Keresés
 
 
Megtekintve: 74 alkalommal
Szövegeim kritikái, méltatások, recenziók - Recenziók

P.Buzogány Árpád: Énekelni, fütyörészni favágás vagy mosogatás közben

P.Buzogány Árpád: Énekelni, fütyörészni favágás vagy mosogatás közben

 

 

Négyszáz oldal terjedelmet is meghaladó könyve jelent meg Sebestyén Péter plébánosnak, aki szülei emlékének ajánlja a kiadványt. Második, bővített kiadása került nemrég az olvasó asztalára.

Dalos csíki jókedvvel ajánlotta a nekem küldött példányt Sebestyén Péter, vagy amint emlegetni szoktuk: Sebi páter. Korábban kiadott könyveinek szerkesztőjeként azonban nem csodálkoztam a témaváltáson, vagyis azon, hogy például egyházi fogalmak magyarázása vagy rádióban is elhangzott jegyzetei mellett szerzőnk új dologgal állt elő. Mert legyen az földműves vagy akár miniszteri tanácsos, ki ahol született és felnőtt, annak a településnek, vidéknek nyelvjárását, dalkincsét magába zárva őrzi, nem csupán a dombok, hegyek hajlatait álmodjuk számtalanszor.

Miért lenne kivétel egy lelkész, aki ráadásul érdeklődő természetű és barátságosan társalgó személy? Kiskertembe rozmaringot ültettem címmel gyűjtötte össze és adta ki a családjában ismert dalokat, nótákat. Ezért lett alcíme a következő: Magyar népdal- és nótagyűjtemény.

Van, aki erre húz egyet az orrán vagy rándít a vállán, hiszen ebben a hagyományokra alapozó világunkban főleg magyar vonatkozásban nem szokás a két műfajt összevegyíteni. Vagyis az eredeti, a nép által létrehozott és továbbadott dalkincset az érzelmekkel teli (ha úgy tetszik: sziruposabb) műalkotásokkal egy lapon emlegetni. Azonban az élet általában felülírja az elméleteket és az elveket is. Mert amikor egy mulatságban énekelni kezdenek, jókedvtől eltelve, általában nem csupán a népi alkotásokat veszik sorra. Énekelnek mindenfélét, ami éppen szájukra jön, vagy kinek-kinek mi a kedvence.

A székelykeresztúri Nagy Lajos tanító, aki a siklódi katonadalokat gyűjtötte össze falubelijeitől, egyik könyvbemutatón, a felsősófalvi tánctábor elkötelezett népi vonalasainak így vágta ki magát, amikor a műfaji kérdések is szóba kerültek: A mü dalaink! Vagyis a mieink, mivel énekeljük azokat, ismerjük, továbbadják egymásnak a nemzedékek, újakat tanulunk meg egymástól.

Nem kellene ez alkalommal a népköltészet ihlető erejére bővebben kitérni ahhoz, hogy a nótákat, műdalokat miért nem érezzük teljesen idegeneknek. Így hát nem nehéz felfogni, miért nem hagyta ki Sebestyén Péter ebből a gyűjteményből. Nem mondanám, hogy éppen népszerűsíti azokat, ellenkezőleg. Helyreteszi a dolgokat, mert a műdal megjelöléssel közli. Így a sok esetben nem műdalként ismert alkotásról éppen a Sebestyén Péter könyve által derül ki a műköltői eredet. A csitári hegyek alatt címűt ugye, mindenki népdalként ismeri? Hát az Akkor szép a magyar lány, A juhásznak jól megy dolga címűekkel mi a helyzet? Az Az a szép... kezdetű is műdal bizony... még akkor is, ha a románok szemében a magyarság ezzel a dallal jellemezhető. A Csipkefa bimbója, az Amikor én legény voltam kezdetűek a tankönyveinkben (is) népdalként szerepelnek... E kiadványban tucatjával találunk hasonló, meglepő példákat (Befogom a lovam, Csend van a faluban, Debrecenbe kéne menni, Egy asszonynak kilenc a leánya, Ellőtték a jobb karomat, Este van már, késő este, Édesanyám, kedves anyám, csak az a kérésem, Ezért a legényért stb.).

Természetesen ha szakmai kiadványok igényével nézzük a könyvet, jó lett volna pontosan feltüntetni, ki a szöveg, illetve a dallamok szerzője, hogy teljes körű legyen az információ.

A könyv oldalszámai arra is bizonyítékul szolgálnak, hogy minden családban, legalábbis egy nemzedékkel korábban százszámra ismerték ezeket és a hasonló dalokat. A felnövő kisgyerek még alig tud tisztán beszélni, vagyis helyesen ejteni a szavakat, amikorra 20-30 vagy még több gyermekdalt ismer. Ehhez azonban az kell, hogy a családban: az ajtón, kapun belül, játék és munka közben felnőttek és gyermekek közösen énekeljenek. Aki nem próbálta, meglepődik, milyen erős élmény a családban való közös éneklés. A korosztályok erős összetartozásának egyik legerősebb „ragasztója” a közös élmény, ebből a közös éneklés nyilván nem hiányozhat.

Anélkül, hogy bővebben ecsetelnénk, miért is hasznos ezt a könyvet főleg dalos kedvvel, társaságban lapozni, említsük még meg a következőket: a könyv egy család dalkincsét rögzíti, Sebestyén Péter emlékezete által. Ebbe beletartozik a helyi jellegzetesség is, az előszóban ezt olvassuk: „Úgy kottáztuk le az általam ismert dallamokat, ahogyan azt szülőfalumban és környékén gyermekkoromban hallottam és megjegyeztem.” Sajnálatos tényként fogalmazza meg: „elfelejtünk énekelni, nincs tér, fórum, közösségi találkozás, ahol rendszeresen összejönnénk és énekelnénk.”

Hogy ne így legyen, elő kell venni és lapozgatni ezt és persze a hasonló gyűjteményeket, hiszen gyűjtőik munkájának éppen az a célja, hogy használjuk. Énekeljünk, tanuljunk azokból.

Sebestyén Péter így ajánlja:

„Népdalt egyedül is lehet énekelni, fütyörészni vezetés, séta, favágás vagy éppen mosogatás közben, de igazi erejét egy családi összejövetelen, egy közösségben, egy pohár bor melletti agapén érezhetjük meg.”

 




« vissza
 
 





btz webdesign