Keresés
 
 
Megtekintve: 66 alkalommal
Szövegeim kritikái, méltatások, recenziók - Méltatások

Szövegeimhez írt olvasói levelek, vélemények, 2017-2020

Szövegeimhez írt olvasói levelek, reakciók, vélemények, I.

 

2017-2018

 

  •          Gyerekkoromban, a Mikulás kevés édességet hozott, az angyal pedig egy-két játékot, szaloncukrot és valami öltözködési cuccot. Csak mi, gyerekek kaptunk ajándékot és semmiképp nem voltunk elhalmozva. A családon kívül sem volt ajándékozás. Így szoktattuk mi is a mieinket, annyi különbséggel, hogy az idősebb generáció is kap egy kis figyelmességet. (I. M. /Adakozzak vagy ajándékozzak)
  •          Kihez hasonlít azon a képen, amelyet olyan jól ismerünk? Illetve mihez? S aztán ott van még a mi párhuzamosságunk is: ezt mondom, azt teszem stb. Ügyes vagy, no! Ezt akarám mondani. Ezért hát eszmélődj tovább és írj! (B. L./ Soros érvek)
  •          Ne, végre, megint van benne indulat! Nem olyan pillangó szárnysuhogós semmik az írások, mint másokéi… (J. F. /Kétarcúság)
  •          Hát, igen. A kétarcúság sok mindenkire igaz a mai világban. Látszólag igen-igen, s közben a háttérben mégis egészen mást tesznek, s ha még az ilyennek hatalom is kerül a kezébe, na, akkor igazán érdekes a történet. Sajnos, de van ilyen. Isten óvjon mindenkit a kétarcúságtól, még engem is, ha van ilyen bennem. Ha igen, akkor adja az Úr, hogy felismerjem azt és eltérjek ettől, hogy csak azt tegyem, ami neki tetsző. (B. J. /Kétarcúság)
  •          Végre Valakinek volt bátorsága, rálátása és ráérzése ezt is világosan, félreérthetetlenül feltárni, megírni. (Sz. G./ A beszólás joga)
  •          Érdekes ez az „unalmas” téma (J)! Egy-két kattintás erejéig, utánanéztem a világhálón: 5 (!) féle unalomról beszélnek a szakemberek, de általában, egy embernél csak egyik változata észlelhető... Nem merültem bele a tanulmányozásába, hanem laikusan elgondolkoztam.  Arra jutottam, hogy itt, nem érvényes a matematika : sok kis részecske, s nem tesz ki egy egészet. Azaz: első olvasatra, rögtön az fogalmazódott meg, hogy engem, (minket) nem fenyeget az unatkozás veszélye, gyakran örvendenénk, ha a nap hosszabb lenne, hogy tudjuk elvégezni a kigondolt feladatokat (a napok a részecskék). De ha nagyobb, tágabb időegységekre bontom le az életünket (pl. hónapok), akkor igenis, bekövetkezik a „monoton munka szürkesége”, „a gondok súlya-terhe”, „a megszokás, a pörgés”, a sikertelen próbálkozások, potyamunkák... Ezek valóban unalmassá teszik azt az említett „egészet”, itt már szóba jön a feltöltődés szükségessége, mind azon tanácsok, melyeket leírtál, és nem csak... (I. M./ Az unalom terhe)
  •          Jó! De nekem is van egy mondatom az unalomról, pontosabban Nemes-Nagy Ágnesnek:

Hogy a csak-jó se hal, se hús?/Én nem vagyok manicheus./Az örök üdvösséget én nem únnám!”

 „A csak-jó!”   (J. F. Az unalom terhe)

