1. Gibeonban megjelent az Úr Salamonnak, éjszaka, álmában. (1Kir 3,5.7–12)

Gibeon Jeruzsálemtől északnyugatra, mintegy 10 kilométerre feküdt, a 900 m magas hegyen. Ott volt az Úr szent sátra, ahol a király áldozatot mutatott be. Salamon itt kapja meg álmában a bölcsesség ajándékát, hogy igazságosan és a nép javára tudjon uralkodni. Mivel nem hatalmat vagy egészséget kér az Úrtól, önzetlen kérésével azt is kiérdemli, hogy neve az utókor számára a bölcs döntések szinonimájává válik.

2. Akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra válik…
(Róm 8,28–30)

Még a bűn is, ha megbánják – teszi hozzá Szent Ágoston. Isten mindent öröktől fogva lát és elhatároz, de ez számunkra felfoghatatlanul mégsem gátolja szabad döntéseinket, hanem inkább elősegíti lelki kibontakozásunkat. Rajtunk múlik, hogy együttműködünk-e terveivel. Mindannyiunk örök üdvösségét akarja, és kegyelmével is erre ösztönöz, vonz, késztet. Kárhozatunkat csak mi magunk okozhatjuk.

3. A mennyek országa hasonlít a szántóföldbe elrejtett kincshez…(Mt 13,44–52)

Ezek az Isten országáról szóló példabeszédek csak Máté evangélistánál találhatóak meg. Ikerpéldázatnak nevezik, mert az igazgyöngyről szólónak is ugyanez az üzenete. Meglepő, ahogyan a példázat szereplői, miután felcsillan előttük a kincs igazsága, felülmúlhatatlan értéke, azonnal döntenek. Az olvasót meglepi a túlcsorduló öröm is, ami e kincs megtalálóit jellemzi, hisz annyira értékes gyöngyről van szó, hogy azért semmi sem drága. A mennyek országáért hozott áldozat nem lehet kínkeserves, hiszen annak örülünk, hogy vele mindent megkaptunk, ami emberségünket kiteljesíti.

Nemcsak az ókorban, de később is – ellenséges betörés, vagy rablók elől – a családi vagyont gyakran földbe rejtették. A régi jogszokás szerint a talált kincs azt illette, akinek a földjén találták. Mai viszonylatban bármely értékes régészeti lelet az állam tulajdona.

A kincsek nem az utcán hevernek, nem botlunk beléjük a felszínen, hanem jó mélyre vannak elásva. El vannak rejtve, hogy keresni kelljen őket… Mik ezek a kincsek? Mi az életünk igazgyöngye? Jézus a legértékesebbről beszél, Isten országáról, vagyis önnön magáról, aki meghozta nekünk az örök életet. Ő a semmivel és senkivel fel nem cserélhető kincs. Őt kell tehát olyan buzgalommal keresnünk, mint a földműves vagy a kereskedő. Az igazi kincsekért evilági viszonylatban is sokat kell fáradozni, mélyre kell leásni. A fiatalember percek alatt beleszerelmesedik valakibe, de egy jó házasság évtizedek alatt érlelődik azzá. Hazafias lelkesedésre a gyerek is kapható holmi buzgó fellángolásból, de bölcsen, tevékenyen, irgalommal szeretni a hazát, a szülőföldet, a nemzetet, áldozatot is hozni érte, erre bizony csak elkötelezett, felnőtt ember képes. Haverség, ideig-óráig tartó társaság egy cinkos összenevetésből is támadhat, de az őszinte, mély és kipróbált barátsághoz évek keserű és örömteli tapasztalatai kellenek. Egy sportoló is folyamatos, kemény aszkézissel, edzéssel küzd tizedmásodpercekért, s az aranyéremmel járó dicsőségért.

A példabeszéd valódi kulcsmondata: eladta mindenét… Az ember, hogy megvásárolja azt a földet, amelyben a kincs rejlik, a kereskedő, akinek már járt a kezében igazgyöngy – mindent egy lapra tett fel. Már nem kapzsi haszonlesésből, hanem valódi értékítélete miatt döntött úgy, hogy ez az igazgyöngy mindent megér… Mit adtunk oda eddig Jézusnak, Jézusért? Egy héten egy órát s néhány bankjegyet a perselybe? Mindennek akkora az értéke, amilyen árat fizetünk, amekkora áldozatra vagyunk képesek érte.

Hol van értékskálánkon Isten? Melyek a legfőbb kincseink? Mekkora értéke van szemünkben szeretteinknek, barátainknak, hazánknak, Istennek? Mit tettünk eddig értük? Lelkünk üdvössége, Isten szeretete semmivel össze nem hasonlítható, végtelen értékű kincs. Érte mindent érdemes és oda kell adni. Nem csak mindenünket, magunkat is. Annyit ér Isten bennünk, köztünk megvalósuló szeretet-terve, jézusi szóval a mennyek országa, amennyire élünk érte. És minél inkább keressük, kutatjuk, felszínre hozzuk ezt az elrejtett kincset, ezt az igazgyöngyöt, annál jobban felragyog másoknak is.