Cetlik 24/3: télutó

•          A tesók csak azért nem lopnak villámot, mert az gyorsabb náluk és rázós…
•          Nehéz eldönteni, hogy az MSZP habzóborgyártó cégjelzés, lúdtalpbetét márka, vagy egy súlyos lóbetegség…
•          Amikor lezárásról beszélünk, nem a lezárásra gondolunk, – mondta volt egy ballib képviselő a járvány idején…
•          Talpnyalók mindig voltak s lesznek, csak a talpak változnak…
•          A végtelen ostobaság és a szorgalom együtt nem egy sikeres kombináció.
•          A sajtó annyira független, amennyire a fejem független a nyakamtól.
•          Az igazság ritkán van középen. Hol itt van, hol ott van. (Zalán Tibor)
•          – Kománé, te hogy szoktál kedveskedni az uradnak?

                   – Hát, egyszer-egyszer hallgatok…

•          Amikor megáldozom, kortársa leszek Jézusnak. (Barsi Balázs)
•          Otthon megismered a világot, utazva pedig önmagadat. (Hamvas Béla)
•          A 2. világháború idején egy newyorki rabbi nyílt levelet írt, arról, hogy a holokauszt után már nem lehet hinni Istenben. Viktor Emil Frankl válaszolt rá.  Azt írta, hogy négy évet volt haláltáborokban, és ő mást látott. Azt figyelte meg, hogy a rettenet a kis lángot eloltotta, a nagyot felszította…
•          Pilinszky Jánost egy alkalommal, amikor Párizsban sétálgatott, egy banda kirabolta és megverte. A költő elvánszorgott egy barátjához, minden szó nélkül bement a lakásába, és véresen, mocskosan, törötten befeküdt az ágyába. Annyit mondott csak neki:

                     – Simogasd a fejem…

•          Egyapácazárdában megszólalt a telefon:

                    – Halló, a főnöknővel szeretnék beszélni.  A szolgálatos nővér ezt válaszolta:

                    – Nincs itthon, tegnap férjhez ment…

•          Tegnap voltam egy jósnőhöz. Bekopogtam, mire ő kérdezte:

                    – Ki az? Meg is fordultam, és eljöttem.

•          A hitoktató nagy hévvel magyarázza a templom berendezéseit és szót ejt a pap munkatársairól is.  A hittanóra hevében rákérdez a kis nebulókra:

                    -Na, ki tudja megmondani, hogy hívják azt a bácsit, aki az orgonán játszik? Zolika, a kántor keresztfia sietve jelentkezik:

                   – Kereszttáti!!!

