Espécetlik 25/13: padlizsánkrém szüretre

•          Az oroszok úgy tekintenek Ukrajnára, mint mi Erdélyre, Székelyföldre, Felvidékre, Újvidékre. Van vagy 10 millió orosz ajkú polgáruk, akik ott élnek. A különbség csak annyi, hogy a ruszkiknak meg van a képességük, az erejük, hogy vissza is szerezzék! És előbb, vagy utóbb, de vissza is fogják szerezni... hiába próbálja Európa már évszázadok óta rátenni a kezét erre a területre... Trump ezt felismerte, vagy Putyin elmagyarázta neki…
•          Papp-Bálint Misi egykori ötvenhatos politikai elítélt barátomtól tudom, hogy ha tisztán akarod látni a világot, néha meg kell mosnod a szemed, ehhez pedig könnyek kellenek. (Benkő Levente)
•          Ha az utolsó félévben nem nőtt a fizetésed legalább 30 %-kal, azt jelenti, nem arra szavaztál a választáskor, akire kellett volna…
•          A légcsavaros repülőgépen azért vannak elől azok a propellerek, hogy hűtsék a pilóták homlokát. Ha a csavarok leállnak, a pilóta mindjárt izzadni kezd…
•          Az amerikai-orosz proxy háború EU-orosz proxy háborúba ment át.
  Trump elismerte Putyinnak Amerika vereségét, de hülye lenne, ha nem használná ki az EU-nak eladható fegyverek üzleti lehetőségét.
  Ezért katonákat nem küld, az EU meg fizessen mindenért. De lenne megoldás:

         1. az USA nem szállít több fegyvert Ukrajnának, nem segíti műholdas felderítéssel, stb.
         2. az EU-nak nem ad el palagázt
        3. megszankciózza azokat az Eu-s országokat, akik folytatni akarják a háborút. S káncs. A fegyvergyárosok meggazdagodása meg ne legyen prioritás soha, sehol! És akkor a háborúkat rövidre lehetne zárni.

•          Nagyon jó a 40-es pasiknak: egyesekből apa lesz, másoknak az anyja keresi a mennyasszonyt…khm.
•          Egyik nagyrabecsült csíki plébános egy vasárnapi mise után megszólította rég nem látott hívét:

         – Üdvözlöm Imelda! Rég nem láttam? Hogy van? Miért nem jár szentmisére?

         – Jaj, plébános úr, én járok csak nem ide, hanem a somlyai barátokhoz.

         – De hát itt helyben nem közelebb?

         – Hát igen, plébános úr, mondja a hívő, csak tudja, a minőség…! Khm.

•          Az életem lényege, hogy elolvasom a dolgokat mások helyett. Aztán kicsit rövidebben, érthetőbben és érdekesebben elmesélem nekik…
•          Elnézve a két tiszás kollégámat, hogyha ezek hatalmat kapnak, még azt is vissza fogom sírni, ami most van…
•          Hírkavalkád Közel-Keletről az egyik oldalról:

…Több száz ember vonult kedd délután a gázai utcákra, hogy tiltakozzon a Hamász uralma ellen. Az övezet három pontjáról is jelentettek megmozdulásokat, mely során „Ki a Hamásszal!”, „Enni akarunk!”, „Legyen vége a háborúnak!” és „A palesztin gyerekek élni akarnak!” feliratú transzparensekkel tiltakoztak a terrorszervezet uralma ellen. A tiltakozó akciókat a BBC beszámolója szerint a Hamász maszkos-fegyveres fegyveresei erőszakkal oszlatták fel. A Hamász 2007 óta rendszeresen elszipkázza a nemzetközi segélyeket a lakosság elől, és azokat vagy vezetőinek magánvagyonába játssza át, vagy pedig saját fegyverkezését és katonai infrastruktúrájának – mint például kiterjedt alagútrendszerének – fejlesztésére fordítja.

