Keresés
 
 
Megtekintve: 1075 alkalommal
Szövegeim kritikái, méltatások, recenziók - Méltatások

Baricz Lajos: Sebestyén Péter laudációja, az EMKE-oklevelek átadása alkalmából

Kedves Egybegyűltek, Testvéreim, Barátaim!

      Nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy az EMKE engem kért fel idei – a reformáció születésének 500. évfordulóján –, egyik kitüntetettje, nevezetesen Sebestyén Péter, Péter pater bemutatására.

A reformáció kapcsán csak elgondolkodom, vajon mennyivel lett igazán krisztusibb a világ általa, Isten országa érzékelhetőbb lett-e életünkben? Magyar népünkre vonatkoztatva pedig: az úgynevezett „magyar egyházak” megjelenésével gyarapodott-e mennyiségben és minőségben jobb sorsra érdemes magyar népünk? De természetes, hívő emberként keresem a Gondviselő Isten akaratának megértését, és azt is, hogy magamban, lelkem mélyén naponta újítsam meg azt a szent szövetséget, melyet Isten Jézus Krisztusban kötött népével, személyesen velem, mert vallom, ecclesia semper reformanda, az egyház naponta reformálni kell!)

Albino Luciani, a későbbi I. János Pál pápa velencei pátriárka korában egyik, a Páduai Szent Antal Hírnöke cimű folyóíratban megjelent cikkében írja: „Minden emberben nem egy, hanem háromféle ember lakik. Vegyek csak egy akármilyen Jánost (a mi esetünkben Pétert!). Ott van benne az első Péter, vagyis az, akinek ő maga hiszi magát; ott van a második Péter, akinek tartják azok a többiek, akik tetteit látják; és végül ott van a harmadik Péter, aki a valóságban az igazság csalhatatlan mérlegén áll... Egy fényképen mindenki saját magát keresi elsőnek, sőt lehet, a leghelyesebbnek is látja.”    Eszmefuttatása végén beszél egy kis csigáról, mely egyszer egy obeliszkre mászott, s az utána maradt nyálas nyomát szemlélve azt mondta elégedetten: „Nyomot hagyok majd a történelemben”...

Mindannyian keressük helyünket a történelemben és szeretnénk nyomot, nyomokat hagyni magunk után, mikor első, mikor második, mikor harmadik énünkkel. De igazában ez a három alig választható el egymástól. Ezek vagyunk mi.

És a mindenről véleményt alkotó, szószékről igét hirdető-tanító, Erdélyben és Magyarországon búcsús szónokként feltűnő, a marosvásárhelyi Közszolgálati Rádió hullámhosszán gyakran hallható, a Maros megyei Népújság című napilap, a marosvásárhelyi Központ hetilap, a Vásárhelyi hírlap és más sajtótermékek hasábjai alatt szerénykedő sp Sebestyén Péter nevét sejteti velünk – ő kicsoda?

Nem csoda. Egy közülünk, aki Istenre, önmagára és népére figyel, ezért minden foglalkoztatja, mert egyszerre szeretné szolgálni Istent és a magyar népet. Tágabb értelemben pedig az egész világot, hogy az egyre emberségesebb, jobb, azaz keresztényibb legyen.

Ki is ő? Sebestyén Péter Csíkszentmihályon született 1968. február 2é-án. A család rövid idő múlva átköltözött Csíkszépvízre, ahol édesanyja hosszabb-rövidebb isőszakokban az egyházközség kántora és sekrestyése. Itt is nőtt fel Péter, ezért vallja magát szépvízinek. Középiskolai és teológiai tanulmányait Gyulafehérváron a Kántoriskolában, valamint a Hittudományi Főiskolán végezte. 1992. április 25-én szentelte pappá Bálint Lajos érsek úr. 1992-ben Sepsiszentgyörgyön, majd Csíkszeredában, 1996-ban Gyergyóremetén káplán. 1997-től Erdőszentgyörgy-i plébános, ahol vezetésével templomot építettek, 2006-tól Marosvásárhelyt a Szent Imre plébánia plébánosa, és börtönlelkész, 2000-től szentszéki tanácsos címet visel.

Közben a marosvásárhelyi Rádió külső munkatársa, a Hitvilág rovat gyakori vendége Tóth Béla szerkesztő meghívására. Részben ebből a munkából indult közírói tevékenysége is.

...

Sebestyén Péter talentumos ember, aki a rá bízott adományokat szorgalmasan, ígényesen, felelősségteljesen kamatoztatja Isten dicsőségére, egyháza és népe  javára. Szolgálatára Isten segítségét kérem, és az EMKE által számára adott elismerő kitüntetéshez szívből gratulálok, miként a ma kitüntetett három másik istenszolgának is.    




« vissza
 
 





btz webdesign