  •          Igen, nekem is volt alkalmam papot táncolni látni lakodalomban és táncoltam is valamilyen rendezvényen pappal. Tényleg nem megszólni, tiltani, furcsállni kell ezt, hanem idejében, még gyerekkorban hozzászoktatni a tánchoz bármilyen embert, hogy meg tudjon tanulni érzésein uralkodni, azokat kordában tartani és a jó szolgálatába állítani. Nem szégyen, ha egy pap táncolni tud, hanem az élet velejárója. Ezért szerintem, ha addig nem is tanult táncolni, legalább a papnevelő intézetben egy rövid tanfolyam formájában tanítani kellene, mert ha nem, akkor az életben nagyobb, sőt papi pályájára veszélyesen érdekes fordulatot is hozhat egy-egy,,ügyes”, váratlan érintés, egy váratlan táncra perdülés, vagy talán inkább perdítés. Nem mindenki tartja tiszteletben a pap elhatározását, sőt akár ki is kezdik azt, ügyet sem vetve arra, hogy ő inkább Istenhez tartozó ajándék, egy szent szolgálatra meghívott személy a hívek javára. (B. I. /Paptánc)
  •          Amikor elolvastam az első sorát a dilemmádnak, megörültem, hogy egy mélyebb elemzést kapunk a filmről. Én is megnéztem hála Istennek, és nagyon megfogott. Annyira, hogy nagykedden lefoglaltam a mozit, és megnézzük a hívekkel. Majd beszélünk róla… Köszönöm az írást. Meg: Tónit is! (J. F. /Dilemmák)
  •          Kedves Péter! Gratulálok. Kár, hogy kevesen vannak, akik ilyen világosan, tisztán látnak ebben a kérdésben, pedig szükség lenne erre az összefogásra. Régen sokan voltak a paptestvérek közül, akik Hozzád hasonlóan gondolkodtak. Tartson meg Isten Téged sokáig nekünk: népünknek, egyházunknak. (V. L./ Hazafiság)
  •          Nagy szükség van az ilyen őszinte, nem köntörfalazó írásokra, mert nem engedhetünk sem a katolikus kereszténységünkből, de magyarságunkból sem. Köszönöm az írást! Sok mindenre választ, sőt bátorítást adott a helyesen megélt élethelyzetekre. (B. J. /Hazafiság)
  •          Nagyszerű írás, kiváló meglátás és láttatás. Találó és megfontolandó következtetések, letisztult összegzés. Nekem is van egy gyermekkori történetem a kórusban való éneklésről. Mivel kisportolt, magas fiú voltam serdülő koromban, engem is beválasztott a zenetanárnő a kórusba, úgymond, hogy „lezárjam az egyik sor végét”, a barátom, aki hasonlóan magas volt pedig a sor másik végét. Mivel mutált a hangunk, ezért arra utasított, hogy csak mímeljük az éneklést, ne énekeljünk, mert akkor elrontjuk az összhangzást. Mivel rendszeresen eljártunk próbákra és kórusversenyre is, ezért megadta a 10-est zenéből, bár távol állt tőlünk a szép, tiszta éneklés. Nekünk meg szükségünk volt a 10-esre, hogy első tanulók lehessünk, és ne rontsuk le a jegyünket éppen zenéből. Ez „Üzlet” volt. De erre csak később jöttem rá. (Sz. G. /Mindenki énekeljen)

 

 

 

Szövegeimhez írt olvasói levelek, reakciók, vélemények, II.

 

2018-2020

 

 

  •    Kedves Péter! Jó írás, „szép” írás. Nagyon rendben van, jól kidolgozott, sallangmentes, olyan, mint a feszített víztükör. Pont annyi amennyi kell, odaér ahová tart, azt jelenti, amit mond. Köszönöm! (J.F./ Kontumácia)
  •    Köszönöm szépen az írást! Megdöbbentő, kiábrándító és felháborító ez a magatartás és ellenségeskedés. Méltányolandó, hogy Péter Páter felemelte a szavát és bátran kiáll hitbéli és keresztény értékeink mellett.
  •    Gratulálok! (Sz.G./ Kontumácia)
  •    Ütős! És igaz - sajnos! Jó írás! :) (S.B. /Kontumácia)
  •    Kedves Péter, írásod Kányádi HARANGFELIRAT (Ars poetica) című versét juttatta eszembe: „azért harang a harang / hogy hívja az élőket / temesse a holtak, / s hogy árvíz jégverés / tűzvész idején / s hódító horda láttán / félreverjék". (J.G. /Kontumácia)
  •    Ez a szomszédjával történt eset... nem hiszem el, hogy a XXI. században, Marosvásárhelyen ez a legnagyobb gond. Komolyan! Sajnos már kijelenthetem axiómaként, hogy amikor azt gondolom, hogy a románok már nem tudnak lejjebb menni, akkor mégis meglepnek, hogy mindig van lejjebb. Hihetetlen! (H.A./ Kontumácia)
  •    Hűha, még ilyen es van... aszta hej..., mellékesen nagyon ügyesen meg van szerkesztve a levél... Big like. (S.A. /Kontumácia)
  •    Adja az Úr, hogy jól végezze a dógát, met ő tudja, azt hiszem, mi a dóga. Nos, esment mü es tellegessük a magunk módján. Ügyes vagy, Páter! (B.L./ Mi a dolga a főpásztornak…)
  •    Hűha, ez ismét "keményre" sikeredett. Szókimondó, állja a helyét. (N. I./ Mi a dolga…)
  •    Meg vagy dicsérve. Üdv. (M.F./ Mi a dolga…)
  •    Köszönöm, ez mára motivációnak pont jó lesz. „Érdemes lenne végigszámolni egy nap örömeit: a reggeli felkeléstől, a kávé aromáján, a madarak énekén, a hallgatott zenéken, a munkahelyi találkozásokon, egy jókor jött üzeneten, egy erőteljes kézfogáson vagy ölelésen, a bekapott tízórai ízén keresztül egy gondolat bevillanásáig, egy mosolygó szempárig, gyerekeink kacajáig, a nap viccének csattanójáig, a lelkünk belső megmozdulásáig, amelyekkel Isten folyton stimulált, csak eddig nem vettük észre." (N.I./ Apró örömök)
  •    Érdeklődéssel olvastam, tetszett az írás a gondolatok tisztasága, egyszerűsége, közérthetősége miatt.
  •    Öröm volt olvasni és elgondolkodni, hogy a szerető Isten mennyi apró örömmel ajándékoz meg minket minden nap. Gratulálok! (Sz. G./ Apró örömök)
  •    Köszönöm szépen! Isten fizesse! Nagyon igazak és időszerűek a szavaid. (Sz. Cs. /Apró örömök)
  •    Szép gondolatok, feszes jó szöveg. (B. L. /Apró örömök)
  •    Kedves Péter Páter!

