Kovrig Magdolna: A jólét délibábja?

Sebestyén Péter plébánosnak immár 15. kötetét tarthatjuk kezünkben. Számunkra mindig örömteli élmény egy-egy kötetének megjelenése, hiszen egyénisége, személyes kisugárzása nemcsak a könyvek lapjain keresztül érint meg bennünket, de erdőszentgyörgyi szolgálata során is nap mint nap megtapasztalhattuk.

A betűk mögött azonnal felsejlik annak az embernek a gondolatvilága, meggyőződése, aki egykor kisvárosunk életének tevékeny részese volt, akinek nemcsak szorosan vett hívei számára volt mondanivalója, de érdeklődött és tudott a városunk közösségi gondjairól, hallatta hangját, véleményét nemcsak a templomban, de újságban, rádióban, összejöveteleken, egyszóval mindenhol, ahol lehetősége adódott hirdetni a jót, a helyest, az értékest, az evangéliumi igét. Mert, mint ebben a könyvében is vallja: „Igét hirdetni nem is olyan egyszerű. Publicistaként, népszerűen fogalmazni, kivinni a templomból és közhírré tenni az evangéliumot, még nehezebb.” „Ezelőtt 15 évvel én is azért vállalkoztam a rádiós misszióra, hogy az evangélium, friss, életszagú üzenetét elvigyem azokhoz is, akik nem jönnek érte a templomba. Ferenc pápa szerint a jó pásztor ma utánamegy a 99 elcsatangolt báránynak, hisz csak egy van otthon.” 

A kötet bevezető vallomása lehetne akár az esszéírás módszertana is, a jó írás lényeges elemeit emeli ki. A könyv mottójaként több idézetet is választ szerzőnk, ezek közül egyik: „Amikor prédikálok, a hallgatóval az életről beszélgetek.” Ez az életről való beszélgetés a könyv írásaiban is folytatódik. Azt érezzük, hogy az élőszó közvetlenségével szól hozzánk a szerző, beszélget velünk. A XXI. század emberének kételyeire, gondjaira keres kiutat, kérdéseire választ az evangéliumi tanítások szellemében, ahogy maga mondja: „Úgy öltsenek testet a gondolatok, úgy formázni szavakba őket, hogy szépek, igazak, szentek, jók, elegánsak, egyértelműek legyenek. Az igazság-szentség-jóság-szépség szent négyesfogatába befogni, hogy Istent szolgálják.”  

A 14. lapon vallomást olvashatunk arról is, hogy milyen szándék vezette írás közben, de arról is, hogy milyen hatással van az írás a szerzőre.

„ Próbáltam megfontoltan, minél egyértelműbben papírra vetni lelkem rezdüléseit, hogy az Ige hallgatója olvasás közben is hallgató maradjon, hogy miközben a jelenben olvassa, ne ragadjon le a jelennél, hanem életét is helyezze örök távlatokba. Olyan olvasmányélményt nyújtani, amelyek megdöbbentenek, szembesítenek, felszabadítanak, elgondolkoztatnak, térdre kényszerítenek, aha-élményt, egzisztenciális felismeréseket biztosítanak. Mondanivalómat áteresztettem a 15 teológia szűrőjén, a biblikus tudományok eredményein, az egyház tanításán és elsősorban személyes tapasztalataimon. Átimádkozott elmélkedések ezek, amelyek rám is hatnak, engem is kérdőre vonnak, és tettre sarkallnak. Írás közben megtapasztaltam, hogy az evangéliumnak milyen átütő ereje van. Értékadó, személyiségformáló, gyógyító. Garantálja a Krisztusban gyökerező boldogságot. Aki Út, Igazság, Élet.”

Van a kötetnek egy másik vetülete is, amit szintén mottóba sűrítve tár az olvasók elé: „ A szeretet lángjában a legkeményebb vasnak is meg kell olvadnia.” Valóban, ennek a kötetnek az írásai is a szeretet jegyében születtek.

Írásaiban mai, rohanó, értékválságos világunk minden gondja, baja megszólal, rámutat a visszásságokra, a ferdeségekre, és kiutat mutat, amelyet önmagunkban kell keresnünk, és megtalálnunk az evangéliumi tanítást követve. Mindezt az önmagával is vívódó gondolkodó őszinteségével és emberszeretetével tárja fel.  

  A jólét délibábja? Olvassuk a címben, így, kérdőjellel. A jólét, a fogyasztói társadalom boldogságeszméje, az anyagiak hajszolása azt a látszatot kelti, hogy a mindent bírás teszi boldoggá az embert, és ezért a délibábért feladja önmagát, elfordul az igazi értékektől, mint amilyen a vidéki élet, a haza- és a föld szeretete, az egymásra figyelés, az önmagunk jobbítása, az egyszerűnek tűnő hagyományos értékek tisztelete, azaz az evangéliumi egyszerűséghez való visszatérés.  Mert a jólét csillogása elvakítja szemeinket, a parttalan szabadság kecsegtető, de valójában csak délibáb, amit – úgy tűnik – pillanatnyilag ugyan elérhetünk, de magányossá és céltalanná tesz, képtelenek leszünk örülni és befogadni embervoltunk egyszerűbb, de örökérvényű értékeit.    

          A kötet írásai mindvégig közvetlen hangjukkal ragadnak meg, jelképei, példázatai közérthetőek, meggyőzőek. Olykor a gyermekkor élményeihez nyúl vissza, vagy a megtapasztalt tények indítják el az elmélkedést, máskor az irodalom biztosítja az apropót az íráshoz. És amit nem szabad kihagynunk, hiszen szerzőnk egyéniségének egyik alapvonása, az a humor iránti fogékonysága. Erről a kötet egyik írásában tételesen is vall. 

           Sebestyén Péter könyvét a lapokról sugárzó személyesség igazi, tanulságos olvasmányélménnyé teszi. Mindenkinek ajánlom. Szép és igaz könyv, mindannyiunk okulására.  

                                                                                                                                                          Erdőszentgyörgy, 2015. június 26. 

A szerző nyugalmazott magyartanár, a Bodor Péter Egyesület elnöke