangéliumban való hit a hívó szó meghallásával kezdődik. Az evangélista ennek az isteni országnak kezdetét két testvérpár meghívásával szemlélteti. Jézus ránézett Simonra és Andrásra, majd Jakabra és Jánosra, s azok követték. Elég egy pillantás, és tüstént követik. Isten tekintete a szíveket vizsgálja. Kiválaszt és hív, ellenállhatatlan erejével azonnal lekötelez, és rabul ejt. Mint a világ teremtésekor: látta Isten, hogy ez jó. Mint amikor Zakeust lehívta a fáról. Mint nagypéntek hajnalban, amikor Jézus tekintete a Péterével találkozott és megtisztította azt.

Jézus meglátja bennünk a jót, kinézi belőlünk a lehetőséget, az emberhalászat esélyét. Meghívása homlokegyenest ellenkezik a manapság divatos fejvadászcégek és humán erőforrás-menedzserek, edzők és producerek pszichológiai teszteken alapuló, rafinált tréningjeivel. Igaz, ők nem is emberhalászokat akarnak kiképezni. Jézus azonban ezzel az amatőr módszerrel pont arra mutat rá, hogy Isten országát hirdetni mindenki alkalmas. És nem kell ahhoz munkahelyet váltani. Csupán szívbéli odafordulást, mentalitást. Isten mindannyiunkba olyan értékeket helyezett, amelyet érdemes felfedeznünk: házastársamban, barátomban, szomszédomban, munkatársamban testvéremre találhatok. Vagy éppen ő lesz az én emberhalászom. Jézus hívását meghallani és követni őt, magyarán megtérni, lehet, hogy évekig tartó folyamat. Az emberhalászat titka.

Kiss Ulrich SJ írja:

Persze nem csak ő veti ki hálóját. Kedves barátomat és hittanosomat a Scientology csalogatja „tesztekkel”... Egy másik nagyon jó barátom most koplal, és a világvégére készül guruja utasítására. Egy harmadik kínai horoszkópot készít nekem, és magáról azt vallja, hogy születése előtt kinézte magának leendő szüleit. Nagy halászszövetkezet megbolydult világunk! Sokan, akik „Istenért” se adnák fel kényelmüket, rutinjukat, hirtelen, minden átmenet nélkül követnek egy gurut, aki lelki „karriert” kínál. A környezet méltatlankodik, csóválja fejét, és… tehetetlen. De, kérdezitek, mi a különbség? Nem lehet, hogy Zebedeus ugyanilyen bosszús volt, amikor magára maradt? Nos, a különbség csak idővel derül ki. És ez a lényege: a guruval szakítani olyan, mint leszokni a drogról, a cigarettáról, az alkoholról, egy szenvedélyes kapcsolatról… Jézus nem drog. S még valami: ha ott állsz majd – vagy ott áll fiad, barátod, valaki, aki fontos neked –, összetörten a nagy kaland után, mindig bekopoghat Jézushoz. Szemrehányás nélkül befogad




« vissza
 
 





btz webdesign