Milyen igaz és valós, amit lényegre törően és mély meglátással leírt. Van okunk szomorúan nézni a körülöttünk-velünk zajló  jelenségekre, helyzetekre. Örvendetes, hogy van bátorsága kimondani, leírni, véleményt formálni. Érdeklődéssel olvastam és elgondolkoztam az íráson. Mélyen megérintett. Köszönöm, hogy elolvashattam! (Sz. G./ Migránspék)

  •    Ez kemény és valós páter! 

Szeretlek, mert őszinte vagy és nem feledem, amikor lelkigyakorlaton is az voltál! Jó, hogy vagy! (S. B. /Migránspék)

  •    Ha nem teszem, tesszük, oda az önrészt ne háborogjunk! Tökéletes  „röntgenkép”. Talán még most sem késő! Isten fizesse Péter páter! Köszönet (B. J./ Migránspék)
  •    Erre az írásra nagy szükség van. Kár, hogy nem jelenik meg minden lapban! Köszönöm. (Sz-B. E. /Migránspék)
  •    Ez nagyon felkavar. Kicsit távolabbinak éreztem még a véget itt nekünk... De lehet, hogy már a mi földi életünkben elérkezik. (M. Á./ Migránspék)
  •    Tényleg jó lenne, mert van rá lehetőségünk, és egészségesebb  is lenne, ha mi állítanánk elő termékeinket, akár a parlagon hagyott földeinkben, de a veszni hagyott, régen jól működő gyáraink felújításában. Nem lenne ingyenélő „şomer”-ünk, aki többet keres, akár mint az, aki rákényszerül az éhbérért dolgozni. A kínai fokhagyma tiszta, de büdös, sőt nem is természetes, nem olyan, mint a kertünkben, a saját földünkön termett párja. Különben a szülő a feje tetejére is állhat, ha a gyerek más  nemzet sarjánál horgonyoz le, s ha nem akar egy életen keresztül haragban élni saját szülöttével és belebetegedni ebbe az egészbe, hát megbékél a helyzettel. Sok kompromisszumot köt az ember az élet során. Ezekből egyesek jók, mások kevésbé. Majd odaát fény derül mindenre, hogy mi volt jó és mi nem. Szerintem sok mindenen meg fogunk lepődni. (B.J. /Migránspék)
  •    Keserű igazság. Ördögkerék. A valóság tükre (S. A. /Migránspék)
  •    Örülj, hogy még járhatsz házról-házra, mert a házszentelés hagyománya itt nálunk az anyaországban már korántsem természetes, még kicsiny falvakban sem, csak aki jelentkezik, hogy kéri, oda mennek a lelkipásztorok áldást mondani. És ez csak nagyon gyér munkát ad nekik, sajnos... (T. É./ Házszentelés)
  •    Jók ezek a cetlik, és JÓK ezek a Péter-írások! Köszi (B. Z./ Fényfecni)
  •    A tudósok felfedezték, hogy amit a szem sötétnek lát, az is fény. Neutrino-nak nevezték el! Üdv! (K. A./Fényfecni)
  •    Nem egészen értem a beköszönést: „Az Erő legyen veletek!” Azt viszont nagyon is igen, hogy: „a sötétség gyorsabban terjed, mint a fény”’. (J. G. /Fényfecni)
  •    Szia, Páter! Elgondolkodtató és igaz írás. Amin viszont mostanában egyre többet rágódom, és nem hagy nyugodni, hogy manapság mintha egyre többen összetévesztenék a fényt a sötétséggel. Hogy ez tudatos-e vagy sem, azt nem tudom, de a „civil társadalomban” egyre inkább ez tapasztalható. Sötétség kezd eluralkodni a művészetben, a filmekben, a hírekben, a lelkekben. Ezért, ha újjá akarunk születni - és valóban ezt akarjuk - újra kell definiálnunk szinte az egész világot. Természetesen a keresztény szemlélet szerint. De akár világi emberként is, „civilként” is! (hú, mennyire nem szeretem ezt a szót!). Ismét vissza kell hozni a köztudatba a nyelv valódi