•          Ne akarj józannak látszani, ha éjfélkor pezsgőt ittál a mennyasszonyi topánkából…
•          A WHO a kovidnál 20x halálosabb ismeretlen vírusra figyelmeztet. Most már nemcsak a lóláb lóg ki, hanem egy egész ménes…
•          Az USA legújabb – európaiaknak tartott – gázai és ukrajnai projektjének fedőneve: táncleckék egy aknamezőn…
•          Ártatlan civilek haltak meg a szállodában, mert alatta katonai főhadiszállás, felette meg kórház, öregek napközi otthona, bölcsőde és színház működött…
•          Sose megyek többé a temetőbe autóval. Legutóbb is annyira frusztrált, amikor a GPS jelezte: megérkezett a célállomásra…
•          Egy ortodox pópát kérdezett a hívő, mennyibe kerül az engesztelő imádság (dezlegare-feloldozás). Erre a válasz: nem sok, csak 500 lejtől fölfelé. Amennyit a  szíve diktál...[1]
•          Küldjetek fegyvereket, mi aztán megöletjük embereinket a proxy- háborúban. A ti katonáitok életben maradnak. Ez a legjobb befektetés. Ti ebből profitáltok - idézem szabadon a külügyminisztert. Íme, a halál és háború, mint befektetés. A nyílt hazaárulás már erény. És mint a többi idióta, szabadon távozhatott…
•          Gyergyóban történt, évtizedekkel ezelőtt. Hamvazószerda volt. Megboldogult †Hajdó István főesperes-plébános szórta a szentelt hamut a hívek fejére: Ember emlékezzél, porból vagy és porrá leszel. Egy idős, nagy bajuszú bácsi a kórusból elég késve, komótosan ballagott elé. A sor már megszűnt, a pap csak őt várta a kis szelencével az oltár előtt. Amikor odaért, a plébános ráöntötte a fejére az egész maradék hamut, hadd érezze meg, milyen bűnös. A hamu ellepte az öreg egész szemöldökét, kajla bajszát, befödte teljes arcát. Amikor a pap kimondta a szertartás szavait, a bácsi épp a szemét nyithatta ki, s prüsszögve csak ennyit sziszegett: Nem baj, mert kimegyünk…!
•          Ez a párt már olyan népszerű, hogy 120% a támogatottsága…
•          Isten nem kér sokat – csak mindent…
•          Rövid az élet. Nincs időm sietni…
•          A kereszténynek egyszerre kell pásztornak és halásznak lennie. Ám a halak nem esznek füvet, a juhok pedig nem esznek kukacot…
•          A svéd parlament baloldali pártok által használt mellékhelységeiben kokaint találtak. Biztos stresszoldóként használták, a NATO tagság miatt…
•          Manapság nyugaton már kivezénylik a birkákat, hogy még több farkasért kiáltsanak a legelők körüli erdőkbe…
•          Vannak ateista filozófiák-pl. Epikurosz, Marx vagy Kierkegaard-, ahol nem az élet a pálya, hanem a halál. Ott az élet csak ráadás, mint a talált tárgyakat, vissza kell adni, mihelyst jönnek érte. De Krisztus mást mond: Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, ha meghalt is élni fog. Mert ő feltámadt. Él. Ő az élet ura.
•          A hazugság ellentéte nem az igazság, hanem az őszinteség…(?!) (Hannah Arendt)
•          A szabadság nem tejszínhab. Hanem naponta leomló vár, amit újra és újra fel kell építeni…(Darvasi László)
•          A valóság többet tud, mint a képzelet…(D.L.)
•          Ha valamilyen kényes ügyről szeretnék beszélni, akkor hirtelen latinra váltok, mert azt csak a bíborosok húsz százaléka érti…(A két pápa c. filmből)
•          Ne azt válaszd, ami könnyebb, hanem azt, ami jobb.
•          Az Eucharisztiában mindig is hittek a keresztények. De az átlényegülés kifejezés először a IX. századtól lett „probléma”. Paschasius Robertus-De corpore et sanguine Domini c. értekezésében írja le először ezt az egyszerre áhítatos és intellektuálisan is szofisztikált fogalmat. Ő bár nem skolasztikus, de tudta és tapasztalta, hogy ebben hittek az emberek. A szentmisében megtörténik az átváltozás: ámbár mi csak a kenyeret és a bort látjuk, az valójában Krisztus teste és vére. (Robert Somerville, protestáns egyháztörténész)
•           Ahhoz, hogy a lélek szárnyaljon, nem elég, hogy ép legyen a test – hiszen a beteg testben is lehet ép –, hanem, hogy ne legyen lusta…” (Marton Zsolt)
