Keresés
 
 
Megtekintve: 326 alkalommal
Alkalmi írások - Publicisztika - közélet

Espécetlik 25/5: Böjtmás hava

Espécetlik 25/5: Böjtmás hava

 

  •          Az intelligens kis kínai robot most beszállt a nagyok közé. Egy kis kínai Dávid (Deep Seek) hívott ki egy csomó amerikai Góliátot... De Amerika szerint a szabad piacon NINCS verseny... Azt hitte, övé az első éjszaka joga. Egyre érdekesebb. Még jó, hogy ebben a zombivá tevő világhajszában a kütyükön rajta felejtették a kikapcsolás gombot.
  •          A paradicsomban Ádám odamegy Istenhez:

– Uram, mi az a szerelem?

– Keresd meg Évát a lugasban, és megtudod. Ádám néhány perc múlva visszajön.

– Uram, mi az a migrén?!...

  •          Figyelnek minket a kamerák, figyel minket a titkosszolgálat, figyel a számítógép, a mobil, elmozdul a függöny este a sötét ablakban, kukkolnak ránk a kulcslyukon. De figyelnek minket felülről is az angyalok, elhunyt szeretteink, és a lelkiismereté az a hang, ami erre figyelmeztet. És a gyerekek is leskelődnek Mikulás estéjén, hadd lám, ki az? És a felnőttek is kíváncsiskodnak, mi van a fészbukos profil mögött… Isten szeme mindent lát, ne idd meg a pálinkát…

Amikor a rabló hazatért a szajréval, késő éjjel, édesanyja ébren várta, s megkérdezte:

– Valaki nem látta-e meg fijam???

És figyelnek minket a fák, akár több száz éven keresztül, a festmények portréi, ahogy végigsétálunk a képtárban. Vajon az ő szemszögükből milyennek tűnünk???

  •          A világháló katalán felhasználói türelmetlenek voltak. Nem tudták kivárni, amíg Szent II. János Pál pápa Sevillai Szent Izidor védelme alá helyezi őket: önhatalmúlag kinevezték Szent Teklát védőszentjüknek. Aki megnyitja a www.santatecla.org honlapot, Szent Tekla virtuális kápolnájába jut, és jótékony pártfogásban részesül. Spanyol nyelven változatos fohászokat talál minden számítógépes bajra, sőt virtuális gyónással is könnyíthet lelkén. Ilyen bűnök súlya alól szabadulhat meg pl: pornó oldalakat látogatok, álneveket használok a kommentelésben, lehülyéztem fészbukon a felebarátomat, kémkedtem mások adatai után, vírust szórtam szét ellenségeim weblapján, megbénítottam a közösségi háló működését, jelszavakat és kódokat törtem fel, nem fizetett alkalmazásokkal előnyre és anyagi haszonra tettem szert, becsaptam a telefontársaságot, szándékosan rossz emil-címet adtam meg, embereket molesztáltam a csevegő oldalakon, nem válaszoltam barátaim leveleire vagy egyenesen kitiltottam őket az oldalamról, önzésem és hiúságom hízlalására lájkokat gyűjtöttem, tolakodó és követelőző üzenetekkel bombáztam baráti körömet, és hasonlók… A listán elég bejelölni a vétséget, megnyomni az Enter-t és máris megkapjuk a feloldozást. Hogy kitől? Ezt még nem lehet tudni. Talán Szent Teklától?...
  •          A liberálkommunisták lehet, hogy egy kicsit „mások”, de az egykoriak ugyanazok ma is. Idegen zsoldban törnek a nemzetre. Annyi különbséggel, hogy most nem tudják behívni a németeket, mert az oroszok mással vannak elfoglalva…
  •          Egy olasz kávézóban kiírták a falra: „A kedvesedet akár naponta válthatod. Az anyádat és a kedvenc focicsapatodat: soha.” Igen? Nem? Valóban? Na ugye? Na de miért? Hm
  •          Amikor Teréz anya Kínában járt, így búcsúzott Teng Hsziao Ping kommunista párttitkár fiától: „Imádkozni fogok Önért, Ön is imádkozzon értem.”

A fiú kitérően válaszolt:

– Ahhoz, hogy imádkozzunk, hinnünk kell.

Teréz anya erre így felelt:

–      Nem. Ahhoz, hogy higgyünk, imádkoznunk kell. Kezdjen el imádkozni, és fel fogja fedezni, hogy Isten hallgatja Önt. És rájön, hogy létezik!

