Keresés
 
 
Megtekintve: 1104 alkalommal
Örömhír - C. év

Kísértette az ördög

1. Zsengeáldozat (Dteut 26, 4–10)

A mózesi előírás a zsenge termés feláldozásáról annak a hitnek a kifejezése volt, hogy mindent Istentől kapunk, és amikor ezt neki „visszaadjuk”, mintegy elismerjük, hogy tőle függünk. Korunk önhitt, elbizakodott embere úgy érzi, megrövidíti magát az áldozattal, sajnálja Istentől a hódolatot, vakmerő önimádatában képtelen meghódolni Isten előtt. Technikai és civilizációs vívmányaival a teremtőt akarja leszorítani trónjáról, ezért nem visel el semmiféle tekintélyt maga fölött.

 

2. Hit és üdvösség (Róm 10, 8–13)

Az apostol kifejti a keresztény megigazulás örömhírét. Krisztusban Isten mindenkinek felkínálta, minden embernek hozzáférhetővé tette az üdvösséget.

 

3. Jézus megkísértése (Lk 4, 1–13)

Lukács evangélista a megkísértésnél külön kiemeli, hogy Jézus a Szentlélek indítására tartózkodik a pusztában. Nyilvános működését elcsendesülő visszavonulással kezdi, hogy lelki magányban legyen Istennel. Keresztény nagyböjtünknek is ez a célja. Az evangélista fontosnak tartja lejegyezni Jézus próbatételét, hogy erősítse a keresztényeket: ha a sátán Jézust is megkísérti, mennyivel inkább az őt követőket.

Jézus és az ördög párbeszédén elmélkedve sok minden világos lesz életünkben is. Kezdve azzal, hogy a Biblia idézgetése önmagában még nem vall hívő lelkületre. A Szentírás szavai egymás ellen, önös érdekeink kivitelezésére is használhatóak. A sátán nem buta, nagyon is ismeri az írásokat. Csak éppen nem hisz bennük. De felhasználhatja cselszövései során, amikor be akar hálózni, amikor le akar venni lábunkról, amikor hízeleg, bálványimádásra buzdít, a földi dicsőséget, a könnyebbik utat ígéri és sugallja. Csak a Szentlélek segítségével tudjuk megkülönböztetni, milyen szándék lappang egy-egy bibliai vers idézgetése mögött…

Aztán az is észrevehető, hogy kísértéseink általában a zsigeri szinten kezdődnek: életösztön, fajfenntartás, önmegvalósítás. Kísért a kenyérrel, hisz enni kell, s a családot el kell tartani. Kísért a hatalommal-gazdagsággal, hisz mekkora a befolyása annak, aki kulcspozícióba került, sok pénze van. Emberek millióit manipulálhatja anélkül, hogy erőszakos diktátor lenne. Kísért a szabadsággal: önmegvalósítás, kiteljesedés címén, hiszen autonóm személyiségek, önálló, jogokkal felruházott polgárok vagyunk. Finoman elhallgatja kötelességeinket, a bűn okozta károkat, teremtményi mivoltunkat. A bennünk levő rossz hajlamokat, tudatalattit vikszolja fényesre, öltözteti tetszetős álruhába, és egyenesen kívánatossá teszi, mint Ádám esetében. Kísért a fogyasztással, a testkultusszal és nem utolsó sorban a szabadelvűség gátlástalan globalizációjával.

Negyvennapos belső zarándoklatunkban, nagyböjti pusztai magányunkban ne csak ezekre tapintsunk rá, hanem tekintsünk Jézus Krisztus viselkedésére. Nevezzük nevén a sátánt, még akkor is, ha virtuális délibábok, illúziók képében kísértget, és válaszoljunk neki az Úr szavával: Takarodj tőlem, sátán! Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!

Erre való a hathetes lelki felkészülés. Ahogyan a betegségek megelőzésében fontos szerepet játszik az egészséges életvitel, a táplálkozástól a mozgáson át egészen a rendszeres orvosi szűrővizsgálatokig, lelki értelemben is fontos a „méregtelenítő kúra”, hogy szívünk-agyunk megtisztuljon, elteljen Szentlélekkel, és új erőre kapjon. Ehhez be kell vetnünk egyházunk évezredes eszközeit – szentgyónás, böjt, alamizsna, imádság, csendes visszavonulás, a szórakozások távoltartása, jócselekedetek –, de mindenekelőtt tudatosítsuk, hogy a sátán hazudik. Nincs földi paradicsom, szenvedésmentesség, annál inkább velünk zarándokol Isten, aki Jézusban maga is kísértést szenvedett, de a bűntől távol maradt. Legyen nagyböjti mottónk, mint Jézusnak: nemcsak kenyérrel él az ember! Nem a hatalomról, karrierről, jólétről szól az életünk, hanem elsősorban arról, hogy Istenből és Istenért élni érdemes. Aki Istennel valódi, személyes közösségben él, képes legyőzni magában a kísértőt, és úgy bízik benne, mint gyermek a szüleiben.

Amikor megfosztjuk magunkat a testi élvezetektől, amikor visszafogjuk elvárásainkat, határt szabunk kényelmünknek, akkor ezt valóban meggyőződésből, Jézus iránti szeretetből tegyük. Így nem válunk lélekben önteltekké, túlbuzgókká, hiszen a böjt-imádság-alamizsna már ténylegesen átformált minket.




« vissza
 
 





btz webdesign