•          Az egyház a múlt és a jövő, az emlékezet és a remény feszültségében él. Folyton az Isten országa magvait hinti el, és nem az azonnali sikert akarja kikövetelni…(Ferenc pápa)
•          A zúniósok mégsem kobozzák el az orosz vagyont (mintegy 300 milliárdnyi értékről van szó, szerk. megj.). Ugyanis rájöttek: ellopni és kidobni az ablakon nem bomba nagy üzlet. Nagyobb a kockázat, mint a haszon. Anyám, borogass!!!...
•          Sokszor gondolunk arra, mi hiányzik nekünk. Inkább arra kellene többet gondolni: hogyan tehetnénk jót másokkal…
•          Az imádságban élt élet vég nélküli túlemelkedést kíván: sehol sem szabad megvetnünk a lábunkat, és szomjaznunk kell a végtelenre… (Pilinszky János)
•          A Nyugatnak a jólét szellemi-lelki eltompulást hozott. A kényelmes élet is veszélyes tud lenni a társadalomra: elhomályosodtak. Elhagyták az ideált, szinte formálisan is, ami magasan tartaná, anyagi jóléttől függetlenül. A hazug módon istenített szabadsággal helyettesítették. Pedig van ilyen eszme: maga Krisztus.
•          A középkori Magyarországon az egyházi birtokok lakói között sajátos helyet foglaltak el azok a szolgálónépek, akiknek kötelezettsége az egyház liturgikus tevékenységéhez kapcsolódott. Ez a szakrális társadalmi réteg évszázadokig fennmaradt, nevüket kötelezettségeikről kapták. Ilyenek voltak a dusnokok-tor(o)lók, harangozók, kápolnavivők. A dusnokok, vagyis lélekváltók, tor(o)lók azok a személyek, akik a végrendelkező személy akarata szerint a lélekért, a lelki üdvösségért torral szolgáltak. A végrendelkező ebből a célból a szolganépeket, a torolókat megfelelő birtokkal, állatállománnyal látta el. A tótdörögdi torló 1238-ban a faluban 31 hold földet, hat szekér szénát termő rétet, erdőt, a közeli hegyoldalon szőlőt, továbbá két ökröt és két sertést kapott földesurától, hogy kötelezettségét teljesíteni tudja. Évente 60 kenyeret, egy marhát és tíz vödör bort kellett adnia a helybeli egyháznak, hogy az elhunyt lelki üdvéért imádkozzék. A torolók ilyenkor, a meghagyó temetésekor vagy annak évfordulóján halotti lakomát rendeztek. Ugyanígy a harangozókat is illett megbecsülni, főleg ha azt egy földesúr ajánlta be a szerzeteseknek, főpapoknak. Kedvezményekkel próbálták ösztönözni a szolgákat és azok családjait, nehogy az egyháztól és a szolgálattól megfutamodjanak. Muthmerius, tudós szepesi prépost, 1273-ban, János nevű szolgáját és fiát végrendeletileg a szepesi prépostság harangozójává tette, leányát pedig a papi ruhák mosójává. A családfőnek és fiának négy ökröt, két tehenet, tíz juhot és ugyanannyi sertést adományozott. E mellé a harangozó még megkapta Márk pap házát és udvarhelyét, a prépost fél méhészetét, és a prépost kertje mögött fekvő tíz hold irtásföldet, melyet János még szolga korában irtott ki és kezdett művelni. (Solymosi László)
•          Mi lehet az élet sorsa igazság nélkül? Gazdaságkorunkban az élet rendje, hogy az erősebb győz. Nem a jobb. Nem a jobbik. Hiszen ki a jó? Ki a jobb? Mitől lett jó? Kinek jó?  Nem fontosabb nála a hasznos? (…) Igen jó szó erre a vetélytárs. A vet igéből ered, amiből a vetélkedés, a megvet, a lenéz, levet, rávet, elvetél szavak. Kivet a szemétdombra, a pocsolyába, a trágyadombra, a külső sötétségre. Vetély, vetélkedés eleve rossz kapcsolat, ártalmas viszony, ami senkinek sem jó. Legkevésbé annak, aki benne él. Sőt! Annak számára a leggyilkosabb… A vetés bizonyos dobásfajtát jelent. Elvetni a magot… Leginkább finom ívben való gyöngéd hajítást jelent, mellyel a gépkorszak előtti időkben a földműves elszórta a vetőmagot. Mintegy összejátszva a könnyű széllel… Lágyan, kedvesen és mívesen, de mégis pontosan, hogy minden mag meglelje a maga éltető föld-bölcsőjét, ahol az Úr által ránk bízott életet gondozni kell… (Czakó Gábor nyomán)

[1]Nu-i mult, numai de la 500 în sus. Cât vă lasă inima…

LINKEK:

https://eloszekelyfold.ro/2024/02/19/cetlik-telutora-2024/