Valljuk be, ki vagyunk éhezve az ‘istenes’, a szép, míves lelki beszédre. Naponta hallhatunk elborzasztó híreket a médiában, olvasunk a nyomtatott vagy virtuális sajtóban, megkeseredik lelkünk a bűn ily mértékű tapasztalásán. A Fennvaló kifürkészhetetlen terveinek része, hogy pompás szónoki tehetséggel, mélységes istenfélelemmel megáldott, nyájuk, népük iránti elkötelezettséget való és felvállaló szolgáit küldje közénk, velük és általuk szent igéje és vigasztaló szelleme gyógyírját nyújtva át. Kedei Zoltán festőművész, mindenkori házigazdánk Vár-lakbeli műtermében április hatodikán Sebestyén Péter, a marosvásárhelyi Szent Imre herceg plébánia lelkészének új kötetéhez juthattak hozzá a barátok, ismerősök.
A csíkszépvízi születésű Sebestyén Péter nem csak római katolikus híveit szólítja meg hitelesen, hanem Isten egyetemes üzenetét tolmácsolja kinek-kinek, felekezeti hovatartozástól eltekintve. A szerző lelki beszédei, egyházi szónoklatai rugalmasan alakulnak át példázatos „tanmesékké”, esetenként irodalmi alkotásokká vagy akár publicisztikává. Mert Sebestyén Péter a publicisztikát is műveli: „…azzal a szándékkal írom, hogy elmondjam azt is, ami nem fér bele az igehirdetés keretébe… Azért születnek ezek a publicisztikák, hogy felnyissam a szemet egy másik távlatra, tágasabb horizontot adni, ami túlmutat az anyagi, a pillanatnyi, a mostani, a nemzedéki, a kisebbségi szinteken”. A kisebbségi kérdés, a keresztény értékrendek az ökumenikus szemléleti egység szintjén vannak jelen írásaiban. „Egyszerre vagyok magyar és keresztény” – vallja, „magyarságom átszövi a kereszténységemet, a hitem lélekkel tölti meg a magyarságomat.”
Az ezüstmisés Sebestyén Péter negyedévszázadnyi szolgálatának kegyelmi ajándékát mintegy megköszönendő határozza el, hogy szónoklataiból, búcsúsbeszédeiből, egyházi és civil alkalmakkor elhangzott beszédeiből, egyszóval saját érzéseiből és gondolataiból egy gyűjteményes összeállítást tegyen le az igényes olvasó asztalára. Az Ezüstbeszéd szép kivitelezésben, a csíkszeredai Tipographic nyomda gondozásában jelent meg 2016-ban. „Ez a kötet hála, összegzés és reménykedés” – mondja. Önvallomása a ragaszkodás szép bizonysága is: „A papi hivatás mellett, vagy inkább azon keresztül visszhangra talált bennem a történelmi Székelyföld nagy Áronjainak példája, messze mutató alakja. Gábor Áron küzdeni akarása és tettrekészsége, Tamási Áron szülőföld- és anyanyelv-szeretete, Márton Áron, az emberkatedrális sziklaszilárd hite és szíjas székely konoksága… Pennámmal és hangommal, értelmemmel és egész szívemmel Isten szolgálatában akarok állni. Ez vezérel akkor is, amikor gondolataimat papírra vetem. Az írás számomra most már létszükséglet. Állandó, nyugtalanító késztetés, hogy gondolataimat, meggyőződésemet, értékrendemet, életbeli alapállásomat másokkal is közöljem, örömhírként megosszam.
Családi neveltetése mellett a gyulafehérvári képzés indítja el lelkészi útján. Mindannyiuk példaképe a nagy püspök. “Márton Áronnak annyi unokája van, és olyan jól tudják a dolgukat, mint soha mások, sehol. Én így hívnám őt: Márton Áron egyik unokája. Amit a nagy püspök fölvállalt, maradék nélkül teljesítik, azonkívül pedig továbbfejlesztik azt a kommunikációs mezőt, amely akkor még nem volt kialakulva, de a püspök úr tudta, hogyan kell beszélni az emberekkel, és ezt a kommunikációs láthatárt tágítják ezek az ‘unokák’, akikre rá lehet bízni immár Mária országát. Ez azt is jelenti, hogy részt vállalnak nemcsak az egyházi életben, hanem részt vállalnak a közösségi életben, a kultúrában, és mindenütt, ahol úgy érzik, hogy szükség van rájuk. És a közösség is egyre inkább úgy érzi, hogy igenis szüksége van rájuk. És ezt csak üdvözölni lehet” – összegzte méltató gondolatait Bölöni Domokos író.
Átadhatjuk magunkat egy szentmise áhítatának, az élet szentségéről írt szónoklatot hallgatva, melyet Sebestyén Péter maga olvas fel nekünk a kötetből. Ékes beszédben fejezi ki mindazt, ami nemcsak a híveket, hanem mindenkit érdekelhet, és mindenki számára üdvös is lehet. „Civil mozgalmak, pártok, elvek és világnézetek hadakoznak egymással, miközben mindenki azt állítja magáról, hogy keresztény. Párhuzamos ünnepségeket, fesztiválokat rendezünk, hogy megmutassuk, ki a legény a gáton, ki az erősebb, ki kit győz le. Pártoskodunk a gyülekezetben, a plébánián…Megengedhetjük-e magunknak azt a luxust – ha mégoly demokratikus is –, hogy különféle politikai pártokba tömörülve, egymás mellett elbeszélve valósítsuk meg céljainkat, érvényesítsük érdekeinket? Már az is gond, miért vannak különféle céljaink, és mért nem azonosak érdekeink?…Sokkal nagyobb erőt tudnánk felmutatni, képviselni, ha közösen lépnénk fel nemcsak az igazságtalanságok miatt, vagy jogaink kivívásáért, hanem egy jó cél érdekében. A széthúzással, az egyénieskedő egymásra mutogatással csak az Antikrisztus kezére dolgozunk, ami hol szocializmus, hol a szabadelvűség képében üti fel a fejét. A minket átverni akarók malmára hajtjuk a vizet, gyengítjük a közösséget, bomlasztunk és züllesztünk – fegyelmezetlenekké válunk. De ha összetartunk, összezárunk, felsejlik közösségünk ereje, növekszik önbizalmunk. Megérezzük, hogy micsoda csodákra leszünk képesek, ha mindannyian a szeretetbe, Istenbe kapaszkodunk…A megosztottság megszüntetésére Szent Péter adja a megoldást: „Ti választott nép, királyi papság, szent nemzet vagytok…!” Ez az egyetlen megoldás. Törekedni a szentségre…Szentnek lenni annyi, mint felhagyunk az önzéssel, vagy legalábbis megpróbáljuk visszaszorítani azt. Kilépni az önzés szorításából, és élni a szeretet parancsát, hogy az Istenhez tartozás öröme, ez a szent státusz átjárja hétköznapjainkat”
(Ezüstbeszéd: Szentségben vagy szétszaggatva. Elhangzott a 2014-es ökumenikus héten a marosvásárhelyi Vártemplomban).
Pozítiv, egészséges gondolkodásmódot hint köreiben Sebestyén Péter, és mi hálásak vagyunk a szelíd feddésért. Hiszem, hogy az olvasmányos könyvet sokunk jó szívvel fogja lapozni, erőt merítve belőle „alkalmas és alkalmatlan időben.”
LINK:
« vissza
