Espécetlik 25/3: farsang közepe tájt
- Libsinek lenni üzleti vállalkozás. Van, akit csak megfizetnek, van, aki részesedik, és van - legfelül -, aki kaszál. Terjeszteni az ideológiát olyan, mint terméket eladni. A reklámügynökségtől sem kérdezi meg senki, hogy az a kreatív igazgató valóban elhiszi a mosóporban lévő intelligens zöld részecskéket? A fontos, hogy a vevő bevegye.
- Adalékok †Hazug Pista nagyotmondásaihoz:
– Az elmúlt nyáron olyan szárazság vót nálunk, hogy a halakot hároméves korukban tanították meg úszni…
– Egyszer felültem a vonatra s elmentem Münchenbe. Egy kalitkában magammal vittem kedvenc galambomat, gondoltam úgyes hazarepül. Két hét múlva üldögelek a gyergyói vonatállomáson, s há látom, hogy közeledik a galamb, s fellép a peronra. A szárnyai le vótak vágva. Gyalog a síneken hazajött…
- Ferkó újfent újat mondott s megint a régit issza…
- Ahol a tűzoltó veri a rendőrt, ott a demokrácia álmában elmosolyodik.
- Van, aki nem attól ostoba, hogy hülyeséget mond, s emiatt hülyére vesz másokat, hanem mert önerőből buta…
- Nézem a képét, s nem tudom eldönteni: a Mónika-showból jött éppen ki, mint szereplő, vagy a kocsmából, mint törzsvendég…
- Egy falusi háznál disznót vágtak. A füstölt szalonnákat és kolbászokat szépen felrakták a padlásra, egy rúdra, hadd járja a levegő és legyenek hűvösben. A konyhából is volt egy feljárat, a mennyezetet egy vékony deszkából készült csapóajtó zárta el a padlástól. Felülről nem volt célszerű ráállni, mert könnyen beszakadt. De a kolbászok pont a konyha fölött voltak, hogy kéznél legyenek. Valahonnan megtudták ezt a tolvajok is. Kutya nem lévén a hátsó udvar felőli külső feljáraton közelítették meg a zsákmányt. Késő este volt, az öreg házaspár épp vacsora után beszélgetett a családi tűzhely körül. Egyszer csak nagy reccsenés, majd fülsiketítő robajjal költözik a mennyezet a padlóra. Az ijedt cigánypurdé, nyakában a kolbászokkal, kezében tábla szalonnával, meglepődve csak annyit tudott mondani:
– Jó estét János bácsi! Olyan hirtelen történt, hogy nem tudtam megállni, hogy bé ne köszönjek!!! khm.
- Mióta megvannak a Szaddam által fabrikált iraki tömegpusztító fegyverek és a mozgó bio laborok, én minden USA hadügyi-külügyi állítást elhiszek.
- Két orosz katona áll a Reichstag füstölgő romja előtt, az egyik megszólal:
– Ivan Ivanovics, de kár hogy elvesztettük a médiaháborút!
- Az a jó az ésszerűtlen célokban, hogy nem fenyeget annak veszélye, hogy valaha is célba érünk és akkor új célt kell kitűzni. A "ződülés" hajhászása a szemfüleseknek, akik tudják, merről fúj a szél (hiszen ők fújják a passzátszelet) óriási lehetőségeket rejt. Irdatlan pénzek áramolnak, új piacok születnek, mások megszűnnek és hatalmas vagyonok kovácsolódnak. Miközben az emberek rettegnek és imádkoznak, hogy legyen valaki, aki majd kivezeti őket ebből, kerüljön, amibe kerül. És persze vannak messiások, azok mindig jönnek.. vagy küldik őket... Hogy a gabonát nehogy megegyük, inkább tüzeljünk vele.
- Nem mindegy, hogy Karácsony s Újév, vagy Újév s Karácsony között mennyi idő telik el…
- Albert Pike a 19. századi konföderációs tábornok és a szabadkőművesség vezetője volt. Levelet írt, amelyben felvázolta három világháborúra vonatkozó elképzelését, amely megnyitja az utat az "Egy Világrend" felé. Az első háború megdönti az orosz cárokat és megalapítja a kommunizmust. A második háború elpusztítja a nácizmust és megalapítja Izraelt. A harmadik háború szembeállítja a politikai cionizmust az iszlám világgal, és kimerít minden érintett nemzetet. Pike levele azt sugallja, hogy ő és más szabadkőművesek segítettek megalapozni a globális konfliktusokat egy hosszú távú terv részeként.