  •          „Egy adott népességen belül a születések számát csak két tényező határozza meg: egyrészt a szülőképes korú, azaz 15 és 49 év közötti nők száma, másrészt pedig ezeknek a nőknek a termékenysége, azaz, hogy nekik hány gyerekük születik. Következésképpen a születések számának csökkenése a termékenység visszaesésével magyarázható…”. (Belga Statisztikai Intézet)
  •          Édesanyám a kimondhatóban hisz, édesapám a kimondhatatlanban. Ezt onnan tudom, hogy amikor veszekednek és ordítanak egymással, mindig édesapám hallgat el először…
  •          Volt egy barátom, aki mindig jókedvű volt. Az volt a szava járása: ha jobban lennék, kettő lenne belőlem. Sokat beszélgettünk. Egyszer megkérdeztem, hogy csinálod, hogy mindig „talpra esel”. Azt válaszolta: „Ha reggel felkelek, azt mondom magamnak: két lehetőséged van, választhatsz, jó vagy rosszkedvű akarsz lenni. Ha történik valami, eldöntheted, elszenvedője leszel a helyzetnek, vagy tanulsz belőle. Választhatsz, hogy az emberek hogyan befolyásolják a hangulatodat. Te döntöd el, hogyan éled az életed.” Sokat gondolkodtam ezen.

Aztán sokáig nem láttuk egymást.

Néhány évvel később megtudtam, hogy súlyos balesetet szenvedett. Leesett egy 18 méter magas toronyról. Többórás műtét, intenzív ápolás után, fémtámaszokkal a hátában engedték ki a kórházból. Mikor meglátogattam, megkérdeztem, mi játszódott le benne a baleset pillanatában. „Az első, ami átsuhant az agyamon, az volt, hogy a lányom, aki pár hét múlva jön a világra, jól van-e. Mikor már a földön feküdtem, arra gondoltam, hogy két lehetőségem van: választhatok, életben maradok vagy meghalok. Az ápolók jó munkát végeztek: végig azt mondogatták, hogy jól vagyok. De amikor begurítottak a sürgősségire, láttam az orvosok és nővérek arckifejezését, ami azt jelentette: halott ember. Tudtam, át kell vennem az irányítást. Mikor egy felvételis nővérke írta az adatokat, hangosan megkérdezte, hogy allergiás vagyok-e valamire, mély levegőt véve visszaordítottam: A gravitációra! Nagyot nevettek, majd úgy operáltak, mintha mégis élő lennék.”…

  •          Egy kisváros újgazdag vállalkozói felkeresték a papot, hátha megnyerik nagymellényű céljaiknak. Kérték, segítsen nekik a társadalmi egyenlőtlenségek felszámolásában. A pap kötélnek állt. Rendben van – egyezett bele –, hajlandó vagyok együttműködni veletek, egyetlen feltétellel: megosztjuk a munkát. Ti rábeszélitek a gazdagokat, hogy szívből, nagylelkűen adakozzanak, én pedig rábeszélem a szegényeket, hogy fogadják el...
  •          Amerika egyes államaiban a magzat kilenc hónapos koráig lehet abortuszt végezni. A beavatkozást nem egy esetben akkor hajtják végre, amikor már megindult a szülés, vigyázva, hogy a kisbaba meghaljon, mielőtt kibújna a feje. A bíróság az Alkotmány 14. kiegészítésére hivatkozva döntött úgy, hogy bármely indok alapján engedélyezi az abortuszt. Ez a passzus eredetileg Amerika fekete polgárainak egyenjogúsítására vonatkozott… (Philip Reilly new yorki segédpüspök)
  •          Pesten aláírásgyűjtésbe kezdtek az analfabéták, hogy lássák, milyen is az…(Maksa Zoltán)
  •          Az első intézetet, amely valóban korszerű módon, rendszeresen, modern módszerekkel foglalkozott a hallássérültekkel, egy amerikai gyógypedagógus, Graham Bell alapította. Módszerének egyik nagy sikere és világszenzációja egy süket és vak hölgy, Helen Keller lett, aki megtanult írni, olvasni, beszélni, elvégzett egy főiskolát, majd könyveket írt, előadókörutakat szervezett, és világszerte küzdött a süketekkel és a nagyothallókkal  való emberi bánásmódért. (Magyarul is jelent meg róla könyv és tőle is: Helen Keller és Anne Sulivan, Csöndes sötét világom, szerk. megj.) Bell mindenfélét kieszelt, hogy a rábízottakon segítsen. Kitalálta például a hangok elektromos fölerősítését, és találmányát elnevezte hallókészüléknek.. Azután eszébe jutott, milyen jó poén lenne két hallókészüléket vezetékkel összekötni. Találmányát elnevezte telefonnak. Az egész modern elektromos kütyüvilág: telefon, internet, rádió, tévé – abból ered, hogy egy amerikai orvos segíteni akart a nagyothallóknak. És segített is. Nem kizárt, hogy számára ez volt a legfontosabb.
  •          Székelyek a kocsmában. Pálinkáznak. Azt mondja az egyik:

