Péter Beáta: Keresztmalac, avagy a kegyelem felemelő ereje

Ez egy belső szabadságból indult, és valahol a háttérben, ezzel is evangéliumot szeretnék hirdetni – mutatott rá Sebestyén Péter atya, aki ezúttal novelláskötettel örvendeztette meg az olvasóit. Jóságról, szentségről, igazságról, szépségről, megtérésről szólnak az írások, mindennapi történeteken keresztül. Nem csak karácsonyra. 

Péter páter első, a csíkszeredai Tipographic Kiadónál megjelent, Keresztmalac című novelláskötetében tizenöt történet kapott helyet. A könyvet Balog László szerkesztette, Siklódy Ferenc grafikusművész illusztrálta. A jónak győznie kell – hangsúlyozza a szerző a felsorakoztatott szövegekben. 

„Onnan indulok mostanság, hogy szeretném megírni „A novellát”. Ez a szándék hosszú évtizedek folyamata, ami bennem megérlelődött. Természetesen a rádiós munka, a publicisztikai írások egyfajta bátorságot adtak, és kezdtem kacérkodni ezzel a gondolattal, mert ahogy telik az idő, az életévek múlnak, lelkipásztorként is hangsúlyosabbá váltak a prédikációimban a teológiai tanítás mellett a történetek. Az életünk is történetekből áll. Kis történetek felfűzve egy nagy történetre” – magyarázta, amikor karácsonyt megelőzően leültünk beszélgetni. Úgy véli, ezek a történetek kibontva, életünkre alkalmazva, tükröt is tartanak felénk, ugyanakkor segítenek belehelyezkedni egy konkrét szereplő életébe. Ezekben a történetekben a szerző esélyt ad a szereplőknek, hogy megtérjenek.  „Azért ragadtam tollat novellaíráshoz, miközben a publicisztika műfaját gyakorlom naponta, hogy kicsit rangot adjak, felemeljem azt az üzenetet, ami így kijöhet a templomból is, nem egy írott malaszt lesz és nem csak egy olcsó példabeszéd, hogy a pap prédikál, mert az a dolga, és nem kell annál jobban komolyan venni. Szeretném ezzel a műfajjal is a szellemi igényességet, az olvasás iránti vágyat felkelteni a híveimben, de nem csak, hanem azokban is, akiket ezek a történetek megérintenek.”

        Mint mondta, a tizenöt történet öt év alatt született. A legtöbbje igaz történet, megtörtént események alapján íródtak, vagy a környezetében, vagy a családtagjaival, vagy hallotta a hívektől. Ő pedig valamelyest átalakította és más köntösbe öltöztette. 

„Van egy saját fórumom, nem vagyok kiszolgáltatott senkinek, se pártoknak, se projekteknek, se pályázatoknak, még a saját püspökömnek sem. Ez egy belső szabadságból indult, és valahol a háttérben – akár szándékosan – , ezzel is evangéliumot szeretnék hirdetni. Az is motivált, megerősített, késztetett, hogy a mai irodalmunk történetei, legjobb novellái is, valahol leragadnak az erőszak, a bűn, a trágárság, a rossz pocsolyájában. Miközben remekművek. Na, de mit üzennek? Itt akadtam el. Hogy én a magam számára, hívő emberként, székely emberként, székely katolikus magyarként nem tudom hová tenni, mert az én meggyőződésem, történelmem, hitem, egyházam, a sejtjeim mást diktálnak. És ez a hiányérzet nagyon sok novella esetében előjön. Miközben rengeteg pozitív példa is van, hála Istennek. Kortársak is, de klasszikusok is.” 

