Kedves Ünneplők, Kedves Csaba testvér!

Bálint András-díj, 2023

Mivel holnap egyházközségünk búcsúja, a felkészüléssel járó teendők megakadályoznak, hogy személyesen is jelen lehessek a díjátadón, de tisztelettel és szeretettel küldöm gondolataimat, laudáció gyanánt.

Böjte Csaba ferences szerzetest a magyar embernek nem kell bemutatni.

A székelynek pláne nem. A 21. század első felének egyik erdélyi csodája ő. A Gondviselő Isten eszköze az ő prófétai megszólalásaival és cselekedeteivel egyaránt. Mintegy 5000 árva gyermek gyámolítója, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány megálmodója és működtetője, a legolvasottabb erdélyi magyar egyházi honlap, a magnificat.ro lelke, mozgatója, fenntartója.

Beszédeiből, gondolataiból összeállított könyveinek se szeri se száma. Egy hamisítatlan egyházi és szociális brand, hivatkozási alap, és sokaknak sajnos egyfajta búvóhely, paraván. Mint valami fehér nyuszi, akit egy-egy rendezvény, ütős program csattójaként előszeretettel rántanának elő a „kalapból”, mert olyan jól áll, jól mutat mellettük, a csuhában.  Böjte Csaba – pont azért, mert Krisztus Urunk életét kívánja élni – nemcsak fenegyerek, nemcsak úttörő az átlag keresztények, és a való világ médiája szemében, de sokszor botránykő, túl nagy falat, vagy galuska, melyet se lenyelni sem megemészteni nem tudnak. Ezért rendszeresen keresik életének, személyének kákáján a csomót, szimatolják a botrányt, acsarkodnak, kritizálnak, sőt nem egyszer aljas módon támadnak, aláaknázott területre futtatják, becsületébe gázolnak. De ő, hála Istennek van olyan kemény székely és mélyen hívő szolgája az Úrnak, hogy mindezen bajokból megerősödve jön ki és még inkább felnézhet Mesterére, aki kereszthalálával váltotta meg a világot.

A mai nap azonban az örömről, a háláról, az elismerésről szól.

Úgy gondolom, Bálint András örökösei, az általa alapított díj kuratóriuma azért gondolt idén épp Csaba testvér személyére, mert kis és nagyközösségünknek, társadalmunknak nagy szüksége van a pozitív életszemléletű emberek, fáklyavivők mintájára, életpéldájuk felmutatására. Annál is inkább, mert Csaba testvér nemcsak cselekedeteivel, az árvák gondozásával-nevelésével követi Krisztust és hirdeti az örömhírt, hanem írásaival, hitbuzgalmi üzeneteivel, a médiában való széleskörű jelenlétével is kovászként járja át Székelyföld és a térség lakónak lelki tésztáját, egy jobb, és örömtelibb világot építve ezzel. 

Csaba testvér nálam egy évtizeddel korábbi nemzedék tagja, ezért a teológián már nem is találkoztunk sokszor, de a nagyobb kispapok már akkor sokat beszéltek róla. Papi szolgálatom alatt aztán több esetben is volt alkalmunk megosztani egymással kisebb nagyobb gondjainkat, örömeinket.

Most csak azokra a gondolatokra utalok, amelyeket ő hozott be mifelénk a köztudatba, s amelyekkel az elmúlt évtizedek folyamán, amióta ferences szerzetes lett és közhírnévnek örvend, eredetiségükben azt hiszem egész nemzedékek gondolkodását megpöccintették.

Nevéhez fűződnek ilyen karakán kijelentések, hogy: „Mi nem vagyunk táposok”, „Jézus Krisztus sem utasította vissza az Atya projektjét”, „Jézust azért szeretem, mert van benne kakaó”, „Isten nem akar nekünk fapados üdvösséget”, „Isten nem teremtett selejtet”, és még sorolhatnánk.

