Keresés
 
 
Megtekintve: 557 alkalommal
Szövegeim kritikái, méltatások, recenziók - Interjúk

Eucharisztikus világkongresszus

Varga Gabriella: „A kongresszus révén a nemzet egysége is előtérbe kerül”

Interjú Sebestyén Péter marosvásárhelyi plébánossal

 

 

Gondviselésszerű az Eucharisztia éve. Segít, lendít, ösztökél, hogy mint a pisztráng vagy a lazac, beljebb „ússzunk” a torkolattól az eredet felé, „följebb”, a Forráshoz. Az anyaországi szervezők, nagyon ötletesen – hiszen 52. Világkongresszus, 52 hétből áll egy év – 52 embert szólítottak meg, akik ötperces kis videókban, „élőben” tesznek tanúságot istenkapcsolatukról, személyes hitükről. Már az első tíz személy életútja, vallomása nagyon karakteres, mély nyomot hagy a hallgatóban s remélhetőleg fel is lobbantja a benne pislákoló hit szikráját. Ezekkel a gondolatokkal kezdi Isten és én című írását Sebestyén Péter. A marosvásárhelyi plébánost, többkötetes lelkiírót a NEK Ő és én című videósorozata ihlette jegyzete megírására, minket pedig az ő gondolatai sarkalltak arra, hogy felhívjuk telefonon, és elbeszélgessünk vele a kongresszusra való készület jelenlegi erdélyi helyzetéről.

– Mennyire érzik az erdélyi hívek, hogy a NEK nem Magyarország és nem Budapest, hanem az összmagyarság közös ügye?

– Az egyházmegye vezetése és a papság sokat tesz azért, hogy a hívek valóban így érezzék. A Pasztorális Bizottság is kidolgozta a terveket, ajánlásokat, az egyházközségek pedig már el is kezdték a különféle tevékenységeket, lelkigyakorlatokat, előadássorozatokat megszervezni, megtartani. Mi, papok prédikációkkal, intenzív imaélettel, az Oltáriszentség tiszteletével és buzgó vételével, a különböző előkészületi programokba való bekapcsolódással és ilyen programok kezdeményezésével csatlakozunk az előkészülethez. Hirdetjük az eseményt, szentmiséinken az imádságot is mondjuk közösségeinkkel rendszeresen. Sokat beszélünk a híveknek az énekeinkről is. Tudatosítjuk bennük, hogy a Jézus Szíve és az Eucharisztia iránti tisztelet a két világháború között lendült fel, akkor született a pápai himnusz, s a ma ismert és énekelt Oltáriszentség-énekek nagy részét is az 1938-as kongresszusra írták. Kiváló papi lelkigyakorlatain Fábry Kornél is hiteles, meggyőző, egyszerű, érthető gondolatsorral, szemléltető vetítésekkel frissítette a mi lelkünket is, és ezt egy az egyben tovább tudtuk-tudjuk adni a híveknek. A médiában is rendszeres téma a NEK, sok vallomás, interjú születik ennek kapcsán. Rendkívül fontos, hogy megmutassuk magunkat a világnak, tanúskodjunk a hitünkről, hitet tegyünk Jézus mellett, és legalább ennyire fontos annak a tudatosítása is, hogy a kongresszus révén a nemzet egysége is előtérbe kerül. Ez a kettő együtt van, egymástól nem elválasztható, hiszen a nyelvünkön, a kultúránkon keresztül dicsérjük és szolgáljuk a Jóistent. A kongresszuson felmutatjuk majd mindazt az értéket, amit az Isten nekünk adott, s megmutatjuk azt is, hogy ezzel az értékkel hogyan gazdálkodunk. Ezt minden kolléga így szemléli és a maga módján megfelelőképpen foglalkozik is ezzel, csak most ez a félelmes-zűrös időszak kicsit megzavart. Bizonytalansággal és félelemmel teli élethelyzetbe kerültünk. E mellett a Gyulafehérvári Főegyházmegyében a figyelem jelenleg a személyi változásokból eredő új helyzetre irányul. Sokat kell imádkoznunk, hogy végül minden jól alakuljon és a járványhelyzet egyszer s mindenkorra megszűnjön.

– Mit gondol, az elhalasztás segíti vagy hátráltatja a NEK ügyét?

– A Jóisten tudja, hogy miért akarta ezt így, nekünk pedig inkább a „mit nyertünk ezzel” szemszögből kell a kérdést megközelítenünk. Több időnk lesz még intenzívebben ráhangolódni az eseményre. Több időnk lesz tudatosítani a jelentőségét a hívekben, azokban is, akik eddig csak messziről figyelték vagy nem is tudtak róla. Több esélyünk, lehetőségünk lesz felkészülni és a készületet elmélyíteni. Az egész vírusos helyzettel és időszakkal persze veszítettünk egy csomó közösségi alkalmat, de remélhetőleg ezt minél hamarabb be fogjuk tudni pótolni. Rengeteg program lett volna. Magam a Szent Antal-nagykilencedre terveztem egy előadássorozatot az Oltáriszentség csodáiról, de a járvány közbeszólt. A szentségimádásokat tartjuk továbbra is, ismét együtt, közösen, elsőszombatonként a Tabernákulum előtt. A templombúcsúkat és a többi egyházközségi programot is erre hegyezzük ki a hátralévő időben, remélve, hogy mindezeket mostantól a hívek személyes jelenlétével tarthatjuk meg.