értékét, és a műanyag-bikkfa-kretén nyelvezet helyett a tiszta beszédet (elsősorban a politikában, médiában, oktatásban használatos nyelvezetre gondolok). A minap egy számomra nagyon szimpatikus személlyel volt egy kis „pengeváltásom” - vitám, mert azt magyarázta nekem, hogy minden relatív. Én erre nagyon meglepődtem, és kijavítottam: nem relatív, hanem relativizált, sajnos... Az Isten tanításai és parancsai nem „viszonylagosak” és nem „brainstorming” (ötletbörze) alapján születtek. Szóval, itt látom én a dolog kulcsát, és a sötétség mibenlétét. Sajnos. Mindazonáltal reménykedjünk, hogy egyre inkább beszűrődik a fény, amit annyira várunk... Szép napot Neked! (D. A./ Fényfecni)
  •    Erről a „pinceajtósról" ugrik be, hogy engem kiskoromban (mert csavargó természetű valék), be-bezártak a pincébe. De a homály mindvégig velem maradt. Nem érdekelt a külvilág.(B. D. /Fényfecni)
  •    Hát a poloskáson még most is nevetek. :)) Ez nagyon betalált nálam. Köszönjük, Péter atya! Nagyon ügyes, ötletes ez a cikk. (H. A./ Fényfecni)
  •    Jó volt olvasnom. Bizony hajlamos vagyok a pesszimizmusra, a világvégi hangulatra, arra, hogy mindenhol a Gonosz művét lássam a világban. (Még akkor is, ha a hálaadó cikk megmelegíti a szívemet.) Annyi rossz van, annyira erősen hatnak az ellenerők, annyira szemét módon és egyre erősebben áskálódnak! Ezért aztán igazán rám fért ez az elmélkedés. Megerősített. Köszönöm!!!! (S. J./ Fényfecni)
  •    Csupa érdekességekkel teli írás, kezdve az írószerek teljesítményével, aztán a lejegyzett gondolatokkal (nagyon jók, legalábbis amit értek, mert akad egy-kettő olyan is, hogy azokból semmit nem tudok „megfejteni"). Nem utolsó sorban, nagyon tetszik a te megfogalmazásod a pinceajtó nyitva hagyásával! Milyen érdekes: soha nem a sötétség szivárog ki, hanem a világosság szivárog be...Köszi szépen! (I. M./ Fényfecni)
  •    Szóval: ez egy nagyon jó írás (megint). Köszönöm, hogy megküldted. (…) Örülök neki, pont így gondolkodom én is. Felettünk lakik egy anyuka, aki csak akkor érzi, hogy mindent megad a két kisfiának, ha egyfolytában ide-oda rángatja, cipeli őket. Élménypark, játszótér, korcsolyapálya, mozi, állatkert, valami mindig kell!  Csak úgy üresen folyjon az idő, egy mama otthon, két kicsivel, hát ugyan mire jó az ?????? (S. J./ Élményküszöb)
  •    Köszi, hogy átküldted az írásodat. Ha nem veszed zokon, írok egy rövid meglátást. Olyan érzésem támadt olvasván ezt, mintha élményellenes lennél. Vagyis nincs a végén egy javaslat, kitekintés. Azt érzem például, hogy pontosan ellentétben a te véleményeddel igenis élményt kell nyújtanunk a gyerekeknek, fiataloknak, családoknak. Persze nem szolgáltatásként, mint mindenki más, hanem szolgálatként. Meg kell teremtenünk azt a miliőt, melyben az úgynevezett „olcsó”, vagy felszínes élmények által „odakötjük” az egyházhoz, Istenhez valamilyen módon. Utána már megnyílhatnak az igazi istenélményekre, léphetnek egy felsőbb szintre, vagy olyan belső tapasztalatokra tehetnek szert, melyet másképp nem élhetnek meg. Ebben azt hiszem, hogy Loyolai Szent Ignác előttünk járt, példát adott. Ha van már kötődés, akkor jöhet a szenvedés, kitartás, elhatározottság, belső munka, kemény küzdelem. Ezek mind összetevői az