Gazdaságkor szavai[1]

Czakó Gábor: Magyar–magyar nagyszótár c. könyvéhez

Czakó Gábor immár több mint 12 éve tartja BEAVATÁS-os nemzeti lelkigyakorlatait a Duna tévében. Idén karácsonykor kereken 300. adását hallgathatjuk. Írósága és családapasága egyébként is önmagáért beszél. Elkötelezettsége és tartása a megélt és megvallott evangélium. De kalandozott már a politikában is Antall József idejében, történetíróként is megállja a helyét, fôleg ha regényeit és rémmeséit elemezzük. Legújabban viszont nyelvrégészként kelt feltûnést nemcsak "szakmai körökben", hanem a "gyalogmagyarokban" is, akikbôl az elmúlt jó pár évtized kilúgozta a hitet és a tartást. Kedvenc – azóta tudatunkban is meghonosodott – nyelvi leleményei közül talán a legfontosabb: gazdaságkor.

Ezzel a szóval jellemzi korunk politikai – gazdasági, szellemi – lelki folyamatait. Gazdaságkorban az isteni és a természeti törvények visszájukra fordulnak, "azt adják a császárnak, ami Istené, a búzát eldobják, és a pelyvát dagasztják." A fô elv a látszat, miközben a szellemi – lelki létminimum alatt tartott tömegeket a giccstörvény cirkusza és kenyere élteti, az ember pedig, arctalan masszaként, a piac és a pénz isteneit imádva, ha kell, ha nem, fogyasztja a hot-dogot és a kólát.

Szótárt azzal a szándékkal szoktak készíteni, hogy pallérozzák a nyelvet. A magyar nyelvet pallérozni meg kész gyönyörûség. Amikor a szerzô a Magyar–magyar nagyszótárt voltaképpen mint enciklopédiát adja kezünkbe, azzal a szándékkal teszi, hogy a gazdaságkor hazugságaival szembesítsen. Ráadásul annak magyar hitbeli, lélektani, felfogásbeli sajátosságaival. Ez a szótár szembesít önmagunkkal. Azzal a képességünkkel, amellyel mi is folyton megkötjük a mefisztói alkut, amikor hagyjuk, hogy mindent elhitessenek velünk, amikor engedelmes konzumidiótákként vásárlunk és fogyasztunk mindent, amit kínálnak: giccset, szemetet, bóvlit.

Ezzel a szótárral Czakó Gábor nemcsak nyelvészeti munkát végzett, hanem még inkább felvilágosítót, ha úgy tetszik, missziós feladatra vállalkozott. A szavakon túl belesûrítette ennek a kornak a hitvilágát, nyelvtanát, gondolkodásmódját is. Nyelvünk sajátos tudását és képességét kihasználva olyan új szavakra és szóösszetételekre bukkan, amelyekkel szembefricskázza a minket megölni akaró rendszert, és akár a védôoltást is kezünkbe adja, hogy éljünk vele, hogy ne engedjük magunkat eladni, kisajátítani, rabszolgává tenni.

Felnyitja a szemünket a szívünkben-lelkünkben, nyelvünkben rejlô lehetôségekre. Görbe tükröt tart elénk, hogy amíg nem késô, rájöjjünk: nagyon el vagyunk vezetve… Ahogyan ô maga fogalmaz: "a Magyar–magyar nagyszótár bevezet a kor vallásába, nyelvészetébe, megmutatja, miért nem érti magyar a magyart, ugyanakkor segít eltévedni lelkünk meghitt, belsô zûrzavarában is"… Hogy ez mennyire így van – a szótárban rejlô szócikkek olvasásához, kedvcsinálóként –, hadd kivonatoljak néhány címszót, amelynek jelentését maga a szerzô is segít megértetni:

•          avantgárd – baloldali sítanfolyam, melyen tavalyi hóból készítenek lesiklópályát jövôre;
•          búgócsiga – irányjelzô a damaszkuszi úton;

centrum párti – színtelen, szagtalan, átlátszó kommunista.;

•          egyenlôség – az Áruk közti egyenlôség hatására az Emberek is egyenlôsödnek: mind olcsóbbak,
•          fejlôdés – mind alacsonyabb szintû igények mind rafináltabb kielégítése (Buji Ferenc);
•          feminista – olyan nô, aki nem hisz nôiessége erejében;
•          férfi – genderítetlen Reakciós;
•          fogyasztás – konzumidióták önmegvalósítása;

laboratórium – titkos hely, ahol az aranyérmek sorsa eldôl;

•          magyar – Öszödisztán paródiája. Veszélyes szó, jobb házaknál v. Európába menet kerülendô;
•          szeretet – a Piac, a Termelés és a Tudomány eszközeivel értékelhetetlen hogyhívják. Veszélyes szó, tudniillik egyrészt ingyen van, másrészt a használattól nem fogy, hanem gyarapszik…

sztrájk – bérszomj;

•          terv – tervezett irányból nem fog fújni a szél. A tervezôk mindenestre számítanak legalább tervük ellenkezôjére.
•          üdvösség – he?

valóság – szürke, büdös, unalmas hogyishívják, amibe beledöglik az ember, amikor elromlik a tévé.

Na és hadd tegyük hozzá a sajátosan magyar felelôsségvállalást Horn Gyula szájából: Na és?…Akasztófahumor és csípôs irónia, a szavak mögött megbújó lélek derûje, nyelvi lelemények és játszi könnyedséggel bôvíthetô, dagasztható tartalom – ezért sajátosan magyar és nagy ez a szótár. Nemrég megjelent újabb kiadásának is ez az alcíme: harmadik, játszva bôvített kiadás. Érdemes kézbe venni, mert ettôl biztos, hogy "elered" az észjárásunk is.

2009.dec.12, Népújság

LINK:

http://www.hhrf.org/nepujsag/09dec/9nu1212t.htm

[1] (Czakó Gábor: Magyar–magyar nagyszótár, harmadik, játszva bôvített kiadás, Budapest, 2009. CZ. Simon – könyvek, Gelbert nyomda, Felelôs szerkesztô: Gallai Máté)