Keresés
 
 
Megtekintve: 951 alkalommal
Örömhír - C. év

Katonahit

1. Salamon imája a templomszenteléskor (1 Kir 8, 41–43)

Salamon imáját annak egyetemes volta miatt olvastatja fel egyházunk. Habár Istennek nem kellenek kőből készített épületek, hisz imánkat bárhol meghallgatja, az emberi közösségnek mégis szüksége van szent gyülekezési helyre, ahol átélheti az Úr közelségét.

 

2. Levél a galatákhoz: címzés és üdvözlet (Gal 1, 1–2. 6–10)

A bevezető szerint a levél címzettjei a „galata” vidék lakói, akiket az apostol második és harmadik útja során látogatott meg. A levél írásakor (kb. Kr. u 54-57) valószínű, hogy Efezusban vagy Macedóniában tartózkodott. Tartalma és hangneme arról árulkodik, hogyan reagál az apostol a galaták között megjelenő zsidózó tévtanítók hírére, és mennyire csodálkozik hívei állhatatlanságán. Itt jegyzi meg a sarkigazságot: Krisztus egyetlen egyházat alapított, s az ő evangéliumát még a mennyei angyalok sem változtathatják meg.

 

3. A kafarnaumi százados (Lk 7, 1–10)

Szent Lukács mindkét könyvét azért írta, hogy eldöntse az ősegyházban még forrongó vitát: vajon a pogányokhoz is szól Jézus küldetése? Jelen esetben nem is falusiakat kell rajtuk érteni (paganus), hanem mindazokat, akik nem zsidók… A hithű zsidók egy része ugyanis hajlandó volt elhinni, hogy Isten Jézusban ugyan különleges jótetteket hajt végre, de szemükben az üdvösség feltétele mégis csak az lett volna, hogy valaki Izraelhez tartozzék. Ezt a felfogást írja felül Jézus csodálatos „távgyógyítása”, amely cselekedet üzenet volt saját népének: Isten mindenkié! Ezért az evangélista Mátétól eltérően nem is annyira a gyógyulást, mint inkább a százados hitét emeli ki és teszi példaképpé.

Kafarnaum határváros volt, vámhivatallal és helyőrséggel. Innen származott Péter, és galileai működése idején Jézusnak is itt volt a „főhadiszállása”. A római fennhatóság ellenére a zsidó kiskirályoknak volt némi hatalmuk, amellyel éltek is. Heródes (Antipász) helyőrségéhez tartozott az itt említett százados is, aki a helység zsidó képviselőivel jó kapcsolatban állt. Szent Lukács a csodaelbeszélés hangulatát teremti meg azzal, hogy gondosan lejegyzi a százados emberi vonásait. Ez a katonaember, annak ellenére, hogy „pogány”, nagyfokú érzékenységet mutat beosztottjai, sőt az egész közösség iránt. Zsinagógát is épít nekik. Türelme, aggodalma, szociális nyitottsága olyan tulajdonságok, amellyel nemcsak katonái, de a zsidó lakosság rokonszenvét is kivívja. Nem törődik rangjával, tekintélyével, hanem amikor beteg szolgája segítségre szorul, eszközöket és személyeket mozgósít, Jézus után küld, mert hisz abban, hogy Jézusban Isten jósága működik. Nem méltó arra, hogy személyesen keresse fel, és arra sem, hogy az Isten embere leereszkedjen hozzá, vagy átlépje a „pogányok küszöbét”, hanem elemi erővel hisz a szó gyógyító erejében. Ahogyan ő kiadja a parancsot, és a kérés teljesül, Jézus szava is hatékony – elkotródnak az ártó hatalmak, és élet tölti el a haldoklót.

Az egyházat annyira megdöbbentette ez a nagyfokú, tiszta hit és bizalom, hogy a pogány százados hitbeli kifakadását imává magasztosította, és minden szentmisében, az eukarisztia ünneplésekor, minden hívő ezt rebegi: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szót szólj, s meggyógyul”… az én lelkem!

Mielőtt köldöknéző bennfentesekké válnánk, és lenéznénk azokat, akik nem hisznek vagy nem úgy hisznek, mint mi, szembesítsük saját hitünket a századoséval. Van bennünk hegyet mozgató hit? Vajon megrendít az isteni valóság, melynek minden szentmisében részesei vagyunk: a világmindenség teremtője és megváltója leszáll az oltárra és gyógyító testi-lelki táplálékként ajánlja önmagát? Hiszünk egyáltalán Isten teremtő, életet adó szavának az erejében? Akár bibliaolvasáskor, akár a szentbeszéd hallgatása közben, az imádságban, akár úgy, hogy mi mondjuk ki azokat, lehajolva egy beteg testvérünk fölé… Merjük hagyni, hogy az isteni ige hatása alá kerüljünk?

A kafarnaumi százados, a kívülállók szemében hitetlen volt. De sokszor az ilyen emberek hite, hősiessége, ösztönös jósága és segítsége – ahogyan „húzós” helyzetekben higgadtan, hatékonyan, tettre készen és elkötelezetten cselekszenek –, megtréfálja, sőt megleckézteti magabiztos, sokszor túlbonyolított vagy előírásokkal körülbástyázott vallásosságunkat. Pedig Jézus szemében a szeretetté váltott hit számít.




« vissza
 
 





btz webdesign