- Európa csak akkor nyeri vissza szép, magasztos önazonosságát, ha a lelkiismeret emberei fogják vezetni. Olyan emberek, akiknek a lelkiismerete, mint a tégla, az evangélium tüzében volt kiégetve…(Szent II. János Pál pápa)
- Az még nem békeszerető, aki nem tudja megvédeni magát. Az csak egy hóember, aki a lehető leghosszabb télben reménykedik. (Alice Weidel)
- Ez az ostoba szerencsés volt a kommunizmussal. Ha nem, most is a zsinagóga előtt árulná a feszületet Jézussal, a nyakba akasztós tálcáról…
- A mag titka az örökkévalóságban rejlik. S ez a boldogság. (Dóczy Péter)
- Disznóvágás volt János gazdánál. Közepes, csontos süldő volt, de azon a télen be kellett érniük ezzel. A böllér már vágta volna fel a megperzselt, megpucolt disznót, ám nem tudta, hogyan szabja, mit hogyan vágjon, mihez mennyi hús kell. Minden háznál más a szokás. Beüzent hát a gazdasszonynak, ő szokott rendelkezni e felől. Nemsokára kapta az utasítást: négy nagy sonka, s a többi mind kolbásznak…!!!
- Az ukrán háború ügyében megfigyeltem, hogy utólag mindenki nagyon előrelátó… Még a „szakértők” is…
- Fecó utánanézett a családfájának, s rájött, hogy ő a gyökér…
- Egyesek osztják az észt, pedig náluk kellene szorozni…
- Elmesélek egy történetet egy New York-i barátomról. Egy Wall Street-i tőzsdeügynökről van szó, akinek a felesége megszállott lett. Mindketten normális katolikusok voltak. A feleség egyik őse Olaszországban szabadkőműves volt, és okkultizmussal foglalkozott. A lakásukon meglátogattam őket, és tanúja voltam, ahogy a démon megnyilvánult a nőn keresztül. Megdöbbentő volt. Soha nem láttam még ilyet. Később egy exorcistának (ördögűzéssel hivatalosan megbízott személy, szerk. megj.) köszönhetően megszabadult. Megkérdeztem a barátomat, hogyan változtatta meg ez az élmény. Azt felelte: amikor New York utcáin sétál, tudja, hogy láthatatlan spirituális harc folyik körülötte. Nem szabad túl kíváncsinak lenni, mert akkor bajba kerülhetünk, de tudnunk kell, hogy ez a dolog valódi. Egy vatikáni exorcista ismerősöm hangsúlyozta, hogy a spirituális világban nincs semlegesség. Lehet, hogy téged nem érdekel az ördög, de az ördög „érdeklődik” irántad. (Rod Dreher)
- Azt hitte, hogy a szélkakas forog, pedig dehogy: az csak befordult a szél irányába… Ezért nem jó erővel mozgatni a szélkakast. Elveszti a szélirány érzékét…
- Marossy Ildikó mesélte a 90-es évek elején, a Wass Albeltről szóló dokumentumfilmben, hogy amikor az egyik marosvécsi találkozón (1936, szerk. megj.) Erdély irodalmi és kulturális „nagyágyúi” – pl. Kós Károly, Wass Albert, Bánffy Miklós, Tamási Áron, Kemény János és a többiek, – összegyűltek nyári találkozójukra, és szokás szerint mindegyikük olvasott fel, vagy mondott valami újdonságot, ami történt, amit alkotott, akkor a katolikus Dsida Jenő (akit Kolozsváron esketett össze Imbéry Melindával Márton Áron plébános, későbbi pk., szerk. megj.) előadta a Psalmus Hungaricust. Mindenki megdöbbent. Aztán amikor felocsúdtak, Kós Károly könnyező arccal azt találta kérdezni a költőtől:
– Te „taknyos”, hogy mertél ekkora verset írni??? És megölelte a költőzsenit.