          Kifejtette, egy jó novellának íve van, szépsége, visz magával, és észre sem veszi az olvasó, hogy elvezet valahonnan valahová, és megvilágosodik. Más emberként teszi le és lép tovább. Elindít valamit benne, akár döntést is befolyásol és lassanként visszahat rá. „Egy csomó történetet eltemetünk, a sírba viszünk, elfelejtünk, jön a hétköznapi gond, a kötelesség, lenyomjuk, elföldeljük. Miközben egy kicsit csiszolva, gyémánt lenne. Egyik íróbarátomtól, Czakó Gábortól hallottam, aki nagyon sokat hatott rám az elmúlt években Ferencz Imre mellett, főleg egyházi, lelki értelemben, hogy az írás gyémántcsiszolás. Viszont, akinek nincs gyémántja, az ne csiszoljon. Vagy akinek nincsen csiszoló kedve, vagy csiszoláshoz szükséges odaadása, az sem. Ezek az ihletek, amik a történetekben testet öltöttek, alkotásra bírtak engem, valahol ott mocorogtak már bennem, a lelkemben, a múltamban, a szülőfalumban, a paptársaimban, a papi szolgálatomban.” 
         Elmondta, a kötetben három vonulatot lehet megfigyelni:  az egyik a papi, a másik a család, és a székely. De ezek átjárják egymást, mert székely papról, székely családról is van szó, vagy tanítóról, aki Székelyföldre került. Rengeteg önéletrajzi vonatkozást is igyekezett belecsempészni. Egyfajta visszatekintést is ez a saját és a közössége, egyháza, népe, faluja életére. Hisz abban, hogy azzal, hogy ezeket megírta, kiírta magából, nemcsak hogy átmentette a jövő nemzedéknek, hanem hogy az igazság magva is változatlanul értékkel fog bírni a jövőben is. Sok nyers példánya szokott lenni egy-egy írásnak, igazítja, játszik a szavakkal, a legmegfelelőbb árnyalatokat keresi. „Nekem ez egy tanulási folyamat, játék is, szenvedélyes játék, ami a papi szolgálatnak a szerves része lett, de ugyanúgy ott van a székely énem, a papi énem, a hívő énem ebben. Nem is tudom, és nem is akarom kiszakítani ezt magamból, vagy ettől függetleníteni az írást, mert hiszem, hogy épp ez a többlet. Vannak olyan irodalomkritikai felfogások, nézetek,hogy a környezettől, a hivatkozási alaptól függetlenül önmagában is meg kell állja a helyét a mű. Ezzel egyetértek, de ugyanakkor úgyis ott van az írónak a lelke, az énje, a neveltetése, a vérmérséklete, az érzései. Valahol magát írja bele. És ez nem baj, mert ettől hiteles, ettől sajátos és ettől lesz összetéveszthetetlenül más, mint a másik. Mert a Jóisten kertjében sok virág van, és elférnek egymás mellett.” 

        És hogy mi az a malter, amely összeköti ezeket az írásokat? A legtöbb végkicsengésnél a kegyelem felemelő ereje, az, hogy a főhős bizonyos esemény hatására inkább erre billen – válaszolja. „Tehát nem maradt a sárban, a bűnben, a megkísértett, lecsupaszított sátáni rabságban, hanem hallgatott a megváltó szóra, megfogta a Megváltó kezét. Ezt továbbra is szeretném belevarázsolni a művekbe, mert hiszem, hogy attól függetlenül, hogy emberek vagyunk és nem délibábokat kergetünk hívőként sem, de mégis a jónak győznie kell. Egyszerűen a megváltásból kifolyólag is. Karácsonykor is erről beszélünk, hogy Isten emberré lett, tehát az Isten is mindent megtett, és ha Ő mindent megtett, akkor Vele együtt sikerül. Mindenféle kapzsiság, gonoszság ellenére. Minden nemzedék ugyanúgy meg kell próbálja, ugyanúgy elesik, ugyanúgy megtörténnek a bajok. Szoktuk mondani, hogy nem lett jobb az ember Jézus megváltása óta. De esélyt kapott, segítséget és rengeteg jó példa van hála Istennek. És nem csak a szenteket kell példának állítanunk, hanem a hétköznapi szenteket is köztünk, hogy mennyi kreativitás rejlik a jóban, az ember lelkében, ha úgy nyúl hozzá. Ahogy az indián mesében van, hogy két farkas küzd bennem. Melyik győz? Amelyiket etetem.” 

       A profán megtérés a közös szál ezekben a novellákban – hangsúlyozza Péter páter. Hogy akármilyen gubanc adódik, akármilyen drámai esemény, ez ráfordítja a transzcendens lényegre a szereplőt. És még ha nyitva is hagyja a kérdést, következik belőle, hogy innen már jobb lesz. „Tehát ő megjárja a poklok poklát. De nem vádolhatnak azzal sem, hogy a fellegekben járok, csak a szépet akarom megmutatni, és a másik részt eltakarni. S még csak azzal sem, hogy túltolom az üdvözülést, az igazságtételt, és így minden meg van oldva. Nincs, mert az Istent, a hitet, a tanítását, élményét azt a mindennapi életben tapasztaljuk meg, és az lendít át.  Tehát én úgy próbáltam megfogalmazni, hogy a hőseim ezt vissza tudják adni. Ők látják a lényeget, és ez már egy misztikus látás. Ez már túl van a ráción. Túl van azon, hogy meghasonlok, vagy éppen a csalódásaim, a frusztrációim elveszik a kedvemet, vagy rutinná válik és akkor elkeseredek, mert nincs kiút. Ezt a kiutat próbálom felkínálni, hogy az olvasó érezze felcsigázva magát, hogy ez vele is megtörténhet, vagy megtörtént, még ha nem figyelt is rá, de kapott egy esélyt. Ez lehet a közös. Az evangéliumi láttatás, ami lehet, hogy furcsa, lehet, hogy nem kompatibilis az irodalmi kánonnal, vagy nem ennyire direkt, mert az magánügy. De ez számomra nem magánügy, hanem a közösségnek is az ügye. És mivel itt élek, ebben a korban, ezek között az emberek között és ebben a helyzetben, ha megláttam, megtaláltam a fényt, akkor mutassam meg másnak is. ” 

 LINK: 

https://liget.ro/studio/keresztmalac-avagy-a-kegyelem-felemelo-ereje