…A másik oldalról pedig: Aharon Halivá (58) tartalékos altábornagy, az izraeli hadsereg Hírszerzési Osztályának volt főnöke a 12-es tévécsatornának adott interjúban a többi között kijelentette: „Belőlem nem a bosszúvágy szól, hanem arról beszélek, hogy üzenetet kell hagyni a jövő nemzedékei számára: nincs más választás, a palesztinoknak időről időre szükségük van nakhbára azért, hogy érezzék tetteik árát. Mindenkiért, akit október 7-én meggyilkoltak, 50 palesztinnak kell meghalni. Nem számít, hogy gyermekekről van szó.” A kérdés az, hogy a 10 európai háború-párti ország nem akarja kipróbálni jószándékát Gázában…? khm.

•          A férfiak és a nők közti sok fura különbség egyike, hogy mi férfiak tévécsatornákat nézünk, ők műsorokat… Mi a Discoveryt, ők a Szulejmánt. Amikor maroktelefont vásárolnak, az olyan legyen, hogy sok fényképet készíthessenek magukról. Ha zsúfolt a napjuk, legalább 200 fotót… Vajon melyik nemnek melyik az erőssége: az elfogadás vagy a megértés?... (D.O.D. humorista)
•          Eszembe jutott egykori osztálytársam Márk, a kanadai pap, aki, mikor megtudta, hogy ott vagyunk kongresszuson, meghívott egy kis csónakházba, egy kenutúrára. Nap mint nap hosszú túrákat tettünk a gyors sodrású, habzó vadvízen, vízhatlan ruhákban, bekötve a kenukba. Egy nap Márk előtt eveztem, s amikor hátrapillantottam, észrevettem, hogy kétségbeesetten mutogat a part felé és éppen kikötni készül. Futottam utána, majd egy helyütt derékig a folyóba gázoltam. Az evezőmet nyújtottam feléje, ő elkapta. Még a kenum is beroppant, amikor a partra rántott. Így tudtam szárazra lépni. Barátom felmutatott a fejünk feletti meredek sziklafalra. Négy hatalmas betű fehérlett rajta: P.O.N.R. Point Of No Return. Pont, ahonnan nincs visszatérés.

Később a faházban szárítkozva Márk elmondta, hogy attól a sziklától jó kilométerre lejjebb, veszélyes vízesés van, s ha valaki nem figyel a négy betűre, a víz gyorsuló sodra menthetetlenül beszívja és elragadja áldozatát az örvénybe. Márk három éve ugyanazon a folyón mentés közben lelte halálát… (Gyökössy Endre nyomán)

•          Wody Allen letett már annyit az asztalra, hogy nem kell félnie a jövőtől, és finomkodnia. A kevés zsidó származású színész egyike, akit igazán kedvelek. "Zelig" című filmjében van egy jelenet, ami nálam mindent visz!

A szokásos: fekszik a pszichoanalitikusánál a kanapén, és azt mondja:
"Gyermekkoromban sokat szenvedtem a zsidóságom miatt, mert a szüleim antiszemiták voltak..." Kész, vége, függöny…