– Isten és én című írásában, amelyet a NEK Ő és én elnevezésű videósorozata ihletett, azt írja, hogy ezeket a tanulságos tanúságtételeket hallgatva különösen három kép-hasonlat hasított bele a lelkébe. Melyek ezek a „kép-hasonlatok”?

– Az egyik „kép-hasonlatot” Zöldy Pál szociálpedagógus adja, amikor azt mondja, hogy „nem vendég vagyok Isten nagy vendégségében, hanem én ott felszolgálok… sőt egy konyhában főzünk. A Teremtő mellett, akár kuktaként… én lenyalhatom az ujjamat, belenyúlhatok valamibe, hogy ez milyen… Nekem szükségem van egy ilyen bensőséges viszonyra, ugyanakkor tudok viselkedni, ha ki kell mennem kivinni a mártást a vendégeknek. Nem szokott leszidni, ha elrontok valamit, bár azért szól, hogy: Figyelj, legközelebb ne így…, odaég, keverd meg, ha mondom, odakapja a tűz… Tehát van rendje, de ha érzed, hogy szeret, akkor az úgy jó…”

A második „kép-hasonlatot” is Zöldy Pál fogalmazta meg: „Az ember a gyertya és Isten a kanóc benned. Ha van benned kanóc, akkor ember vagy. És ha megkapod a lángot, akkor világítasz. Ha nem kapod meg a lángot, akkor is gyertya vagy, csak majd később fogsz világítani, amikor fölszikrázik valami… A láng az, ami megvilágít dolgokat, aminél látok. Van, akiben van kanóc, de nem lát, mert nem ég a láng. Lehet, hogy ez a kapcsolat az Istennel… Istenhez mindenki odafér…”

A harmadik hasonlat is az életből való. Wortmann Ádám üzletember, szintén az Ő és én sorozatban, arról beszél, nem elég az, hogy az imádságban azt kérjük: mutasd meg, merre menjek, mutasd meg a Te akaratodat, hanem: jöjj velem és Te vezess, a Te kezedben legyen a kormány. „Nemcsak hogy Te mondod meg, hova megyünk, hanem Te is vezetsz. És akkor átül a kocsiba, én meg beülök az anyósülésre, mint egy utas, hogy akkor na vigyél.” Tőle hallhattuk ezt is: „Amikor áldozom, utána azt kérem az Istentől, hogy a következő áldozásomig tudjon bennem dolgozni. Hogy én az Ő szeme, szája, keze, füle, ölelő tekintete tudjak lenni

– Tervezi-e, hogy részt vesz az Eucharisztikus Kongresszus valamelyik programján?

– A részvételünk szervezése egyházmegyei szinten is megkezdődött, csak most minden félbeszakadt. Tervezem a személyes részvételemet, és ha a vonattal való utazáshoz segítséget kapunk, akkor lehetséges, hogy a hívek is betársulnak. Én mindenképp szeretnék az egyik szentmisén ott lenni, talán a záró, hálaadó szentmisén, ha sikerül. Mihelyt a regisztráció újraindul, és ha a vonatos oda-visszaút is lehetővé válik, akkor megszervezzük a csoportos részvételünket. Mi éjszakázás nélkül tervezzük ennek az útnak a megtételét, magáért a közös imáért és a közösségi élményért.

Annak átéléséért, amit Vasadi Péter így ír le: „Ha van Eucharisztia, akkor nincs szükség a keresztény létszemlélet megújítására…, akkor Eucharisztiára van szükség, és arra, hogy az Eucharisztiában lássam ezt a megújító erőt. […] A hit mélységélmény. […] Ha valaki vallásos, a legmélyebb tevékenysége szükségképpen vallásos lesz. […] Meg kell újítani, meg kell fürdetni Jézusban a szavainkat, a mondatainkat, a gondolatainkat. Még a szerelmünket is…! […] Hogy senki vagyok, be tudom bizonyítani gyönyörűen egy űrfelvételen. Hogy csak Neki vagyok valaki. De hogy Neki ki vagyok, azt meg nem tudom felfogni. Nem is kell. Elég, hogyha azt fölfogom, hogy Ő értünk volt, van és lesz. Ha ez így van, akkor a többi megjön. […] Isten ma is köztünk jár. A legnagyobb veszély, hogy erről sokan megrendülés nélkül beszélnek. Persze ostobaság volna azt hinni, hogy csak reszketve lehet hinni… nem, nem reszketve. Hanem ahogy egy Thomas Merton vagy egy Keresztes Szent János megrendült. Vagy ahogy Pilinszky nem tudott megrendültség nélkül írni… Echart mester azt mondta, hogy nincsenek tudatlanok, de tudás sincs olyan, amelyikben nincs benne a Pál apostoli tüzes beszéd. A tüzes beszédhez tüzes élet kell. A tűz pedig az Eucharisztia.”

LINK:

https://www.eletunk.net/nek2020/sebestyen-peter-a-kongresszus-reven-a-nemzet-egysege-is-eloterbe-kerul/

 




« vissza
 
 





btz webdesign