Keresés
 
 
Megtekintve: 2058 alkalommal
Örömhír - A. év

Egész nap ennyiért?

1. Az én gondolataim nem a ti gondolataitok, és az én útjaim nem a ti utaitok…(Iz 55,6–9)

Ezekkel a szavakkal bátorítja és vigasztalja a babiloni fogság száműzöttjeit a próféta. Az ember képtelen felfogni Isten titkát, bölcsességét, útjait. Egész élete ennek keresésében rejlik. Ez az igazi vallásosság. Ráhagyatkozni az ő titokzatos akaratára. Meglátni a természetesen túl a természetfölöttit, a végesben a végtelent.

 

2. Számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség. (Fil 1,20c–24,27a)

Az apostol itt nem leértékelni akarja a földi életet a mennyei örökléttel szemben, pusztán azt a lelkesedését fogalmazza meg, amely mindenáron Krisztushoz kapcsolja őt. Számára Krisztussal lenni: élet-halál kérdése.

 

3. Barátom… rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok? (Mt 20,1–16)

A szőlőmunkásokról szóló jézusi példabeszéd csak Máté evangélistánál található. Csattanója közgazdaságtani nonszensz. Milyen vállalatvezető, aki a naplopónak is ugyanannyit ad, mint aki az egész normát teljesítette? Nincs tanár, nincs munkaadó, aki nem a teljesítmény alapján osztályozna vagy adná a bért. Másként igazságtalan lenne, és csődbe vinné a vállalatot.

Jézus Isten országáról beszél. Az evilági gondolkodást szembeállítja az Istenével. Amit ugyan nem lehet megérteni, hanem annál inkább szemlélni, csodálni… Nem beszorítani kell Istent szűkös gondolkodási sémánkba, nem lefokozni őt az emberi logika szintjére, hanem megrendülni a minden emberi értelmet meghaladó szeretet előtt.

A kép a mindennapi életből való. Szüret idején különösen időszerű. A szőlősgazda naponta többször is kimegy a főtérre, hogy az ácsorgó munkanélküliek és az alkalmi munkások közül szüretelőket fogadjon fel. Egy dénárban, a szokásos napszámban egyezik meg velük. Akiket viszont délután vagy csak napszentület előtt fogad fel, azoknak is annyit ígér. Az esti fizetést pedig azokkal kezdi, akik csak egy órát dolgoztak. Kiderül, hogy nem az elvégzett munka arányában porciózza ki, hanem bőkezű adományként, mindenkinek egész napos napszámot ad. A reggel munkába állókból kitör az irigység.

A szokatlanul és számunkra meglepően viselkedő gazda magatartásában a gondviselő Istent ismerjük fel. Mennyire más Isten jósága, nagylelkűsége az emberi szűkkeblűséggel, haszonelvű gondolkodással szemben! Isten kegyelmét ajándékba adja, nem lehet kiérdemelni. Ezért égbekiáltó bűn, ha azt másoktól irigyeljük… Jézus célzásai nem adnak esélyt a kibúvókra: leleplezik számító és állandóan magunkat másokkal összehasonlító magatartásunkat. Meg akar szabadítani minket az elbizakodottság, a már beérkezettség gőgjétől. Isten nem igazságtalan velünk, ha másokat is annyira vagy jobban szeret… Milyen jogon döntenék el ezt mi? Kereszténységünk, Jézushoz tartozásunk nem a mi érdemünk. Akkor sem, ha már gyermekkorban megkereszteltek, míg mások csak nyugdíjas éveikre vagy egy halálközeli élmény folytán tértek meg.

Isten szőlőjében minden hivatásnak megvan a maga értéke. Az ő szeretete a fizetség. Vannak munkák, foglalkozások, hivatások, amelyek önmagukban hordozzák jutalmukat. Nem a veszélyességi pótlékok, a tanulás vagy a rang adta előnyök, kedvezmények és soron kívüli juttatások, netán többletfizetés teszi értékessé valaki munkáját, hanem az a tudat, hogy dolgozhat Isten szőlőskertjében a többiek javára. Hogy Isten munkatársa lehet a teremtésben.

A piacgazdaság a nyereségre, az olcsó munkaerőre, no meg a pro­fizmusra és a szakértelemre épít. Miközben éhbérért, rabszolgaként zsigereli ki az embert. A képzetlen napszámosnak meg kell elégednie az alkalmi munkával. De a példabeszédbeli gazda napközben többször is összeszedi a téren ácsorgókat, mert ő az embert nézi, nem a piaci helyzetet. Ellátja őket, és nagylelkűen megjutalmazza…

A pénzügyi válság, a munkanélküliség és a bizonytalan munkahelyek világában Jézus szavai biztos kapaszkodót jelentenek: Isten nem rontja le a földi igazságosság rendjét, nekünk kell fölnőnünk az ő nagylelkű­ségéhez. Az ő szőlősében mindenki „versenyképes”, és mindenkinek örök élet a jutalma. De hagyjuk meg neki az igazságosság és a túlcsorduló szeretet látszólag önkényes „pozitív diszkriminációját”. Megkülönböztető szeretete személyre szabott, mégis méltányos és igazságos, ezért az ember csak hálás lehet, semmiképpen nem irigy. Isten bőségesen adja kegyelmét azoknak, akik kérik. Ő másokat is szeret, nem csak minket… És bármikor álltunk szolgálatába, jutalmunk nem marad el.




« vissza
 
 





btz webdesign