•          Jónás viszontagságos utazásáról olvashatunk a Bibliában, Jézus is utal rá (Lk.11, 29). Ninive a mai Irak területén feküdt, Bagdadtól több mint 350 kilométerre északra. Tarsis pedig a mai Spanyolország területén volt. Az akkori, de a mai viszonyok szerint, de a mai közlekedési lehetőségek ellenére is meglehetős a távolság. Miként Sába királynője is a mai Jemen vidékéről kelt útra, hogy meghallgassa Salamont. A csodajelet kívánók számára Jézus azt veti fel, hogy a nagy utat megtevők esélye nagyobb, mint a helyieké. Talányos válaszát meg sem értik, pedig a halálból való feltámadásnál nagyobb utazás nincsen. Kortársai mégis helyi csodát szeretnének, amelyért nem kell messzire utazni. Amely olcsóbb is. De lehet, hogy csak szemfényvesztés. Vagy épp azért nem értékelnénk, mert megszokott, nincs abban semmi különös. Milyen jól jönne ma is egy-egy helyi jelenés, látomás, vagy csoda – tódulnának az emberek, ott lenne a sajtó, szelfiznénk és megosztanánk online, – Jézus ebben nem partner… (Juhász Ferenc nyomán)
•          Hogy érdemes-e, hogy megéri-e apránként felmorzsolni az erőt, ahogy a szeretet teszi, azt mondom nem érdemes. Érdemesnek nem érdemes. Mert én nem tudnám megmondani, hogy hol végződik a kereszténység és hol kezdődik az ostobaság. Mert paradox módon ott kezdődik a hülyeség, ahol véget ér a kereszténység… Akinek ilyen tíz centis kereszténysége van, annak már a tizenegyedik hülyeség. Akinek pedig akkora szíve van, mint Jézusnak, akinek a keresztje sem volt őrültség – annak határtalan a kereszténysége. Az ilyen szerető emberek vonzanak. Egy különös légkör támad körülöttük. Amolyan szentséges felségterület… (Gyökössy Endre)
•          Emlékszem, az ezredforduló táján volt felkapva a II. világégés, mint filmtéma és a nyugati médiákból özönlöttek a hősies, németverő mítoszok. És őszintén szólva, imádtam fogyasztani a Band of Brotherstől kezdve az összes ilyen terméket. Eszembe se jutott 10 évesen, hogy volt egy másik oldal is. Még akkor sem, ha mi azon az oldalon harcoltunk. Bevallom emberségesen, akkoriban sosem gondoltam volna, hogy nagyapámnak van igaza, aki mindig azt mondta, hogy a Nyugat ugyanolyan szemfényvesztés, mint a "Legvidámabb barakk" volt. De aztán 2014-ben, mikor már egyetemistaként már nyitottabb szemmel jártam, szembejött velem a valóság. Elkezdtem utánanézni, hogy miket is műveltek Drezdával vagy éppen Magyarországgal a szövetségesek meg a Komintern erői. Megismertem a nem túlságosan reklámozott történeteket a japán származású szerencsétlenekről, akiket csakis a származásuk miatt internáltak az USA-ban, 1941 után. A ledobott két darab atombombáról nem is beszélve, ugyebár. Lehullt egy lepel, és rájöttem, hogy más eszközökkel, de a nagybetűs Nyugat ugyanolyan, mint a „csúnya náci németek”, akiket a filmekben anno nem szabadott sajnálni, mert... nos, egy másik oldalt képviseltek. És akik között nem lehettek ugyanolyan családapák vagy férjek, feleségek és anyák, akiknek semmi köze nem volt az SS, Gestapo vagy a japán Kempeitai kegyetlen atrocitásaihoz.

És miért írom le mindezt, kissé talán csapongóan? Mert a Nyugat ugyanezt a direktívát alkalmazza most is, csak most az oroszok ellen. Ők jelenleg kollektív bűnösök, és a radikálisabbak által nem is kell embereknek tekinteni őket sok esetben ("orkok"-féle dehumanizáció). És ha valami, ez igazán szégyenletes.

A sors fintora, hogy ezt nagyon sok korunkbéli nem látja át, és ugyanúgy imádja a Nyugatrómai Birodalom végnapjait idéző USA-EU konglomerátumot, mint a szüleink/nagyszüleink közül oly sokan a szocialista blokkot...

•          Egy 82 éves bácsi elment a háziorvosához, hogy előadja panaszát:

          – Doktor úr, az a problémám, hogy a 24 éves feleségem teherbe esett! Mit szól ehhez? Mitévő legyek? Az orvos erre azt mondja:

          – Mondhatok egy történetet?

        Igen, feleli az öreg, szeretem a történeteket.

      – Tudja, van egy barátom, aki nagyon szeret vadászni. Egyik reggel a rádióban hallotta, hogy megkezdődött a vadászszezon. Nosza, sebtében beöltözött vadászruhába, feltette kalapját, s már indult is volna, de előtte az ajtó mögül előkapta a puskát. Illetve a nagy sietségben puska helyett az esőernyőt ragadta el. De ő úgy tudta a puska van a kezében, így rohant vadászni. Alighogy beért az erdőbe, egyszer csak egy nagy medve két lábra emelkedik, „farkasszemet néz” vele, elmormogja magát, „most meghalsz”, majd ugrana is, de az emberünk előkapta az esernyőt, és lepuffantotta a medvét. A bácsi csak nézte az orvost, majd megszólalt:

           – Aaaz nem lehet. Nincs ahogy…Valaki más lőtte le a medvét.

