Karajan és a szamár

A szamár egy fához kötözve állt. Az ördög elment mellette, és kioldotta. A szamár bement a szomszéd kertjébe, és mindent elkezdett enni. A szomszéd felesége látta ezt, fogott egy puskát és lelőtte a szamarat. A szamár gazdája meghallotta a lövést, kijött, meglátta döglött szamarát, és lelőtte szomszédja feleségét. Amikor a szomszéd hazajött, holtan találta a feleségét, és megölte a szamár gazdáját. A szamár gazdájának gyermekei, látva halott apjukat, felgyújtották szomszédjuk házát. A szomszéd bosszúból őket is megölte.

Az emberek megkérdezték az ördögtől: Mit csináltál? „Semmi különös” – válaszolta az ördög. „Csak szabadon engedtem a szamarat.” Ha el akarod pusztítani az országot, engedj szabad kezet a szamaraknak!

Valahogy így lehetne összegezni a minap olvasott hírt, miszerint az aacheni színházból eltávolítják Herbert von Karajan világhírű karmester mellszobrát. Mert együttműködött a nácikkal. Mert a felesége egy zsidó gyáros leánya volt. De aztán megbocsátottak neki. De mégis. Most ilyen világ van. Jön vissza a kommunizmus. Új köntösben. „Kommingautol”. Mindent eltörölni. Ez lett az új cél. Cancel culture.

Majd Mozart is megy a levesbe, mert kitalálják róla, hogy néger volt és lányokat szeretett. Minő aszimmetrikus kapcsolat. Csak semmi szégyenérzet. Inkább valami felvilágosodás: nekem is, nekem is. „Mitúú”. És majd kiderül, bárkiről… hogy homofób és Trump-ra szavazott, hatalmas dízel luxusjárgányokkal szennyezte a levegőt, atomreaktoraival irtotta a jegesmedvéket, a rasszizmusáról nem is beszélve. A középszer és a giccs győzelme a posztindusztriális globalizmus kultuszával a zászlóján. Új múltat kell írni, mert a régi nem jó. A Jelenések Könyve nem ezt értette a megújuláson…

A szankciók működnek.

Majd Floyd aranyszobra jobban fog csillogni, Gyuri bá meg a Hamasz-vezérek lesznek a tanácsadók. Lesz szobra Marxnak és Leninnek is. Én már nem kérek karácsonyra zselés szaloncukrot. Vonzóvá szeretném tenni a következő nemzedéknek ezt az értékrendet. Legyen minden fehér ember bűnös. Egységesen. A többi meg áldozat. Az európai értékek majd annyit érnek, mint az ukránok nyomora és korrupciós ügyei… Majd visszahívják az Adidas-cipőket is, mert Adolf Dassler keményvonalas náci volt. Majd a Hugo Boss-öltönyöket is eldobálják a németek, mert annak idején Hitler egyenruháit is ők szabták. Majd az Ikea-üzleteket is szétszerelik Európa-szerte, mert Ingvar Kamprad is aktív náci volt.

A banderista nácik maradhatnak, mert ők jól fésültek és az igazságért terrorkodnak. És Derrick-filmeket sem fogunk nézni, mert a felügyelő is civil korában SS tisztként harcolt. Azt már csak halkan súgom meg, hogy Beethoven örömódáját is le kellene venni az uniós himnuszok lemezéről, mert a nagy mester azt Napóleon dicsőítésére írta.

Nem mellesleg 1972-ben Karajan zenekari változataként fogadta el az Unió, mert az európai népek sajátjuknak érezték az égi szikrát és szent örömet. Ami akkor fellángolt a lelkükben.

De lehet, hogy eddig tartott ez a lángolás. Én azért mégiscsak maradok a Sors-szimfóniánál. A bevezető, első tételnél. Tátátá-táááá! Karajan vezényli.

 Jöjj el, Uram, Jézus!

LINKEK:

https://eloszekelyfold.ro/2023/11/30/karajan-es-a-szamar/

https://zarandok.ma/karajan-es-a-szamar/

https://imalanc.ro/w/sebestyen-peter-karajan-es-a-szamar/