Keresés
 
 
Megtekintve: 947 alkalommal
Szövegeim kritikái, méltatások, recenziók - Recenziók

Bölöni Domokos: Sebipáter

 

Bölöni Domokos: Sebipáter



Szent Lukács ikonfestő is volt. Az ő egyik alkotása az Istenszülő-ikon, amelyet 450-ben Jeruzsálemből Konstantinápolyba vittek, mint Eudokia császárné (II. Theodosziosz felesége) ajándékát nővérének, Szent Pulcheriának. Néhány évszázaddal később Szent Germanosz konstantinápolyi pátriárka úgy tudja, hogy az ikont Rómában látták, és hozzáteszi, hogy a képet még az Istenszülő Szűz Mária életében festette Lukács, és a "nagyra becsült Theophilosznak" ajánlotta, akiről az evangélium elején beszél. Hozzáteszi a püspök, hogy a festményt maga a Szűzanya áldotta meg. 

          Lorántffy Zsuzsannáról, Erdély egykori nagyasszonyáról jegyezték fel, hogy eszével érzett és szívével gondolkodott... Valami ilyesmit éreztem én is Szent Lukácsnál, miközben a szokásosnál elmélyültebben tanulmányoztam evangéliumát, a rádiós műsorra készülőben. Ez a nagy teológus valószínű, hogy a „szívével gondolkozva" időz el hosszasan Isten irgalmas szereteténél, olyan gyöngyszemeket mentve meg és hagyva ránk Jézus tanításából, mint: a tékozló fiú, az irgalmas szamaritánus, Mária és Márta, a dúsgazdag és a szegény Lázár, a gyermekség evangéliuma, vagy éppen Zakeus története. 

          Mindamellett, hogy a többi evangéliumot is figyelmesen kell olvasni, Lukács sok tekintetben egyedülálló. Többek között abban, hogy gondosan utánajár a forrásmunkáknak – egyedül nála van előszó –, de nem is kötődik hozzájuk szolgai módon. Önálló egyéniség, aki a keresztény hagyomány megbízhatóságát és hitelességét húzza alá, tudatosan szerkesztve egybe mindazt, amit abból fontosnak tart. Elegáns stílusa, teológiai műveltsége, az asszonyokhoz és a gyermekekhez fűződő őszinte ragaszkodása, az imádság hangsúlyozása miatt joggal tartják a legkedvesebb evangélistának. 

          Aki mindezt újabb könyvének elején írja, ezt vallja munkálkodásáról: „A '89-es változások után az egyháznak lehetősége nyílt a médiaapostolkodáson keresztül is közölni a jó hírt, az evangéliumot. Ennek keretében vagyok Isten igéjének egyik hirdetője a Marosvásárhelyi Rádió ökumenikus műsorában, a Hitvilágban, immár tizenegy éve. Az olvasó 2005 novembere és 2008 októbere között elhangzott közel 60 adás, rádiós katekézis szerkesztett változatát tartja kezében. A beszélgetőtárs szerepét Tóth Béla ny. szerkesztő vállalta, aki több mint 50 éve a rádió munkatársa, és akinek segítségét, de még inkább 'egyengető' közreműködését ezúton is szívből köszönöm." 

          Az Erdőszentgyörgyről Marosvásárhelyre költözött lelkész a rádióban elhangzott kérdezz-felelek alapú párbeszédeket foglalta kötetbe, abban a sorrendben, ahogy elhangzottak, és minden egyes rész elején feltünteti a szentírási szakaszt, amelyről az elmélkedés folyik. Aki a teljes Újszövetségben szeretné fellapozni, annak a könnyebb tájékozódás végett a függelékben jelzi a tárgyalt részek lelőhelyét is. 

          Mondják, hogy a stílus maga az ember. Szerénység és alázat jellemzi a szerzőt, aki nem szeretne a szentírás-magyarázó szakember szerepében tetszelegni. „Szívesebben tartom magam amolyan töprengő és hitét megérteni-megélni kívánó lelkipásztornak. Olyan hívő, krisztuskövető embernek, aki a Lélek sugallatát meghallja, megérzi, és így hámozza ki Szent Lukács evangéliumának a mélyben rejlő üzenetét." (Sebestyén Péter: Lukács, az ikonfestő evangélista. Rádiós katekézisek Szent Lukács evangéliumáról. Verbum, 2008) 


Népújság, 2009, március 1o.




« vissza
 
 





btz webdesign