           – Na, látja bácsi, szólal meg az orvos, én is erre gondoltam…

•          Színes hírek a világból:
•   ---SAN DIEGÓ-BAN (USA) a héten új kórházat avattak. Az UPI tudósítása szerint  minden kórházi osztály falán megörökítették azok nevét, akik hozzájárultak az osztály felépítéséhez. Így került a MŰTŐ ajtaja fölé ez a felirat: A HELYBELI HENTESEK ADAKOZÁSÁBÓL????
•   A YORKSHIRE-I TANÁCS felszólította a város férfiait, legyenek több tekintettel arra, hogy a helyi szülőotthonok felvevőképessége korlátozott.
•   Megnyerte egy rádió sorsjáték főnyereményét Holge Madson, a dániai Odense lakosa. A főnyeremény: ingyenes szülés egy luxusklinikán. A nyertes Madson 82 éves, agglegény.
•   EGY NANTES-I GYÓGYSZERÉSZ feleségét megszöktették. A férj apróhirdetésben fejezte ki háláját, és kötelezte magát, hogy a szöktetőt ingyenesen látja el kötszerekkel, fájdalomcsillapítókkal és nyugtatókkal.
•   A STOCKHOLMI KAROLINSKA kórház bőrgyógyászati osztályának allergiakutató laboratóriuma megállapította, hogy egy bizonyos SIGURD LINDH karstadi férfiú allergiás a saját feleségére. Ha hosszabb időt tölt a nejével, de különösen, ha hitvesi csókot vált vele: könnyezni kezd, majd asztmatikus rohamot kap. A házaspár orvosi rendeletre szétköltözött.
•          Sao Paulóban egy miniszter asszony, mielőtt miniszter lett, utcagyerekekkel foglalkozott. Bibliai történeteken keresztül segítette őket ráismerni a helyzetükre. Egy nap elmesélte nekik a tékozló fiú esetét. megállt annál a résznél, ahol a fiatalember úgy dönt, hogy hazatér, és feltette a kérdést a kis csavargóknak:

         - Te gondoltál már erre?

        Az egyik kamasz megszólalt:

         – Az attól függ!

        – Mitől? –kérdezett vissza.

        – Attól, hogy otthon van-e az anyám. Ha igen, akkor ő megdumálja a fatert, fogadja el, hogy a fia visszajött.

Ez a fiú ráérzett a visszafogadás problémájára. Hisz ebben a történetben ez a lényeg. Mert az apa úgy meg tudja szégyeníteni a fiát, hogy az inkább bérel egy garzont, és soha többé nem kell neki a családja. És még arról nem is beszéltünk, hogy a „mamahotelből” sok fiú ki sem akar szabadulni. És ha ugyan haza is jött, de megtért-e? (J.F. nyomán)

•          Ernest Shackleton az 1912-es antarktiszi expedíciója előtt ezzel a reklámmal keresett társakat: „Veszélyes utazáshoz keresek férfiakat. Alacsony munkabér, harapós hideg, hosszú hónapok teljes sötétségben, állandó veszély, a biztonságos visszatérés kérdéses. Sikeres visszatérés esetén a hírnév és dicsőség garantált.” Manapság, ha egy reklámügynökségen keresztül adná fel a hirdetést, valahogy így pörgetné föl az adrenalint a vállalkozó szellemű, kalandvágyókban: „Kalandos utazáshoz keresünk lelkes résztvevőket. Alacsony útiköltség, gyönyörű látnivalók, mókás éjszakák, jégszobor-kiállítások megtekintése. Ingyenes utazási biztosítás, özvegységi életjáradék! Kerüljön ön is a magazinok címlapjára! Gyűjtsön több ezer lájkot a „fészre! Jelentkezzen be ön is online a világ végéről, mi egyenes adásban közvetítjük…!””
•          Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy jóképű, jófejű székely legény: még papnak is állhatott volna, de ő inkább részeges lett. Akkorákat nyakalt néha, hogy szinte kiitta magát a világból. Olykor több napra. Történt egyszer, hogy este elkarikázott a kocsmából, s másnap nem került elő. Harmadnap sem, egy hét múlva sem. Szülei ekkor kerestették, rendőrséggel köröztették, de nyomára nem bukkantak. Fél év múlva az esztena közelében találtak egy összeaszott hullát: annak fürtös szőke hajában Andrásra ismertek. No, elsiratták, eltemették, gyászmisét mondattak érte, sírjára fejfát állítottak.