átalakulásnak és az igazi mély vágyaink élményekkel való megerősítésének. Summa summarum: kell az élmény! Nem szolgáltatás, hanem szolgálat, mégpedig ott, ahol a mai embert elérjük, és ebben a Jóisten siet segítségünkre. Épp most kezdett nálam rendszeresen misére járni egy okos fiú, aki a karácsonyi szentmiséket mély élményként élte meg, református édesanyját is bekapcsolta olyan módon, hogy hallgassa meg a prédikációkat. Én csak végeztem a dolgom, az Úr adta a kellő élményt, s ezután dolgozhat ő maga a saját fejlődéséért, amit követek és Isten kegyelmével támogatja. (Cz. L./ Élményküszöb)
  •    Jó írás ez Péterpáter, élménydús tömegember kiszikkadt lelkének való írás Nagyon jó ez is, mint általában az írásaid, csak jókat továbbra is/Hajrá Te papíró! (Sz. L./Élményküszöb)
  •    Elolvastam. Köszönöm. „Élmény" volt. Mennyire igaz. Olyan, mint egy prédikáció. (K. I./ Élményküszöb)
  •    Köszönöm szépen az írást! Valós jelenséget tár fel, ismertet mély összefüggéseiben és összetettségében. Valóban, korunk embere mindenhol és mindenben az élményt keresi. És ezért bármennyit hajlandó áldozni, fizetni. Örülök, hogy elolvashattam. Értékes gondolatokkal gazdagodtam. De úgy is fogalmazhatnék, hogy intellektuális élmény volt elolvasni az írást, ha nem veszi rossz néven. Várom a következőt. (Sz. G. /Élményküszöb)
  •    Hát igen, így vagyunk az élményekkel! De sajnos már ott tartunk, hogy az élményhez vezető utat is szeretnénk megspórólni, repülőút mert veszélyes, autóút- rosszak az utak, autóbusz nagyon egyhangú, nem hozunk áldozatot! Miért nem lehet már „teleportálni" ??? S ha megtettük az utat, lelkiekben is, annyit nyavalygunk, hogy hát ilyen nehéz, meg olyan rázós volt,hogy képesek vagyunk saját magunknak megmagyarázni, hogy hát "élmény" de lehet hogy nem is érte meg!!! (B. J./Élményküszöb)
  •    Köszönöm. Élvezettel olvastam. Magam is szeretem a hollókat. Néha etetem is őket. A hollófekete a legszebb fekete. Azt hiszem. „November elsején érdemes számba vennünk: miért élünk? Komolyan vesszük-e a halált, vagy bagatellizáljuk, netán fásultan lehúznánk vele a rollót? Hiszünk-e a Megváltóban, aki elhozta nekünk az örök boldogságot? Aki átvezet minket a halál küszöbén, feltámaszt, és örök élettel ajándékoz meg. Készülünk-e a halálra?  De nem öngyilkos módon, hanem úgy élni, hogy a halál ne legyen méltatlan befejezése elrontott életünknek./Jó hogy van kockázat, veszteség, halál, és ez része az életnek, de a Feltámadt Krisztus továbbmutat. Bevilágítja az alagutat. S ha számolunk a halállal, életünk minden perce fontossá válik. Ha lassan megtanulunk elengedni, elveszíteni fontosnak vélt dolgokat, akkor létrehozhatjuk életünk műalkotását, felépíthetjük örök lakásunkat, amelyet a halál után birtokba vehetünk. Sütő Zsolt felvidéki bio-borász vallja:[3] „ahogy a természetes borokban, úgy az életben is nem a célok fontosak, hanem a miértek. A kiindulópont.” Mint mondja: „a Szentlélek adja az előrevivő, megtermékenyítő, életet szolgáló ötleteinket, gondolatainkat. Mi csak egyet tehetünk hozzá: a törődést.” Egyetértek. A halál csupán egy kapu. Az élet pedig göröngyös, kanyargós út a kapuhoz. Képtelen vagyok ezt az életet folytatás nélkül képzelni el. Olyan volna, mint