Radványi Hajnal: Adventi várakozás

Áll a főtér közepén a sok színben tündöklő óriási fenyőfa, szétáradó fényei örömteli várakozást sugallnak, s a lelkekbe beköltözik a már szinte tapinthatóvá váló karácsonyi hangulat. 

Sodródunk a minden évben megismétlődő, de soha meg nem unt nagy élmény felé, amikor karácsony éjszakáján Jézus születésére emlékezünk, kifényesedik a világ körülöttünk, szívünk megtelik szeretettel, jobb emberekké válunk, mert „jónak lenni jó”. Ezt kongatják a harangok, s harsogja a média is.

Ehhez az örömteli meneteléshez csatlakoztak a Kopacz Imola által vezetett Magányosok klubjának tagjai is, akik, félretéve minden más teendőt, advent utolsó vasárnapján városunk két templomát látogatták meg, hogy ünnepi műsorukkal hirdessék a karácsony örömét. 

Délelőtt a kövesdombi unitárius templomban voltunk, ahol Kecskés Csaba lelkész baráti szeretettel fogadott, délután a Szent Imre római katolikus templomban Sebestyén Péter plébános vendégei voltunk.

„Krisztus Jézus született, örvendezzünk” – hirdette a magányosok szavalókórusa: Czerán Erzsébet, Németi Ibolya, Herman Ilona, Bíró Irén, Dendea Mária, Jakab Ilona, Szabó Márta, Gráger Margit, Polák Erzsébet, Péterfi Rozália, Popescu Olga, Popescu Ilona, Simon Emese, Varga Irén, Berei Árpád, Veres Irén. 

Rímes verssorokban mondták el Jézus születésének a történetét. A zenei betéteket Szilágyi Sándor énekes tangóharmonikával biztosította. A műsort Bíró Irénke és Berei Árpád szavalatai és Szilágyi Sándor szólója egészítette ki. 

Karácsony táján egyházi és világi fórumokon sok biztató szó, üzenet hangzik el, melyek lelki kapaszkodót nyújtanak a hétköznapokban. Az az üzenet, mely az összetartó szeretet erősségét hirdeti, különleges hangsúlyt kap a magányos ember életében. 

Éppen ezért Kopacz Imola, a magányos emberek lelki támogatója évente megrendezi a mindenki karácsonyát, ahol egy nagy baráti ölelés keretében ünnepelünk. 

Így történik december 20-án is, amikor a klub lelkes tagjai újra elmondhatják, hogy Krisztus Jézus született, örvendezzünk!

Szívünkbe véstük a vers utolsó sorait, amit Czerán Erzsébet oly szépen mondott: Amit én itt elmeséltem, nem mese, de történelem. Isten az embert úgy szerette, hogy szent fiát adta érte. S Istennek ezt a nagy tettét ünnepeljük a szentestén.

Link:

http://www.e-nepujsag.ro/op/article/nem-mese-de-t%C3%B6rt%C3%A9nelem