Tik-tok

Jár a toronyóra: bimm-bamm, szól a falióra: tik-tak, tik-tak, a zsebóra ezt kattogja: tiki-taki-tiki-taki, tik. Jut eszembe a gyerekdal.

Hiszti. Pánik. Sokk. Kiugrott a nyuszi a bokorból. Nem is egy. Sok. Nem kell nekünk eszelős diktátor.

Hiszen ma mindenki diktátor, aki nem liberális.

Legyen az tanár, pap, vagy szülő, aki mer következetes lenni, gyökerekhez, törvényekhez, lelki és erkölcsi értékeihez ragaszkodni, azok mellett kitartani, az már elutasítandó. Az már szélsőséges szektás, pszichiátriai eset. Nem, mi nem akarunk Kelethez tartozni, hanem Nyugathoz-így tüntettek a bukaresti fiatalok, pár százan. Pedig a nyugati cégek is keletre költöztek át. Az energia is onnan jön, a nemesfémek is. A Megváltó is ott született.

Szent II. János Pál pápa annak idején úgy köszöntötte a keleti pátriárkát, hogy az egyház két tüdővel lélegzik: kelet és nyugat. A madárnak is két szárnya van. Lehet, hogy ultraortodox, sovén román ez a földszakértő elnökjelölt, de dolgozott már a NATO-BAN, ENSZ-ben, tanácsadója volt a leköszönő külügyminiszternek is. Csak szürke eminenciásként tette a dolgát, tanult, csipegetett, imádkozott, sportolt. Lehet, hogy ő szalonképesebb, mint a futballhuligán betyárból előlépett aranyos-nemzedék. De akkor is.

Valami kiderült a múlt vasárnap.

 A román népnek elege van a politikusok hazugságaiból. Azoknak is, akik külföldre távoztak. Azok nem is modernebbek vagy fejlettebbek, „felvilágosultabbak” lettek, hanem még románabbak. Ott a nyugati fertőben, ahol kiábrándultak a nyugati genderjólétből, még jobban megerősödött bennük az a tudat, hogy a korrupt hazai politikusok miatt hagyták el hazájukat. De nem adták fel elveiket, hitüket, nemzeti öntudatukat. Templomokat építettek és összetartanak. Hiába a hazai liberális média agymosása. A közvéleménykutatások is rendre azt hozzák ki évtizedek óta, hogy az egyházba és a katonaságba vetik bizalmukat a legtöbben.

És fű alatt, mint a trójai faló jön egy független jelölt, aki nem kér pártfinanszírozást, nincs egyik alakulatnak sem lekötelezve, hanem hivatástudatból, csak azért is beszáll a játszmába, és mindent visz. A kömpulungi polgármesterasszony meg hozzá sem szagol, mi a valódi tétje az ilyen választásnak. Majd szétszedik a globalisták hamar. Vele sem megyünk messze.

Mondhatni két szélsőség, egyik rosszabb a másiknál. Vagy mégse?

A népnek elege lett. Dühét, csalódását, kiábrándulását, hazugsággal való telítettségét szavazatokra váltotta. Ráloccsantotta az uralkodó politikai osztályra. Demokratikusan. Hadd vegye észre magát az elit. Mi a fontosabb? A jólét, vagy azt igazság? Hosszú távon kellene törődni az emberekkel, vagy csak a négyéves pecsenyét sütni? Mert nálunkfelé a parlament is az elnök utolsó szavához kell, hogy igazítsa a tánclépéseit. És ez nemcsak keleten van így hanem nyugaton is. Például Macronéknál, vagy az annyira ajnározott amerikaiaknál.

A román akadémia elnöke meg elhatárolódik, ahogy a többi „jeles” személyiség is, mint valami ragályos kórtól. Pedig ők is éppoly magyarellenesek vagy ortodoxok. Nekünk egyik elnök se jött be, mindegyikben csalódtunk. Talán Emil Constantinescu volt a kivétel. A mostaniak között meg talán Ion Diaconescu lett volna egy normálisabb figura, de ő már elfáradt.

A média meg nyugodtan megírhatja a saját gyászjelentőjét, mert ollózva, páros lábbal rúgta be az öngólt magának. És csak pillogtat, mint amikor az újságíró megkérdezte Böszét is, hogy elnök úr mit szól hozzá.

Băsescu csak annyit mondott:

-Nézze, szerkesztő úr, amikor én elnök voltam, még nem is volt TikTok…

Most már van, s meg kell védenünk magunkat, halljuk a kampányban.

De kitől? S főleg mitől? Az éppen összeomlóban lévő Nyugat vajon megvéd minket a Balkán szellemétől?...

LINKEK: