Bogos Mária: Keresztmalac

Szépvíz, 2020. február 27.

A Keresztmalac tizenöt történetet magába foglaló elbeszélésgyűjtemény. A kötetet Bölöni Domokos gondozta, Balog László irodalomtörténész, a Sapientia EMTE Csíkszeredai Karának könyvtárigazgatója szerkesztette, Siklódy Ferenc grafikusművész illusztrálta.

 Új könyvével Péter páter, Balog László állítása szerint,arra vállalkozott „hogy nemzedéke krónikásaként, az általa is megélt székely, rurális és urbánus hétköznapok hol keserédes, hol huncuton mosolyogtató történeteit, a közelmúlt székely életérzésének szépségeit áthordja a túlsó partra…”.

A falusi történetek egy részének mi részesei, ismerői vagyunk, hisz Szépvízhez kötődnek.  Mi értünk a sorok között, ismertük az elbeszélések hőseit.

Amikor elértem a Ciceró elbeszéléshez, a címet elolvasva, egyáltalán nem az antik irodalom egyik óriása, a széppróza legnagyobb mestere, a boszorkányos tehetségű szónok jutott eszembe. Magam előtt láttam Gondos Feri tanítóbácsi szamarát, Cicerót.  Ciceró húzta azt a szekeret, amin a tanítóbácsi közlekedett, az utána tóduló gyermekek nagy vígságára.  Így próbált tiltakozni, hogy mozgási nehézségei ellenére, többszöri kérésre sem kaphatott hycomat Trabantot.

„A történetek mindegyike egy külön gyöngyszem. Az egyik látszólag hétköznapi esemény, vicces csattanóval a végén, a másik drámai pillanatokat bemutató, mélyen elgondolkodtató történet. Ami közös bennük, hogy minden sorukat átjárja az Istennel való kapcsolat, a bizakodás, a hit ereje és ezzel együtt az elfogadás.

Szép munka, szép írásokkal, szép nyelvezettel. Az író által használt gyönyörű kifejezések simogatják a lelket, méltón bemutatják a magyar nyelv különleges gazdagságát. Be kell, hogy valljam, időnként hátra kellett lapoznom a szómagyarázathoz...” írja Zsolnai Nagy Zsuzsa.

Mi másképp vagyunk ezzel. Tudjuk ki volt Utászházi Márika, s nekünk a kötet végén levő szómagyarázat fölösleges.  Tudjuk ki a hegyen túli, mire való a lajtorja vagy a radinás kas, mi történik, ha fognak a kutyák és milyen ember a regáti.

A Tóniról szóló elbeszélés a kedvencem. Személyes élmények kötnek hozzá. Kisebb koromban nagyon féltem tőle, de később megszerettem. Nem lehetett ellenállni annak, amikor arra kért, hogy „Bogos Micike, aggyá Tónikának öt lejt!”.  Sok régi emléket segített felidézni.  Szerettem olvasni ezt a könyvet!  A történetek egy része nemcsak Péter története, a miénk is, úgy ahogy a miénk Péter páter is! Örülünk, ha meghalljuk a hangját a vásárhelyi rádióban, ha hallgathatjuk szentbeszédeit vagy kézbe vehetjük legújabb könyvét.

Siklódy Ferenc ötletes illusztrációi nagyszerűen megragadták az írások hangulatát, néha mosolyt csalnak az arcunkra, máskor továbbgondolkodásra késztetnek.

Köszönjük Péternek, hogy hazahozta a Keresztmalacot! Köszönjük, hogy ezeket a történeteket nem hagyta elveszni!

A Ligetnek azt nyilatkozta: „Egy csomó történetet eltemetünk, a sírba viszünk, elfelejtünk, jön a hétköznapi gond, a kötelesség, lenyomjuk, elföldeljük. Miközben egy kicsit csiszolva gyémánt lenne…Czakó Gábor szerint az írás gyémántcsiszolás. Viszont, akinek nincs gyémántja, az ne csiszoljon. Vagy akinek nincsen csiszoló kedve, vagy csiszoláshoz szükséges odaadása, az sem.”[1]

Ma, a születésnapodon, azt kívánom, hogy sikerüljön még nagyon sok „gyémántot” feltárni és csiszolni, hisz nagyon sok van még benned, és megvan a csiszoláshoz szükséges odaadásod is! Isten sokáig éltessen!

[1]https://liget.ro/studio/keresztmalac-avagy-a-kegyelem-felemelo-ereje