Keresés
 
 
Megtekintve: 889 alkalommal
Örömhír - B. év

Csonkán az életre, Évközi 26. vasárnap

 

Csonkán az életre

Évközi 26. vasárnap

1. Ezek, amikor megnyugodott rajtuk a Lélek, prófétálni kezdtek…(Szám 11,25–29)

Józsué még nem értette, hogy Isten szabadon árasztja Lelkét mindazoknak, akik készek befogadni. A Számok könyve – amely a Sínai-hegy elhagyása utáni eseményekről számol be – fontos pillanatról, egyfajta elő-pünkösdről számol be. Isten minden korban megadja a prófétaság lelkét mindazoknak, akik munkatársaivá szegődnek.

 2. Rajta, hát gazdagok! Jajveszékelve sírjatok a rátok törő nyomorúság miatt! (Jak 5,1–6)

Az apostol enyhe gúnyt sem nélkülöző éles kritikája bizonyára azon újdonsült hívek felé irányult, akik megkeresztelkedésük után továbbra is vagyonukban látták egyedüli boldogságukat.

3. Ha kezed megbotránkoztat, vágd le… (Mk 9,38–43.45–47–48)

A székely anekdota szerint amikor favágás közben a gyermek véletlenül levágta édesapja kezét, a bácsi ezt kérdezte: Fiam, ezt komolyan gondoltad, mert viccnek durva lett volna?!… De Jézus tanítványait oktató, sokkoló kijelentésében egyáltalán nem erről van szó. Amikor nagy igényeket támaszt velünk szemben, Urunk a kicsinyeket veszi védelmébe. Magunktól is óv, amikor a botrányról, az ártatlan, tiszta szívűek megbotránkoztatásáról beszél.

A zsidó szemléletben a gonosz ösztönök testrészeinkben szunnyadnak. Ez a felfogás ugyan elrugaszkodik a valóságtól, de érzékletesen szemlélteti a mögöttes tartalmat. Hiszen akkor a bűneinktől is könnyen megszabadulhatnánk, akár egy rákos daganattól, egy műtét segítségével. Milyen egyszerű lenne „bűnös” testrészünket” csak úgy, egyszerűen lenyisszantani, tudva azt, hogy ezzel megtisztultunk a bűntől. Ráadásul az öncsonkítással az élet és egészség ellen is vétenénk. Bűneink azonban mélyebben vannak: nem tagjainkban s nem érzékszerveinkben. Szívünk mélyén, személyiségünk központjában, énünkben szunnyad a bűnös hajlam. Onnan pedig sokkal nehezebb kiirtani a rosszat. A gonosz elleni erkölcsi küzdelmünk valójában egész életen keresztül tart.

 

Szentírás vasárnapján Jézus azért fogalmaz ilyen élesen, hogy felkeltse bennünk az iszonyat érzését. Ahogyan minden idegszálunkkal elborzadunk még a gondolatától is, hogy elveszíthetjük szemünk világát, fél karunkat, lábunkat, ugyanilyen határozottsággal és elszántsággal irtsuk ki gonosz vágyainkat. A kárhozattól borzadjunk, ne az öncsonkítástól… Mert bűnt elkövetni lelki nyomorékság. A végtelenül jó és szeretetreméltó Istenünket köpjük szembe. Bűneinkkel abba rúgunk bele, aki rajongásig szeret minket. Azért kellene iszonyodnunk a bűntől, mert nemcsak magunkat, hanem másokat is tönkreteszünk a bűnnel.

Bűnös hajlamainkat, a szívünkben-lelkünkben tanyázó tisztátalanságot kell tehát szüntelenül irtogatni. Sokkal több ez, mint öncsonkítás: gyökeres szakítás mindazzal, ami elválaszt Istentől. Jézus határozottan kijelenti: a kárhozat lehetősége adva van. Ne játszadozzunk örök üdvösségünkkel. A kinyilatkoztatás egyértelmű. Ha valakit nyakánál fogva a malomkőhöz kötnének és a tengerbe dobnák, sokkal elviselhetőbb lenne, mint az, ami az örök büntetéssel rá vár.

Jézus ezt érzékelteti a hasonlattal: az élet feladat is, tetteinkért számadással tartozunk. Nem lehet félszívvel, ímmel-ámmal lelki életet élni. Az igazi tanítvány az üdvösség igézetében harcolja erkölcsi harcát. Ezért nem híve a félmegoldásoknak, és nem egyezik ki a sátánnal. Nem kenyere a bűnös kompromisszum, és amikor erkölcsi-hitbeli értékekről van szó, nem enged semmiféle külső-belső csábításnak. Nem élvezi mások botrányait, de ő maga is úgy viselkedik, hogy életével ne botránkoztasson másokat. Nincs magára hagyatva, nem roppan össze az isteni követelmények súlya alatt, mert vele van Isten kegyelme.

Jézus radikális értékelési szabálya nem tűr ellentmondást. Üdvösségünk szemünk világánál is többet ér. A történelem és egyszerű hétköznapjaink is bizonyítják, hányszor vagyunk képesek öncsonkítással felérő áldozatra is, ha elvekről, értékekről (élet, haza), szeretteinkről van szó. Az édesanyák hősies áldozata, felelős közösségi emberek kitartása a diktatúra idején vagy háborúk alatt – még inkább megerősítik Jézus igazát. Ezért lenne fontos, hogy gyermekeink szüleiktől egyértelmű, pozitív példát, kiállást lássanak. Hogy a felnőttek ne botránkoztassák meg erkölcsi kilengéseikkel, netán meghunyászkodó engedményeikkel a rájuk bízottakat, ne vágyaik és ösztöneik azonnali kiélésére neveljék őket, hanem ha kell, képviseljék szeretettel, de erélyesen az evangéliumot.

Találóan jegyzi meg Kiss Ulrich SJ: „Különb akarsz lenni mindenkinél? Akkor legyél tökéletes. Mindenki épüljön rajtad, az idegenek, az együgyűek és a gyermekek is, bárki. Jézus sokkolja a túlbuzgókat: dobd el, ami erőd, amire büszke vagy, mozgékonyságodat, éleslátásodat, segítőkészségedet – ezeket jelképezik a lábak, szemek és kezek –, és add maradéktalanul, egyszerűen, cikornyák nélkül, de teljesen. Lélegzetelállító program.”

Érdemes rátenni az életet.




« vissza
 
 





btz webdesign