Keresés
 
 
Megtekintve: 283 alkalommal
Alkalmi írások - Publicisztika - közélet

Mars a Marsra!

Mars a Marsra!

 

Évekkel ezelőtt, amikor Amerikában elkezdődött a Mars-őrület, a bolygót felparcellázták és jó pénzért meg lehetett vásárolni egy darabot. A Kossuth Rádió washingtoni tudósítója felkeresett egy dúsgazdag elszármazott magyart, aki szintén vásárolt egy pár hektárt a Marson. Megkérdezte tőle, mit kezd vele. Nos, mondja a delikvens, éjszakánként, amikor tiszta az ég, kiállok a ház elé, s nézegetem…

Ez jutott eszembe, amikor Elon Musk és Alice Weidel nemrég folytatott beszélgetését hallgattam. A több mint tíz gyermekes milliárdos (N.B. több anyától születtek) és a kemény fából faragott leszbikus közgazdásznő eszmecseréjéből sok minden kiderült. Bizonyos dolgokat jól látnak. Megsüvegelendő az a bátorság és elszántság, amellyel neki mernek menni a bebetonozott háttérhatalmaknak, hogy elképzeléseiket keresztülvigyék a nagypolitikán. No meg az a rakás pénz, ami a Tesla igazgatója és X-médiavezér mögött áll. Majdnem 500 milliárd dollár.  Persze vannak nála gazdagabbak a háttérben, például ha összefognak ellene a Rócsildok vagy a Forbs magazin, akkor neki is lőttek.

Vagy talán ő lesz az új Soros? Aki a transzhumanizmussal felemeli és naggyá teszi újra Európát?

Vagy talán az emberi agy már annyira visszahatott a gépre, hogy megment annak intelligenciája? Ki tudja! Hm. Meglátjuk. Mint a székely legény, aki az ötvösnek annyit mondott:

– Mester úr karcolja belé ebbe gyűrűbe, hogy Estántól Erzsinek. De hallja-e, ejsze elég lesz annyi, hogy Estántól, osztán meglássuk!!!

Musk egyenesen azt mondja, lúzer az emberiség, ha csak egy bolygóra támaszkodik. Mert mi lesz, ha az atomkatasztrófa miatt menekülni kell. Tehát kell egy tartalék-bolygó, ahol négyévenként süt a nap, és majd a tehetősebbek meg a szolganépség eléldegél valahogy. Ha már álmodunk, álmodjunk merészet. Holott ő, aki már több űrprogramot is pénzelt, tudhatná, hogy a Marson nem lehetséges az emberi élet. Attól, hogy van jég, attól még nem olyan a légkör, a gravitáció, a talaj, ésatöbbi. Vagy azt hiszi, pénzzel minden nagyravágyó, abszurd terv kivitelezhető?... Weidel asszonyság sem kispályás, mert nem hagyja magát legyőzni a migránsnyomás, a zöldek diktátuma és a transzgender roham megfélemlítése ellenére sem. Holott ő is leszbikus. Egy svájci állampolgárságú sri lankai producer nővel él együtt és két gyermeket „nevelnek”. A homo-házasságot viszont elítéli. Csak hát nem elég náci, és a zsidó nép nyugalma is fontos neki. Akárcsak Musknak, aki békét szeretne Izraelben és minduntalan húzogatja Soros bajszát, mert neki van miből. Nem véletlen választotta be tanácsadónak a most beiktatott Trump elnök.

Aztán a beszélgetés egy fordulatot vett, amikor előkerült az istenkérdés.

És ekkor mindketten lefagytak.

Mert ez a rációt már meghaladja.

A beszélgetés hirtelen véget is ért, mert ateistákként semmi újat nem tudtak mondani. Egymásnak sem. Azt pláne nem, hogy az Isten teremtette a világot, nekünk pedig nem kizsákmányolni, lelakni kell azt, hanem, megtölteni élettel. Nem fegyverrel, nem pénzzel, hanem szeretettel és szolgálattal. Annyi igazságtalanság van, amit el lehetne és el kellene törölni, annyi fájdalom, amit meg lehetne szüntetni, annyi szegény nemzet, melyet fel lehetne emelni azzal a temérdek sok dollárral, politikai akarattal, a gyengébbhez lehajló és azt felemelő szelíd erővel. De hát ez még álom. Még nem látszik az amerikaiaknál sem – azt európaiaknál már nem –, hogy az evangélium hatná át a közéletet. Inkább valamiféle torz, talmudi, még csak nem is neoprotestáns szemlélet, nemhogy felszabadítási teológia.

Még messze állunk a nyolc boldogságtól.

Amíg a szemet-szemért elv működik, amíg a győztes/vesztes teljesítménykultusz és a neomarxista világpolgárság, a kötődés, család, hit és nemzet nélküli globalizáció egyenruhája terrorizálja Európát, addig még jobb- és baloldalról is veszélyes beszélni. Talán konzervativizmusról lehet szó, de az is félreérthető, mert mindjárt putyinista lettél.

Szóval megyünk a Marsra. Nem az emberiség problémáit szeretnénk megoldani, hanem menekülünk, mint a patkányok a süllyedő hajóról.

Mindenképp szomorú, hogy akikbe milliók vetik reménységüket, – naivan, csorgó nyállal, mert az emberiség megmentőiként jutottak a csúcsra, vezérállásba, – azokról most hirtelen kiderül: üres a lelkük, a tudás és a (pénz)hatalom még inkább elhomályosította értelmüket és realitásérzéküket.

Persze drukkolunk nekik, ha már a két rossz közül vagyunk kénytelenek választani, de az elmúlt évek eseményei már annyi csontvázat kiborogattak a szekrényből, annyiszor kiderült, hogy a király meztelen, hogy legvégül nem marad egyéb, csak az ima és a kegyelem. Amelynek ruhájába beöltöztessük őket is, magunkat is.

A sugdolózó Kísértőnek meg legyen erőnk határozottan ellenállni, s ha szívünkbe akarna ajtóstul berontani, rivalljunk rá: mars ki!

LINKEK: 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 




« vissza
 
 





btz webdesign