Espécetlik 25/7: megnyílt a sír

•          Ez a mai élet nem élet, hanem valami olyan, mint a komposzt, amire várni kell. Nincs benne rögtönzés, szellem, találékonyság, se semmi. Azt követjük feszült figyelemmel, mit csinálnak mások, nem azt, hogy mi van bennünk… (Elekes Ferenc)
•          Ha nem vagy az asztalnál, az étlapon vagy. Egyszerű, mint a diplomácia, nem?...
•          Arnold Schwarzenegger mondta egyszer: „Amikor 45 millió dollárom volt ugyanolyan boldog voltam, mint most, hogy már 500 millióm van”
•          Trump a tárgyalások előtt nem tudta felhívni Putyint, mert nem volt térerő. Vagy pedig két meghalás között nem ért rá, mert kemón volt.
•          A múlt század nyolcvanas éveinek elején, egy „későn érett” székely pap plébánosi vizsgára jelentkezett a gyulafehérvári teológia tanári kara előtt. Minden tantárgyból végigkérdezték, hogy aztán „véglegesítőzve” önálló plébániát kaphasson. A Rómából frissen érkezett jogtanár is egy sajátos házasságjogi esetet adott fel neki, mondván, mi a teendő, amikor egy házassági kapcsolat az első évek után megromlik.

        – Mit tanácsolnál a férjnek, hogy megmentse a házasságukat? - kérdezte a frissen szentelt paptól.

         A plébános-jelölt imígyen válaszolt:

        – Tisztelt professzor úr, én falusi gyerek vagyok. Gyerekkoromban azt tanultam édesapámtól, „fiam, mielőtt a tehent a csordába kiengeded, meg kell fejni. Mert ha                   nem fejed, elmeddül…”

         A diákot a tanár a vizsgán átengedte…

•          A háborúhoz pénz kell s ész. Az ukrán vezetésnek egyik sem áll rendelkezésre...
•          Jó, amit mondasz, de ahogy mondod, az szörnyű…
•          A gőg civilizációjában élünk (…) Az erények modern és posztmodern karneváljára nem „hívták meg” az alázatot. Hogy miért? Mert ezen a részeg mulatságon csak a gőg által megrontott erények vehetnek részt. (…) Szembetűnő, hogy az erények karneváljából egyedül az alázat hiányzik, talán azért, mert nem szeret színes maskarát ölteni. De az is lehet, hogy eleve nem hívták meg erre a mulatságra. Lehet, hogy a pszichológia, az értékek és az önérvényesítés álarcait viselő erények elszégyellnék magukat, ha belépne közéjük régi, elfeledett barátjuk: az alázat. A bohócsipkás bátorság, a tudósnak öltöztetett prudencia és az elhízott türelem biztosan rosszul éreznék magukat, ha viszont kellene látniuk az alázatot, ha belépne az ajtón és kérdő tekintetét rájuk emelné: „ti meg mit műveltek?” Bizonyára ezért nem is hívták meg. Ezért rekesztették ki. Az alázat valószínűleg az egyetlen olyan erény, amelyet a modernség nem tudott táncba vinni, mert titokzatos módon elszakíthatatlan a középponttól. Az út szélén hagyták. (Czopf Áron-részlet egy esszéből)
•          Az úgynevezett fejlett, gyarmatosító nyugati országok problémája az, hogy még mindig a hódítás nyelvén próbálnak beszélni a „védekezésről”, miközben a gyarmati fogsoruk, már régen elvásott Afrikában, Indiában, Indonéziában és mindenütt, ahonnan a jólétük származott!
•          A nő meghódítása egy dolog. De megtartása legalább olyan nehéz, mint a honfoglalás…
•          A náciknál az volt az elv: a munka szabaddá tesz! Most a posztmodernek úgy tartják: a tolerancia szabaddá tesz…
•          A Szentlélek a nagy leleplező. A sátán, mint egy cirkuszi bohóc, fújja a lufinkat, a nárcisztikus énünket, ami közben üres- tele súlytalan bálvánnyal, délibábbal- és nincs köze a valósághoz.  De ha hagyjuk, az ima, a lélek csendjében a Szentlélek tűje kifakasztja a lufit és az istengyermekséget hozza elő belőlünk, ami sebezhetetlen és erős.  Így derül ki, hogy csak az sért, aki sérthető, aki sérült. Az istengyermeki én nem sérült és nem is sérthető… Az az igaz önazonosságom…(Klára nővér)
•          Aki az alázatra nem képes, az az irgalmasságot sem ismeri (el). Pilinszkyre hivatkozva: korunk pszichológiája azért egy nagy trágyadomb, mert alantas módon lépten-nyomon megoldhatatlan kihívások elé állítja az "önmegvalósítástól" lassan megzakkanó egyént. Irgalom, megbocsátás és az alázat képességének megismerése helyett. Alázatból irgalom, irgalomból pedig szeretet születik.
•          Amerika azt mondja, hogy a tűzszünet akkor kezdődik el, amikor mondjuk. Majd szólunk. Az oroszok szerint a folyamatban levő hadműveleteket befejezzük, a tervezés alatt álló megtorló csapásokat végrehajtjuk. Az ukránok szerint nesze semmi fogd meg jól. Az orosz viszont úgy nyilatkozik: nyugi, a folyamatok folyamatban vannak…
•          Ha te normális lennél, rég megbolondultál volna…
•          Mától kezdve se ekét / se szekeret / nem húzok / hátamon nem törnek / villanyelet / mától kezdve a szügyemen / ezerjófűtől / begyógyulnak a sebek / mától kezdve egész nap / legelhetek / és nem lesz mától kezdve / semmi / csak heverni az árnyékban / és enni / s ahova most is hoztatok / a folyóhoz jövök / ha szomjazom nagyon   =   mért üttök agyon (Király László: Az öreg ló)
•          Anno, amikor zabrálták szét az országunkat, a moszkvai párttitkár a pestivel lement a keleti határra, mert Pista bácsi telke pont az új határt felezte. Megkérdezték Pista bácsit, hová akar tartozni, Magyarországhoz vagy a Szovjetunióhoz. Pista bácsi vakarta a fejét, majd kibökte, a kert vége után kezdődjön a SzU! Parázott a pesti párttitkár és kérdezte, miért? Az öreg gondolkodott majd lassan mondta:

       "– Öreg vagyok már, nem bírnám a nagy orosz telet"...! Így vagyunk mi is Trampli katonáival...

•          Férfinak lenni nem könnyű dolog. A gyengébbek fel is adják. (Para István)
•          Valami angol király először a gyapjú jövedelmeit adta el a pénzkölcsönzőknek, aztán az összes gyapjút, végül Anglia összes birkája a németalföldieké lett... Legvégül az uralkodó család is németalföldi lett...
•          „Mikor Patrokloszt meglátták megölve, / az ifjút, a bátrat, a tagbaszakadtat, / Akhilleusz lovai sírva fakadtak, / bennük a halhatatlanság lázadozott / a halálos mű ellen, amely közéjük tolakodott. (…) De a két nemes állat csak hullatta tovább / könnyeit, látva a halál visszavonhatatlan nyomorát.” (Kavafisz: Akhilleusz lovai, Somlyó György fordítása)
•          A románok és oroszok közti adok/kapok diplomáciai műsor van annyira gátlástalan, hogy szatírának is beillik. Már a rabszolgák és a rabszolgatartók között is…
•          Volt ugye egy normandiai partraszállás. Utána a németeknek más bajuk is lett hirtelen, mint Horthy megregulázása. Horthy magatartása voltaképpen teljesen logikus: leste az alkalmat, amikor belenyúlhat az eseményekbe. És a D-nap után eljött az ő ideje. Természetesen nem a zsidók mentése volt az elsődleges célja, hanem a saját katonai főparancsnoki hatalmának a visszaállítása és a kiugrás a világháborúból. Ez, mint tudjuk, nem volt túl sikeres, de érvényes részeredmény, hogy Budapest zsidóságát megmentette. Ha tavasszal simán lemond, ő háborús hős, Budapest zsidósága pedig ugyanúgy Auschwitz áldozata, mint a vidéki zsidóság. Ilyen alapon semmi rejtély nincs abban, miért volt ilyen Horthy…
•          Saját nemükhöz azóta vonzódnak többen, amióta a feminizmus kasztrálta a férfiasságot. Freud, csak a feminizmus előfutára volt. Tanítványa Jung nem értett vele egyet, ezért Freud elfojtott szexualitásból eredő titkos apagyilkos szándékot làtott Jungban, önmagára nézve. Ezután elváltak útjaik. Jung meghaladta Freudot.
•          Sok amerikai és izraeli zsidó azért nem ért egyet a Netanjahu-kormány politikájával, mert veszélyesnek tartják a zsidóság jövőjére nézve. Amit a társadalomba beilleszkedő zsidóság évszázadok alatt ért el a világ bármely pontján, az mind veszélybe kerül, onnan penderíthetik ki őket a nemzetek az ortodox fundamentalisták arroganciája miatt. Önsorsrontó politika, mert azt az ótestamentumi világot hozza vissza, amit az emberiség mar 2000 éve meghaladott.
•          Egy csalódott, életunt fiatal elment egyszer egy szerzeteshez, és arra kérte őt, tanítaná meg neki, hogyan juthat el a lelki élet magaslataiba, hogyan tudna teljes életet élni. Arra is megkérte a szerzetest, hogy rövid és egyszerű tippet adjon, mert nincs sok türelme és ideje. A szerzetes megkérdezte az ifjút, mit szeret szívesen csinálni, miben leli leginkább örömét.