- Alice Weidel egy svájci állampolgárságú srí-lankai származású filmproducernővel él együtt, és két adoptált kislányt nevelnek boldog párkapcsolatban, vagyis leszbi, és a homo-házasságot is elítéli. Csakhát nem elég náci, mert a zsidók nyugalma is fontos neki…Musk meg a Marsra akarja költöztetni az emberiséget, mert van miből…
- A Trumpot ért merénylet után nem sokkal Putyin és Trump együtt fagyiznak a Vörös téren. Trump megkérdi:
-Te Vologya, nem akarnál elgondolkodni ezen a liberális demokrácián? Mire Putyin:
-Tudod Dany, amióta te itt Moszkvában nagyobb biztonságban vagy, mint otthon, hát nemigazán…
- A liberális alternatív valóság buborékjából már nem lehet kilátni. Aki oda bezáródik, az bent rekedt…
- Az elefánt, amint sétál az erdőben, belelép egy hangyabolyba. A hangyák fejvesztve menekülnek ki merre lát. A kis kelekótya Samu hangya az elefánt lábán mászik felfelé nagy riadalmában. Amikor elér a nyakához, a
többiek a fáról elkezdik kórusban:
– Fojtsd meg Samu!!!!
Ergo: fő az optimizmus!
- Az élet erőfeszítés, az élet verseny, az élet kockázat, az élet futam, az élet remény egy cél felé, amely túlmutat a közös élmény színterén, és amelyet a lélek megpillant és a vallás elénk tár. (VI. Pál pápa, 1964-ben a Giro-d’Italia versenyzőihez, részlet)
- A magyar nyelv nemcsak egy nyelv a többi között, hanem sajátos tulajdonságai vannak. A magyar nyelvnek van emlékezete. Ragozó és képző. A ragok és a képzők tovább ragozhatók és tovább képezhetünk. A magyar nyelv ősi alapja a logika és a matematika. Minden magyar ember - akár tudja, akár nem - a kettes számrendszer szerint gondolkodik és beszél. Ehhez alakult a nyelv is. A magyar nyelvben benne van a világ ősi felismerése, hogy valami akkor egész, (eg, a Halotti Beszédben az ig…) az az egész(séges) ember, akinek két keze, két lába, két füle, satöbbije van. Az az egész, amelyik kettő. Az az egész, ami kettő. Olyan ősi tapasztalat ez, amelyet a nyelvünkkel hordozunk. Csak nem mindig tudatosul bennünk. Ahhoz, hogy egy ember létrejöjjön, legkevesebb kettőre van szükség. A magyar nyelv ezt a tényt tudomásul vette és ebből alkotta meg a saját rendszerét. Az egy szemű ember, félszemű. Ahogy a félkarú, féllábú is csonka. A féleszű az együgyű… Mindegyiknél megjelenik az egy. A fél nem csupán valaminek a fele, hanem van egy másik jelentése is: látjátok feleim, ügyfél, ellenfél. Másrészt az fél, aki védtelen. Egy sor szavunk van, mely egy-gyel kezdődik, mert két része van: egyenlő, egyenlet, kiegyenlít, stb. Van legalább 800 szavunk, ami eggyel kezdődik, és legkevesebb kettőről szól. Pl.: együtt, együttes, egyveleg, stb. A magyar nyelvre a matematika a köznapi beszédben is jellemző. Pl. vettem, vagy megvettem. Többségünk az igekötős szót használja, mert az a hangsúlyosabb. A logika is követeli, hiszen a meg az összeadás szerepét tölti be. Ötvennyolc egyenlő: huszonnyolc meg harmincöt…, vagy: láttam-megláttam, tudtam-megtudtam! A nyomatéka, a számokból is következő ereje ott van benne, akár tudunk róla, akár nem. Verseket írván rájöttem, hogy a magyar nyelvben a jelentéstartalmat a mássalhangzók hordozzák. Ha mi magyarok csupa mássalhangzókat mondunk, akkor is megértjük egymást. Ahogy gyermekként játékosan kicseréltük egy vers magánhangzóit s mégis értettük: talpra magyar, hí a haza, tilpri migyir, hi i hizi, stb. A természetes életben is a csecsemő tudattalanul csak a magánhangzókat használja, de amikor már mássalhangzókat használ, ha csak kettőt is, akkor kezdődik a tudatos beszéde. Az értelem a