 Emlékezetes számomra a fiataloknak elmondott vallomása a szabadságról, ahogyan azt ő hét esemény kapcsán megélte és felfedezte. Azt hiszem ezek a sokatmondó kifejezések, megélt valóságok egy életen át elkísérnek bennünket. Ugyanígy elgondolkodtatóak az életből vett példái, meghökkentő élményei a dévai árvákkal való foglalkozás kapcsán, amelyek olyan élettapasztalattá sűrűsödtek benne, hogy már önmagukban is hatnak és evangelizálnak. Gondolhatunk arra a hunyadi cigányemberre, aki levágta a körfűrésszel a kezét, majd felült a vonatra és eljött Vásárhelyre, a kórházba, s onnan addig el nem mozdult, míg azt vissza nem varrták neki. Most azzal fog kezet Csaba testvérrel.

De Csaba testvér ilyen életszagú példáival tele vannak interjúi, könyvei, beszédei egyaránt. Ezért tartom például nagyon értékesnek azt a háromkötetes hiterősítő sorozatát is – a hiszekegyről, a szentségekről, a tízparancsról –, amelyet beszélgetés formában adott közre a Helikon Kiadó: Ablak a Végtelenre, Út a Végtelenbe valamint Iránytű a Végtelenhez címekkel. Ugyancsak a Helikon Kiadónál látott napvilágot még a járvány környékén a Csender Levente szerkesztette Füveskönyv, amelyben Csaba testvér a tőle megszokott őszinteséggel és nyíltsággal beszél korunk problémáiról, eredeti példákkal, meglátásokkal fűszerezve azokat.

 Csaba testvér stílusa egyedi, nem szokványos, közvetlen és gyakorlatias. Nem beszél mellé, nem finomkodik, amikor nevén kell nevezni dolgokat, nem csiszolgatja mindig irodalmiasra, de szabad, kötetlen beszédei leírva is azonnal hadra foghatók. Ha szükséges, könnyedén kilép az egyházias, kenetteljes stílus belterjességéből, és minden színpadiasság nélkül a lényegre tör. Meghökkent, felháborít, indulatot, érzelmet gerjeszt – döntésre késztet. Ezek valódi prófétai vonások. Hiszem azt, hogy Isten áldása ezért kíséri bőségesen szegénymentő munkáját is. Mert szavainak súlya van, mögöttük pedig mélység.

Hétköznapi teológia és misztika egyszerre.

Ezért annyira olvasmányosak, ezért kapkodnak utána kiadók és folyóiratok, hogy náluk jelenjen meg egy üzenet, egy szózat, egy beszéd, egy interjú. Csaba testvér szuverén ember. Még papként, szerzetesként is. Hite, hivatástudata, elkötelezettsége teszi rá a pecsétet életére, szolgálatára és hitelesíti azt.

Csaba testvér úgy kommunikál élőben is, online is, írva és beszélve is egyaránt, hogy lelkesít.

Nem hagy nyugton. Előcsalogatja belőled az értéket. Megtanít mindenkit, aki kapcsolatba kerül vele, s általa az isteni, transzcendens világgal okosan, félelem nélkül szeretni. Mindenkivel felrakatja a jó szemüvegét, hogy azon keresztül lássuk a világot s benne magunkat, helyünket, életünk értelmét. Ki akar hívni minket is a „lét peremére”, ki a megszokottság fásult, önelégült kesergéséből, hogy feltárjon egy magasztosabb, örömtelibb utat. S ez nem más, mint Isten útja, aki Krisztusban lehajolt hozzánk, hogy felemeljen.

Azt hiszem, ezért jó mindezért hálát adni, ezt jó megköszönni, ezt jó értékelni, ezért egy csekély díjjal, bár, de visszajelezni neki nagyraértékelésünk, mert ezzel magunkban is tudatosul, hogy népszolgálata, posztmodernkori missziója köztünk nem eredménytelen, nem hatástalan.

Adjon a Jóisten neki erőt, egészséget, buzgóságot, életkedvet, hogy hivatását ezen túl is ilyen lelkesedéssel, bátor öntudattal gyakorolja s így minket is bátorítson.

Kedves Csaba testvér, gratulálunk! Ad multos annos!

Csíkszenttamás, 2023. december 20. Péter páter

LINK:

https://szekelyhon.ro/aktualis/balint-andras-dijat-kapott-bojte-csaba

https://www.youtube.com/watch?v=6jWKN-aCUcs