        – Sakkozni szeretek, - jött a válasz. A szerzetes hamar hozatott egy sakktáblát, és megkérte az egyik idősebb testvért, üljön le a vendéggel játszani. Az volt az                      alapszabály, hogy életre-halálra játszanak: aki veszít, azt karddal lefejezik… Az ifjú teljes értelmi képességét bevetette, figyelt, koncentrált, és néha, egy-egy                           határozott  mozdulattal arrébb tolta a figurát. Jó néhány lépés után, elkezdte az idős szerzetest figyelni, aki komolyan és mélységes nyugalommal folytatta a játékot.

      Egy idő után a fiatalember szívében szánalom ébredt az idős szerzetes iránt, látta, hogy vesztésre áll, sajnálta volna, hogy ennek az idős, nyugodt embernek meg kell         halnia. Most már nem érdekelte a játszma, szándékosan kezdett hibásan lépegetni, és jól végig gondolt stratégiája folytán lassan kezdte elveszíteni a legfontosabb                sakkfiguráit. A szerzetes maga is figyelte a játék menetét. Mihelyt észrevette, hogy az ifjút már nem a játék kimenetele érdekli, hanem a szerzetes sorsa, félbeszakította        a versenyt: itt ma nincs sem győztes, sem vesztes. Ma senki nem veszíti el a fejét. A lelki élet csúcsára ugyanis csak összpontosítással és együttérzéssel lehet eljutni-           mondta.

     – Te, kedves idegen, mindkettőnek birtokában vagy. A többit megtanulod majd itt nálunk, a kolostorban…

•          Amerikában a bürokrácia maga szabja meg a saját feladatait, amiknek a végrehajtását ők maguk ellenőrzik, maguknak tartoznak elszámolással, az államnak csak annyi a dolga, hogy a forrásokat biztosítsa a számukra. Pont ilyen bürokratúra áll az Európai Unió élén is. Nem elszámoltathatóak, nem vonhatóak felelősségre, nem visszahívhatóak. Igaz, nem is választotta meg őket senki. Nem a saját népüknek felelnek, nem is nekik akarnak megfelelni... Kiválasztásukról, előmenetelükről ők maguk döntenek, ami meg is látszik a teljesítményükön, illetve annak hiányán. Egyre-másra bizonyítják, hogy agyműködés nélkül is el tudnak lavírozni. Az agyat helyettesíti a háttérben szolgáló bankárok pénze.
•          Egy boltban dolgozom, ahol, ha nem fér el egy oldalon, akkor olyan számlát adunk, ami két oldalas. Rendszeresen van az, hogy visszatér a vevő, hogy nem adtam oda a másik felét a számlának és most vissza kellett emiatt jönnie. Volt már olyan, aki a benzint ki akarta fizettetni velem erre megfordítottam neki a papírt. Látni kellett volna az arcát. Majd leszakadt… 
• A plébános lelkesen ecseteli a híveknek az új böjti fegyelmet, mi szerint még nagyhéten is lehet húst enni.