mássalhangzókba úgy kapaszkodik, mint valami karókba. (….). A magyar nyelv az elvont fogalmakat is visszavezeti a valódi dolgokhoz. A ház szavunk is saját alkotás. Amit megcsináltunk, azt neveztük el. Ház, -hoz , -hez, -höz. A házhoz mentünk haza, nekünk a hazánk és a házunk ugyanazokból a hangokból áll. Ott a házam, ahol a hazám. Vagy a nyelvi csúcstechnológia, amit csak mi tudunk: meghívattathatnátok. Ezt semmilyen más nyelv nem képes egy szóval. A szó ragozás ilyen szinten nekünk csak szórakozás… Az elvont fogalmakhoz is a nyelvünk segít, a konkrét megfog szóval. Pl. a fogalmazás. A fog szavunkkal, foggal-körömmel, kifejezzük a ragaszkodást, a kötődést. Ugyanígy: fogság, elfog, összefog, összefoglal, fogda, fogoly. A nyelvünk ezt tudja, csak sokszor mi nem gondolunk rá. Lovas nép vagyunk, ezer szállal kötődünk a lóhoz. Pl. lóhalálában: ez pont azt jelenti, amit kimondunk vele: a ló olyan gyorsan vágtatott, hogy abba belepusztult… A sebesség szó pl. a gyorsaságba belehajszolta magát, tele lett sebekkel. A sebes szinonima pedig jelzi, hogy a sebekbe pusztult bele. Azt mondjuk: sebbel-lobbal, vagyis gyorsan, sebtiben-hirtelen, gyorsan. A lónak legalább 5-600 szót köszönhetünk. Ilyés Gyula írja, hogy annak idején egy magyar csikósnak csak a lóra 150 szava volt… Vágta- a ló úgy tud gyorsulni, hogy beleüti, belevágja a patáját a földbe… Kivágja onnan a fűdarabot. Ha galoppban megy, az egész talpa éri a talajt. Nyelvünk mindig a valós, igazi dolgokra reagált, és azokat adják vissza szavaink. Vagy pl. ahogy egymás arcát nézzük, látjuk egymás arcában a legrövidebb időt. A többi nyelv ezt nem vette észre, a miénk igen. Ahogyan a szempillánk megmozdul: pillanat, pillangó, elpillad. A nyelvünk törvényeket ismer fel. Minden, ami itt, közel- magas hangú: ez, erre, emerre, ezzel. Ami távol, az mély hangú: ott, az, amarra. Ahogy közeledett a nyíl-belém nyillal, élesedik a hangja. Ahogy eltávolodik a motor hangja is, ereszkedik a hang. Más nyelvekben ez nincs benne. Ahogy a lovagolni szóban is csak nálunk van benne a ló. A magyar az ősi valóság nyelve is.
Ez a nyelv olyan, mintha tudósok, mérnökök, költők, együtt alkották volna meg. (†Kiss Dénes költő, [1936-2013] előadásából, részlet)
- "Helló Hertzog! Missouriban centes alapon
Elkártyáztam tősgyökeres cowboy-kalapom
Eljátszottam már Amerikát.
Jenkiházy álmaimat blöffök verik át..."
(Kovács András Ferenc: Jack Cole daloskönyve 1994)
- A falusi fiatalemberből buszsofőr lett. Igyekezett is komolyan venni a szabályokat. Senkinek nem kegyelmezett, minden utastól számon kérte a jegyét, utasította hova ülhet. Aznap is hazafelé tartott a városból a kijelölt útvonalon. Egy vidéki megállónál épp édesapja intett. Félrekanyarodott, majd megnyitotta az első ajtót, s lekiáltott:
– Öt lej, s hátul!!!.
Erről jut eszembe, hogy a kommunizmus idején a szüleim nem vigyáztak a pipékre, s azok a téesz lucernásába tévedtek. Jött is a bakter, s beterelte a pipéket a jól őrzött hajtókertbe. A panaszosoknak onnan kellett kiváltani, miután kifizették a büntetést. Az őr és édesapám komatársak voltak. Édesanyám ment a szárnyasok után, könyörgött, hogy engedje el a büntetést, majd meghálálják. Erre a csősz kihúzta magát és határozottan odaszólt:
– S hakárkomámasszony, s hakárki, a pipéket száz lejen alól nem adom ki!!!
- Biden, a saját fiának, Hunternek a még el nem követett bűneit is húsz évre előre eltörölte. Egy nagy mágus ez az ember. Még Dzsingisz kánnak is megkegyelmezett. Azt hitte ő vezeti az ENSZ-t.
LINKEK:
« vissza