Hallom már a székelyek is félnek a székelyektől. Behúzzák fülüket nyakukba és Virág elvtárs árnyékába, hadd ne kerüljön veszélybe ez a mesterséges béke és párhuzamos társadalom... Az egyik nem mert ideköltözni, a másik meg eltáposodott, polkorrekté vált. Nehogy sértsük a közrendet, nehogy kihúzzuk a gyufát, sőt ’uram bocsá: aztán csendben legyünk! Eloroznánk a negyvennyolcas megemlékezések előjogát. Három szobor, háromféle időpont. Mert a tizedikei felvonulás elvinné a negyvennyolcas tömeg langját, fílingjét. Learatná helyettük a babért. Ugyan már, uraim! Normálisak önök? Hogy a ládás Lázárok is vérszemet kapjanak, ettől még inkább. Mert ha félni kezdünk, sportnyelven szólva még inkább magunkra rántjuk az ellenfelet... A vásárhelyi magyarság, meg csak forrjon, fogyjon, és fuldokoljon a maga keserű levében. S akkor csodálozunk, hogy ekkora az elkeseredettség, a kilátástalanság, a gyökérvesztés, a menekülési hajlam.

Hol vannak az eszmények? A nagy célok, a nagy ideálok, példaképek? Csak megúszni, sunnyogni, mindenáron pacifistának, elvtelennek, hajlékony nádszálnak maradni? A volt nagyvezérek is levitézlettek, kihasználták, majd magára hagyták a vásárhelyi magyarságot. A katolikus iskolával, a szobrokkal, a kétnyelvű utcatáblákkal, az egynyelvű piaci feliratokkal együtt..

Süllyedő hajó lett Vásárhely. Nem végvár, amit meg kell menteni, nehogy elessék Székelyföld. Inkább tájba kell simulni, ki kell egyezni a hatalmasokkal. Ahogyan egy református presbiter a szekuval kollaboráló tiszteletesének mondta –, aki azt állította, hogy Dániel is az oroszlánok barlangjába vala... — „csak Dániel nem nyala vala”...

Ez már mindennek az alja. Amikor már nem lehet összefogásról sem beszélni. Amikor már az ún. „szövetség” is fél az autonómiától. Sőt mostmár a székelyektől is. Pedig belőle áll a tagságuk. Pedig a székelyek most is a legszaporábbak az erdélyi magyarságon belül. Pedig a székelyek tartják a lelket a szó legnemesebb és átvitt értelmében – a vásárhelyiekben is. Pedig a székelyek lakták be annak idején, és mentették meg határait Vásárhelynek is. Pedig a székelyek voltak azok, akik fenntartották és hírnevet szereztek a vásárhelyieknek is...

És azért ígérget az úgynevezett szövetség az egyházaknak is minden évben tömérdek pályázati pénzt, hogy: küldjék már el a híveiket a templomozás után szavazni.  

No, de rájuk?

Már bocsánatot kérek...

LINKEK: 

http://www.eloszekelyfold.com/web/I940--C28--Publicisztika--Vasarhely_es_a_szekelyek.html

http://szekelyfold.ma/hirek/vasarhely-es-a-szekelyek

http://www.kozpont.ro/hirek/gazdasag/vasarhely-es-a-szekelyek/