Telt-múlt az idő, az örökösnek gondolt Ceausescu-rendszer is megbukott, amikor egyszer csak előkerült András. Ugyanazon rozzant kerékpáron érkezett, amelyiken áthajtott a túlvilágra. Előbb persze csak erdélyszerte kerekezett, majd a zöld határon áttekert Magyarországra, ahol mindenféle alkalmi munkákból tengődött és iddogált. Ennyit árult el az őt faggatóknak. Azok persze nem nyugodtak, s próbáltak többet kiszedni belőle. Az egyik megkérdezte

       – Aztán miért jöttél vissza?

       András elgondolkodott, sokáig szemlélte a sörösüvegének a kicsiny lyuka fölött emelkedő végtelen eget, aztán kibökte:

     – Hogy virágot vigyek a síromra… (Czakó Gábor: Kilencvenkilenc magyar rémmese-részlet)

•          Egy paptársamtól hallottam, hogy az ötvenes évek végén, amikor a téeszeket alapították, szőlővidéken volt káplán, ahol a nagygazdák jórészt szőlőtulajdonosok voltak. Az egyik gazda, akitől szintén elvették a szőlőjét, azt mesélte, hogy a szeme láttára húzgálták ki a tőkéket a földből. Addigi élete és családja fő műve volt az a kiválóan termő szőlőterület. Elvették, és a tőkéket mind kihuzigálták, mert a vezetőség akkor úgy döntött, hogy valami mást kell termelni, mondjuk, krumplit vagy babot. tessék elhinni, mondta a gazda, majd megzavarodtam. Két lányom volt, a szőlőt mégis jobban szerettem, mint a lányaimat, mert azokat az asszony gondozta. De a szőlőben több ezer szőlőtő volt, és én mindet ismertem, egytől egyig. Amikor metszettem, sokszor megnéztem őket. Megálltam mellettük, s eltöprengtem, hogy melyik vesszőt hagyjam, melyiket vágjam. És láttam, amint kiszaggatták őket a földből…(J.F.)
•          Két skót beszélget:

             – Képzeld, a nagybátyám most repült haza Kaliforniából

             – És milyen volt az utazás

            – Azt mondja jó, csak nagyon elfáradtak a karjai…!

•          Bár divatosak a keleti vallások ezoterikus tanai, nagyon különböznek a kereszténységtől. Már a kiindulópontjuk is más, és a céljaik is. A keleti vallási módszerek célja az ún. misztika, önmagáért. Ehhez az életszentség csak eszköz. A keresztény cél az életszentség, a misztika csak eszköz, az életszentség jutalma, gyümölcse, hajtóerő, hogy Istennel egyesüljünk. Krisztus azt mondja nekünk, szeressük Istent.

A hinduk szerint mi vagyunk isten. Krisztus hangsúlyozza a felebaráti szeretetet, Buddha azt mondja, mi vagyunk az embertárs. A keleti vallások célja, hogy keresztüllásunk mindazon illúzión, amit az ego, a lélek, a test, az én, a másik ember, az anyag, a tér, az idő, a világ, a jó, a rossz, az igaz, a hamis, a szép, a csúnya, a dolgok jelentenek.

A kereszténység célja az, hogy megismerjük, szeressük, megörvendeztessük és szolgáljuk Istent, aki Jézus Krisztusban bemutatkozott, hogy „összeházasodjunk” vele, és élvezzük szeretetét ebben az életben és az eljövendő örök életben.

A keresztény mindent ennek a meggyőződésnek rendel alá (Peter Kreeft és Ronald K.Tacelli nyomán)