      – Kedves hívek, -mondja, nyugodtan megehetitek a húst még nagycsütörtökön is, hiszen az Úr Jézus is bárányhúst fogyasztott az utolsó vacsorán… Erre a padokból                valaki felszólalt:

       – Meg es járta másnap…!

•          Az optimista angolul tanul, a pesszimista kínaiul, a realista megtanulja használni a Kalasnyikovot… (John Vaillant kanadai író A tigris c. regényéből)
•          „Éjszaka aztán be is ment a házba, / megállt a szoba közepén, / s nem mozdult onnan soha többé. // Nyitott szemmel állt egész éjszaka, / s reggel is, mikor agyonverték.” (Pilinszky János: Fabula, in. KZ-oratórium-részlet)
•          Meghívó székely módra:

        – Gyertek hej, me olyan menet lesz, hogy a csuda megöl. Aki jő, az meglássa, aki nem, az megbánnya!!!

         S ha nem teccik:

         -Bé a terepjáróba, s keeennyed!!!

•          Ha a nagymozgások nincsenek meg ebben az időben (karunkat lóbálva futni, mászni fára, kergetőzés, nagy borulások, csapatjáték, kecskebuka, stb), akkor nem fejlődnek ki dolgok az agyukban, így később vissza kell menni a fejlesztésben erre a szintre. Ott kezdődik a valódi gyerekkor, nem a kütyüknél. Egyszer volt egy kutatás, ahol kb. 10-11 éves korukig a gyerekeknek csak játszani kellett, kézműves munka, kertgondozás stb. és memóriajátékok. Ezek a gyerekek később rekordidő alatt tanultak meg mindent, még nyelveket is, 18 éves korukra ugyanannyit tudtak, mint az "átlag" gyerek, csak sokkal stabilabbak, terhelhetőbbek, szívósabbak voltak.
•          Ki szedi össze váltott lovait, / ha elhulltak, ki veszi a nyakába? / ki teszi meg még egyszer az utat / értük, visszafelé, hiába? --- Kardél-nyargalásod két oldalán / még kettészelve is ez állatok / hozzád lassult múlásukkal bevárják, / amíg kidől utolsó hátasod: --- most még, nem deszka-földes-álruhásan, / visszanézhetnél e hűlő vetésre – / hogy zokogás kockázzon koponyádban, / kopogjon tört szemük dióverése. (Tandori Dezső: HOMMAGE)
•          Honnan lehet tudni, hogy a zöld energia még évszázadokig drágább lesz a szénhidrogénnél? Hát az árából…
•          A czestohowai keresztút első állomása egy döbbenetes kép: vakuk kattogásától szinte megvakítva, mikrofonállványok erdejében, riporterektől körülvéve áll Jézus Pilátus előtt. Az arca alig látszik, mert a reflektorok fénye hátulról mesterséges világítást ad, ami kontrasztként hat a Világ Világosságával szemben. Az álhírek és karaktergyilkosságok világában - amit sokszor a média gerjeszt- a Jézus elleni vád hihetőnek hangzik. Isteni hatalma, „autoriter” kijelentései nem „demokratikusak”, veszélyeztetik a közrendet. Mintha hirtelen meginogna a „világi” hatóságok és hatalmasságok önkényes hatalma. Pedig senkinek se lenne, ha nem kapná „onnan felülről”. És az ő országa nem innét való.Krisztus sötétségbe merül, lehunyja szemeit a földi törvények előtt, mert tudja, hogy ő igazából nem vádlott, hanem a Mennyei Bíró, aki eljön majd újra megítélni az élőket és a holtakat. Isteni bíró lesz, jó és természetes, mint a nap, ellentétben Pilátussal, akit a fényszórók mesterséges ragyogása világít meg, így mindenki láthatja, hogy kezét mossa a Bárány vérétől. (Jerzy Duda festő passió-képei, szerk. megj.)
•          Az emmauszi tanítványok pont onnan mentek el, ahol az események történtek. Aznap, amikor a legnagyobb dolog történt… S még ők csodálkoznak, hogy az Idegen, nem tudja, mi történt. Nem kellene elmennünk „Jeruzsálemből”, csak azért mert megsértettek. Ahelyett, hogy eliszkolnánk, legyünk ott, ahol lennünk kell…
•          Nincsenek véletlenek. Amikor „elmegyünk” Istentől, Ő akkor is velünk van.