az elkezdett és aztán félbeszakított munka: értelmetlen. A földi társadalmak élete is az volna. Mi értelme forogni pár ezer évet a Nap körül, ha a Föld egyszer elpusztul? A cserebogár tesz ilyet a villanylámpa körül. A miértek, a motivációk valóban jellemzőbbek, többet árulnak el az emerről, mint a célok, ezért fontosabbak is. És nehezebben megismerhetők. A célokat tanuljuk, a motivációk eredetibbek. Természetesen, valódi motivációkra gondolok. Lehet jót tenni színből, és lehet rosszat elkövetni tudatlanságból és sok más okból. (H. J./ Hollószárny)
  •    Még végig se olvastam, már is írok, mert fantasztikus. Remélem, nem rontod el. Jó írás! (J.F./Elektromos roller)
  •    Végre írtál valami jót is. Az asszony hetek óta esz meg, hogy vegyek neki rollert. (Ráadásul elektromost). Mondtam, nem. Csak seprűt veszek... S akkor jön az írásod! (L. Gy. /Elektromos roller)
  •    Gyere, tüntessünk, hogy legyen már végre elektromos seprű (ne egyszer használatos!), amivel rendet lehetne teremteni az agyakban! (B. L./ Elektromos roller)
  •    Nagyon jó írás, gratulálok!
  •    Amit én a jelen társadalomban többször megtapasztaltam, az alázat hiánya sokaknál. Szerintem az ateista szemlélet már önmagában is erről szól. Az ateista nem „ereszkedik le” a keresztények „maradi” és elavult szintjére, főleg kívülállók számára azt a látszatot keltve, hogy fölöttük áll. Ő már ezt a „szintet” meghaladta. Nagy tévedés, mert az élet megpróbáltatásai némelykor nagyon kicsire, jelentéktelen méretűre zsugorítják az embert, az ilyen példányt ilyenkor kellene megkérdezni, hogy még akkor is az a meggyőződése, amit hangoztat, vagy inkább alázatosabban „együttműködne” a szerinte nem létező Istennel? Gyanítom, a válasz benne már megszületett. A szekularizált világ nagyon ambivalens, és amennyivel egyre inkább a technikai vívmányok imádata felé halad, annál inkább elveszíti azonosságtudatát. Az ember elfelejti, hogy a teremtés valójában mindent biztosított számára, az emberi alkotómunka is tulajdonképpen kegyelmi állapotnak köszönhető. Bizonyos mértékben még az is, hogy ő nyugodtan lehet ateista, ha úgy akarja. Bár nem biztos, hogy ez a „bebocsátásnál” kamatozni fog. Nagy kár, hogy manapság a mindennapi életben a többség nem vállalja fel hitét, és még nagyobb baj, ha nincs hite. Én a bizonyosságot soha nem a tudományos magyarázatokban látom, hanem a lélek megmaradásában, a teremtés által elénkbe hulló lehetőségek felkarolásában, és a GONDVISELÉSBEN! (D. A. /Hitetlenül)
  •    Komoly hitvédelmi anyag, gratulálok. Hihetetlen mennyi oldalról megközelítetted. (B. L. /Szamárvezető)
  •    Ez is jó –, és sajnos igaz is sokszor.
    Biztatnálak, hogy írjál olyat is, amely az Egyház értékeit mutatja be,
    vagy milyen az az "egyháztag”, akinek példás a hozzáállása. Jó lenne,
    hogy ilyet is lássanak, olvassanak. (I. Zs./ Olcsó egyház)
  •    Laikus gondolat: A kegyelem ingyenes, a szeretet ad vagy fizet, a bizalmatlanságtól a gyűlöletig terjedő mezőben égig érnek az árak. (H. J. /Olcsó egyház)
  •    Gondolom, ismét jól felmérgesítettek, hogy, (talán egy szuszra), papírra vetetted a felgyűlt sérelmeket. Bizonyára, egy ilyen "keménydiót" (idéztelek ) más hangulatban írsz le mint, pl., Cicerót.

