Keresés
 
 
Megtekintve: 174 alkalommal
Belföldi

Simó Márton: Sebestyén Péterrel ünnepeltük a nép dalát

Simó Márton: Sebestyén Péterrel ünnepeltük a nép dalát

 

A Kriza János Szeretetotthonban, 2022. február 24-én, csütörtökön elhangzott beszéd szerkesztett változata.

 

Úgy tűnik, hogy Péter páter válogatása telitalálat. „Ezzel a gyűjteménnyel egy olyan résre talált, amit nem pótolnak a különféle tudományos adatközlések. Ha az ember kezébe veszi ezt a több mint 400 oldalas, súlyos könyvet, mind olyan énekekre bukkan bennük, amelyek azt sugallják: fakadjunk dalra, perdüljünk táncra, hiszen öröm az élet! Öröm az ének. Ez az este a népdalainkat, a közös éneklést megszerettetni vágyó „turné” kezdete volt. Reméljük lesz még folytatás” – írta két évvel ezelőtt a kiadvánnyal kapcsolatosan Lőrincz Rozália, amikor a marosvásárhelyi Teleki Tékában megtartották az első énekes író-olvasó találkozót a plébános úrral.

      Akkor is „kovidos” időszakban éltünk, tulajdonképpen, ahogy ma is, egy kegyelmi pillanatban tartották meg akkor azt a vásárhelyi bemutatót, mint ahogyan később, a mi részvételünkkel az udvarhelyit a múzeum udvarán, aztán Székelykeresztúron az ottani művelődési házban, majd Zeteváralján, a Zétavár Panzióban. A magunk részéről ennyi alkalmat tudtunk teremteni a Hargita Népe napilap közreműködésével. A plébános úr azonban azóta legalább tizenöt helyen fordult meg, itthon és külföldön egyaránt, ami bizonyság arra, hogy jó a portéka.

       A mostani, a székelyudvarhelyi Belvárosi Unitárius Egyházközségggel partnerségben, a mi szervezésünkben a negyedik, de réméljük, hogy másutt is tarthatunk még ilyen estéket, Udvarhelyszéken, vagy másutt. Járvány most is van, de a pillanat nem ettől történelmi, hanem amiatt, hogy három napja, csütörtök reggeltől háború zajlik Európában, ott ahol hetvenhét esztendeje nem feszültek így egymásnak itt élő népek és nemzetek. Reménykedjünk, hogy a keresztény és fehér embernek ennél/ annál több esze van…


        Nem tudományos munka ez a könyv, nem könyvtáraknak vagy egyéb közgyűjteményeknek készült, hanem mindennapi használatra. A plébános úr elsősorban a családban, a legközelebbi környezetben, a szülőhelyén, illetve később lelkészi állomáshelyein, baráti körben gyűjtötte és rendszerezte a dalokat. Nem a kanonizált változatokat használta, nem a zenekutatók által felgyűjtött és rögzített változatokat, hanem azokat, úgy, ahogy hallotta, ahogy emlékezetében rögzült. Amikor a kottákat elkészíttette „áthangolta” az egyéni szűrővel az énekeket, de úgy, hogy a zenetudós munkatársak a „saját” változatot rögzítették a kottákban. Ezzel azt kívánta hangsúlyozni, hogy a népdal, a közszájon, közkézen forgó, terjedő nóta nem kőtábla. A maga igénye szerint minden kisebb közösség tovább csiszolhatja és alakíthatja a legjobb érzése, hallása, hangulata szerint.

       Bárcsak minél több ilyen alkalom lehetne a mindennapi és ünnepi használatra.
Sebestyén Péter tulajdonképpen egy örökséget ad át ezzel a kiválóan használható kötettel, eszközt a jó hangulathoz. Úgy tudjuk, hogy a munkát nem hagyta abba. Mint ahogyan volt ennek a kiadványnak előzménye, biztos, hogy lesz folytatása, kiegészített és kibővített változata is.

Csak egészség legyen, csak béke legyen.

LINK:

https://hargitanepe.ro/sebestyen-peterrel-unnepeltuk-a-nep-dalat/




« vissza
 
 





btz webdesign