– Te komám, reajöttem, hogy nem minden ember származik Ádámtól s Évától. Vannak olyanok es, akik attól a hernyótól, ami az almában vót…

  •          Robert Axelrod társadalomkutató, mielőtt az 1982-ben kiadott együttműködésről szóló sikerkönyvét megírta volna, 1979-ben kísérletbe fogott. Egy elméletet állított fel, melynek alapja egy dilemma: vajon lehet-e együttműködni és ugyanakkor versengeni is? A játékelmélet gumicsontjaként ismerős feladvány a következő. A rendőrség egy országúti hajsza után elfog két rég körözött bűnözőt, akik tettestársak. Bizonyíték nincs, csupán a gyorshajtás bizonyítható rájuk. A vizsgálóbíró a következő ajánlatot teszi mindkét fogolynak, akiket külön cellába helyezett el: „Ha beismerő vallomást teszel, szabadon engedünk, a sebességtúllépést elfelejtjük. Ez esetben társad tíz év börtönt kap, és a dolog lezárul. Ajánlatunk csak akkor érvényes, ha a társad tagad. Ha vall, akkor mindketten öt évet kaptok. Ha egyikőtök sem tesz vallomást, akkor szigorúan fogjuk megítélni a sebességtúllépést, és mindkettőtöket egy-egy évre lecsukunk.”

     Tehát ez itt a kérdés. Ha a társam vall, akkor két eset lehetséges, ha én is vallok, öt évet kapok, ha nem vallok, tízet. Ha társam vall, jobb, ha én is vallok. Ha a társam         nem vall, akkor szintén két eset lehetséges: ha én vallok, holnaptól szabad leszek, ha nem vallok, kapok egy évet. Tehát, ha a társam nem vall, akkor is jobb, ha én             v allok. Akár vall a társam, akár nem, én akkor járok jobban, ha vallok. Harmadik eset nincs. Hiszen a társamnak is csak ez a két választás lehetséges. A logika tehát azt       mondja, hogy valljak.

     Kizárja-e a logika az együttműködést? A politológus versenyre hívta tudóstársait, számítógépes program formájában. Oldják meg a fogoly-dilemmát. Mindegyik program játszott egy-egy kétszáz menetes dilemma-sorozatot valamennyi másikkal. A körmérkőzés győztese az a program lehetett, amelyik a legkevesebb börtönbüntetést szedi össze. A győztes a szociálpszichológus Anatol Rapopol pályázata lett. Ez volt a legegyszerűbb: a fogoly első lépésben együttműködik, aztán azt lépi, amit partnere az előző menetben lépett. A tudós megnézte a számítógépes program megalkotta személyiségi vonásokat ebben a helyzetben. Kiderült, hogy a megbocsátás és a barátságosság tulajdonságok vezetnek. Három év múlva megint kiírt egy pályázatot, ekkor már a programba beépítette a barátságosságot és a megbocsátást. Mindenki tudta, hogy érdemes ilyennek lenni. De egy másik program ezt kihasználhatta. Rapoport ismét az együttműködő programot küldte be, és ismét nyert! Igazolódott Axelrod feltevése, hogy az ember alapvetően együttműködő, még ha versenytársa is annak, akivel együttműködik. Ez a stratégia erősíti a csapatszellemet és a közös munka hatékonyságát.