De már ideje volt. Ismerőseink körében is vannak, többen, akik a leírtak szerint gondolkoznak. Vitában szálltunk velük, sikertelenül... Bárcsak ez a cikk érne el a józan eszükig, gondolkodtatná el őket. (I. M. /Olcsó egyház)

  •    Na, ezt jól megmondtad: occó, ingyen, két lejre…(B. K./ Olcsó egyház)
  •    Nagyon köszönöm, hozzam közeli életérzés, valami, ami alig foglalható szavakba. Erezni a föld, a fák, a hegyek szagát, s érzékelni, ahogy megszólal a bennem levő Isten. (W. E-J./ Esztena)
  •    Na, ilyenkor önti el az embert a szent irigység! (A. I./ Esztena)
  •    És mi is köszönjük az élethű megfogalmazását a történteknek.

Mintha a szánkból vetted volna ki, a nyelvünk hegyén volt,… (I. I. /Esztena)

  •    Személyes Írás. Így a jó. Helyes. Ezt érezted. A cselekmények, történések stb. hátterében is van valami. ezt csak érezni lehet. A többi magyarázkodás, kimagyarázás... (S. A. /A nép lelke)
  •    Ez igen…, megfogalmaztad tökéletesen, amit a szívünkben sokan éreztünk ezen a felemelő találkozáson!(S. F. /A nép lelke)
  •    Igen jól megírta. Igen. Jó kérdések, helyes levezetés. Örülök, hogy megírta. (H. A. /Száz hektár erdő)
  •    Adja Isten, hogy legyen csalóka, amit összeszedni!!! (B. Gy./ Száz hektár erdő)
  •    Akkor Te tökéletes pap vagy, csak az a frissen végzett, nehogy kiüssön. :) (R. S./A tökéletes pap profilja)
  •    Újabb jó téma, és nagyon jó! Jót nevettem. Elgondolkodtató. Sokszor sokat elvárunk a papjainktól, miközben ők is emberek. (H. A./ A tökéletes pap profilja)
  •    Sajnos tényleg sokat igényelnek a hívek, főleg ha sokan vannak, de azért van, aki százat is felülmúl egyedül igényeivel. Akkor van baj, ha valaki saját igényeit tartja a legfontosabbnak, de akkor még nagyobb a baj, ha ezek az igények még rosszindulatúak, másokat a templomtól, Istentől eltávolítóak, nem beszélve attól, ha netalán még a pap egészsége, hivatástudata is rámegy ezek megnememészthetősége miatt. Azt nem tudom, hogy én hová tartozom. Azt csak a saját plébánosom, vagy ismerős papjaim tudnák objektíven vagy szubjektívan megmondani. De nem a más véleménye a fontos, hanem Isten mérlege, s az amit remélek, hogy a mérleg a jó felé inkább kilendül, mint másfelé. Tényleg sokszor a jó, ami nekem jó, az csak az én utam, az én jóm és ez nekem szükséges, de a papnak semmi köze hozzá, mert, ha minden hívének a jócselekedetét tudná, abba belebolondulna. De ugyanígy van azzal is, ami engem a leginkább bánt, az sem tartozik feltétlenül a papra, még akkor sem, ha az nekem kínokat okoz és megoldatlan számomra. Nem hordozhatja ő mindenkinek a problémáját. Nem neki kell lennie a gordiuszi csomó megoldójának, kibogozójának az én életemben, vagy bármilyen más hívő életében.  A papnak is csak egy élete van a földön, sőt még ő is csak egy ember ezért nem kell elvárni tőle a lehetetlent, hanem inkább arra ráeszmélni, hogy ő is rászorul a mások segítségére, de nem a mások irányítására, mert neki is megadta az Úr az eszet, hogy saját szabad akarata és elképzelése szerint Istennek tetszően cselekedjen. Úgyhogy mindnyájan külön lelkekként jöttünk a világra Isten tervei szerint, de éppen ezért külön felelősséggel is tartozunk Istennek lelkünkért, ki-ki a maga helyén. (B. J. /A tökéletes pap profilja)
  •    Ej, ej, Te Pétör, sose javulsz meg...Vagy már túljavult vagy, de nagyon tetszett ez az "átírat", s ha kommentálnom kellene, akkor csak ennyi: maradjunk meg embernek, még ha papok vagyunk is. (M. A./ A tökéletes pap profilja)
  •    Hasznos, én pont ilyen vagyok! :) (K. A. /A tökéletes pap profilja)
  •    Hallád-e, hallod-e, hát vanes-e tökéletes pap, met azt hiszem – amint azt fentebb lefestéd –, Rajtad s esetleg rajtam küjjel nincs es. (B. L./ A tökéletes pap)
  •    Én egyelőre szóhoz sem jutok... Nem tudom kiegészíteni és felülmúlni írásodat a "tökéletes pap"-ról... De még gondolkodom, tehát vagyok, ha nem is tökéletes pap, aki viszont valószínű, hogy nincs, és ezért nem is gondolkodik, mert csak egy készülék, amely lemerült és a töltőbe kell helyezni…(B. L. /A tökéletes  pap…)
  •    A másik félelmetes élményem a Tesco megnyitásának vásárlási hóbortja volt a ‘90-es évek elején. Egyes családok naponta púposan megpakolták a bevásárló kocsijaikat, s büszkén tolták az autóikhoz. Aztán, hogy megkezdődött a kipakolás, egy sereg dolgot, élelmiszert és egyebeket már nem az autóba dobáltak be, hanem a kocsi tárolók melletti szemetesbe – úgy, amint kihozták az üzletből... Ez volt a shoppingolás szenvedélyének a lecsapódása. Még néha ma is találkozom ilyenekkel. Addig volt élmény, míg megvette, aztán eldobta. Nem folytatom, döbbenetes ez a “lecserélős, lelketlen világ” sokszor. (T. É. /Eldobni való lélek)
  •    Valóban oda kellene figyelni, mert hanem a műanyagon kívül nem marad semmi utánunk. (B. Cs./ Eldobni való lélek)
  •    Élvezettel olvasom az írásait. Nem látványos, szószék-moralizálások, hanem az emberi minőség védőbeszédének hangján, Választást kínálnak, saját felelősségre. (Cs. B. /Eldobni való lélek)
  •    Hátborzongató, hogy mennyi  műanyag, vagy akár más, hulladék vesz körül. Amivel, akaratunk ellenére, nincs mit kezdenünk, egy idő után, csak hogy eldobjuk. Szívesen szelektálnánk, sokunk, de az azt követő eljárás nincs még megoldva, legalábbis nálunk (lásd a színes konténerek megjelenését meg eltűnését). Úgy gondolom, a lovak megelőzték a szekeret: gyártunk orrvérzésig, majd belefulladunk a hulladék tengerbe. (I. M. /Eldobni való lélek)
  •    Na, EZ igen, apja! Egyébként mindenik, de mivel szeretem ezt a játékot, EZ a cikk valahogyan mégis egészen különlegesen érintett. Gratulálok! Engedelmeddel nyomom is ki a Fb-ra ezerrel. (B. Cs./ Ne szimulálj)
  •    Minden szavad érték az írásban. Sajnos az életben sok a szimuláns, akiket elég nehéz azonosítani, leleplezni. Azt sem tudja az ember kinek higgyen, hogy nem-e ámítás, színészkedés az egész, de idővel mindig kiderül minden, csak nagy-nagy türelem kell hozzá és hosszú-hosszú idő, de nemcsak, hanem Isten segítségül hívása minden élethelyzetben, minden személlyel kapcsolatban. Vele még a saját „alakosságaink” is felismerhetők, és hála neki, le is tehetők, és aztán vele együtt  (és csakis így) továbbra a jóra törekedhetünk. (B. J. /Ne szimulálj)
  •    Jó írás, ámbátor én jobb szeretem a meggyet, mint a cseresznyét – a tortán! (J. F. /Pszichopaták)
  •    Könnyű azokat, akik a közösségek (nem csak keresztény) élén állnak pszichopatáknak nevezni, elvégre mindenki „látja” cselekedeteiket. Hogy relatívan, de nem reálisan látja, az biztos. Az egyén élete nem a közösség előtt játszódik, ezért sok olyan van, főleg a kipellengérezők életében, ami nem állná meg a helyét, ha mások szeme előtt játszódna. Csak ezekről az írók hallgatnak, mert az velük történt, vagy éppenséggel más megvilágításban mégis leíródnak, csak nincs felfedve a személy. A siker sokakat megszédít, és hamis munkára sarkall, éppen ezért időszerű az utolsó kérdésed, de maga téma is. (B. J. /Pszichopaták)
  •    Van, amit olvassanak..., az egészet összben megkönnyeztük... (B. K. /Búcsú Dollár papától)
  •    Boldog lehetsz, hogy ilyen embert ismerhettél, közelében lehettél. (Búcsú Dollár papától)
  •    Hát igen! Ha nincs a „célkeresztben”, a „célgömbben" valami, igazán elérhető, valami nemes csak céltalan bolyongássá válik az egész! Nagyon köszönjük Péter Páter! Még sok ilyent, mert biztos célba talál! Isten fizesse! (B. J. /Ne fuss!)
  •    Kemény mondat: hátha „odakinn”, ahol szerencsét próbálnak, többet fizetnek egy beteg megmosdatásáért, mint itthon maradt szüleik gondozásáért. De nem is ez volt a legélesebben csengő bennem, hanem a Jézusnak dirigálás. Az utóbbi napok témáját idézte fel bennem, a „bűnben élőkét", és azt mondom: Jézusnak nem dirigálnék, de megkérném szépen, szóljon az egyházi törvények alkotóinak, hogy a kenyértöréskor mindenki kapott részt, így az ostyából is kell jusson mindenkinek. Nem érdem szerint, hanem gyógyszer gyanánt. (B. K. /A betűk a helyükön vannak)
  •    A kényszerek nem jók. Igenis szükséges a pihenés, még az írásban is. Örvendek, hogy matematikusról is szó van a munkádban. Szerettem és szeretem a mateket. (B. J. /A betűk a helyükön vannak)

 

 

 

 

 

 




« vissza
 
 





btz webdesign