  •          Tudom, hogy az élet, noha szerelemmé nem érlelődött, /nem veszett el teljesen. Tudom, hogy a virág, mely hajnalban fonnyad el, a patak, mely a sivatagban tévedve elenyészik, / nem veszett el teljesen. Tudom, hogy minden, amit elodáztunk, amit az élet lassúsággal megterhelten vonszol maga után, / nem veszett el teljesen. Tudom, hogy valósulatlan álmaim és zendületlen dallamaim lantod valamelyik húrján rezegnek – és nem vesznek el teljesen. (Rabindranáth Tagore)

 

  •          Rendben, legyünk versenyképesek az USA-val meg Kínával. Akkor minimum felezzük meg a fizetett szabadságot, a betegszabadságot, a munkaidőt emeljük fel amerikai meg kínai szintre, túlóra kifizetést is csökkentsük le velük egy szintre. GYES-t meg a hasonlókat eltörölni amerikai meg kínai módra, szakszervezeteket megszüntetni, felmondási időt, végkielégítést szintén megszüntetni, ahogy az USA-ban meg Kínában sincs. Ja, és minden munkavédelmi meg környezetvédelmi előírást is lehet az USA-hoz meg Kínához igazítani. Engedje meg a világ, de hadd ne a mesterséges intelligencia diktáljon nekünk.

 

  •          Nemrég egy francia orvos megtagadta a „transz” férfitől a nőgyógyászati vizsgálatot. Egy hónapra felfüggesztették hivatása gyakorlásában, mert kirekesztő volt… Mert a szóban forgó férfi nem gyakorolhatta „női jogait.” A képzelt beteg meg sokkot kapott, mert elzárták előle a csapot… Az orvos mindössze csak annyit mondott, ő nem illetékes ezen a területen, de szívesen eligazítja a pácienst. Lassan a tudomány is térdre kényszerül az erőszakos ideológiák nyomulására. Vajon a következő az lesz, hogy a buszsofőrt is megbüntetik, ha a fűnyíróját kezdi javítani? Hiszen nem ért hozzá?!...Vagy legközelebb elmegy a fogorvoshoz fülfájással. Ha az nem vizsgálja meg, bepereli. Vajon a genderprofesszor miből írta a doktoriját? Khm

 

  •          Forgách Gábor humorista, szinkronszínész mesélte, hogy bizony, mennyire „átjön” a filmszereplő hangján a szinkronszínész személye, ha ismerős. A gonosz, gyilkos szereplőkén is. A filmben meg az a lényeg, hogy ne azonnal derüljön ki, ki a gyilkos. Egyszer a lánya őt is felhívta:

          – Apa, tudod, hogy én téged, hogy utállak…!

          – Hát persze drágaságom, hát ez természetes - mondta a színész, de miért utálsz?    

         – Apa, úgy szeretem a Hercule Poirot-filmeket.!

         – Persze, de mi közöm nekem hozzá?

         – Hogyhogy mi közöd? Most nézek egy ilyen filmet, az 5. percben megszólalt a hangod, s már tudom ki a gyilkos!!!- válaszolta a lány.

 

  •          Manapság az igaz hitet, de még az egyház hitvallását is gyakran bélyegzik fundamentalizmusnak. Úgy állítják be, mintha a relativizmus, a doktrínák figyelmen kívül hagyása volna napjaink egyetlen lehetséges világnézete. A relativizmus diktatúrája semmit sem ismer el, és csak az emberek egoizmusához és vágyaihoz méri a világot. (XVI. Benedek pápa)

 

  •          Szabadon és képmutatás nélkül beismerem, hogy remek ember vagyok. (Hercule Poirot)

 

  •          Oregon államban hét év alatt csak 208 beteg vett be öngyilkossági gyógyszereket. Kenneth Stevens professzor szerint megfelelő tanácsadás esetén ezek többsége is meggondolta volna magát…(Igen c. folyóirat, 2005, májusi szám)

 

  •          Azokat, akik másokon segítettek, idős korukban valószínűbb, hogy segíteni fogják. Az önzők fognak leginkább szenvedni mások szívtelenségétől, ha megélik; még itt a földön elnyerik büntetésüket… (Malcolm Cowley író)

 

  •          Mindenki gazdag lenne

 

                     ha senki sem akarna meggazdagodni.

                    És senki sem lenne szegény,

                   ha mindenki szegény akarna maradni.

                  És mindenki olyan lenne

                 amilyennek lennie kell,

                ha olyan akarna lenni,

               amilyennek másokat szeretne látni

                                                                                       (Peter Maurin: Könnyű esszé)

 

 

 




« vissza
 
 





btz webdesign