Keresés
 
 
Megtekintve: 1602 alkalommal
Alkalmi írások - Ünnepi beszédek

Több mint elemózsia...

 

Több mint elemózsia...

 

           A héber nyelvnek nincs külön szava az alamizsna szó jelölésére, ezért vette át a szentírás a görög eleomoszüné kifejezést, ami részvétet, könyörületet jelent. Magyar nyelvünk elemózsia szava áll leközelebb  ehhez, élelmet, ennivalót jelent. Az alamizsna bibliai értelemben irgalmas szeretetből fakató jótéteményt jelent. Ma úgy mondanánk könyöradomány.

          Vagyis szeretetünk nyilvánuljon meg akkor is, ha segítünk valakin, aki anyagi szükséget szenved, kéretlen is rászorul, rá van utalva a szeretünkre, szorult helyzetében ki van szolgáltatva szívünk  jóindulatának. Jézus tanítása szerint, amikor alamizsnálkodunk Isten jótetteit, irgalmas szeretetét utánozzuk. A rászoruló felé mi vagyunk Krisztus meghosszabbított keze.

           Az alamizsnaadás az ószövetségben az emberi igazságosság és jámborság fokmérője volt. Mondhatni mindig is a vallásossághoz kötődött. A bibliai ember ezzel is kifejezte együttérzését azok iránt, akiknek nem volt betevő falatjuk, hogy pl. aratáskor vagy szüret alkalmával a kalászokat ill. fürtöket hátrahagyta a tallózóknak. Mózes törvénye szerint a földön maradt kalászok, vagy a venyigén maradt gerezdek a nincsteleneket illették. Idegenek, koldusok, árvák, özvegyek, saját földdel nem rendelkező leviták juthattak így megélhetéshez, legalábbis egy darabig. Ez a  fajta társadalmi igazságosság és egymásra utaltság példaértékű az ószövetségi könyvekben.

          Ahogyan az evangéliumban olvastuk, Krisztus Urunk nem helyteleníti, nem szünteti meg az alamizsnaosztást, hanem épp a farizeusok olykor rossz példájára utalva azt várja el követőitől, hogy szeretetünkben, figyelmes jóságunkban kerüljük a színlelést. Azért ostorozza a képmutató, szenteskedő jámborságot, hogy szívünk őszinteségére hívja fel a figyelmet.

  1.    Amikor tehát alamizsnát osztunk - egyénileg vagy szervezetten -, tegyük azt mindig Isten iránti szeretetből. Ne saját magunk előtt vagy másoknak tetszelegve. Ezért az Úr Jézus azt ajánlja, hogy alamizsnálkodjunk titokban. Nem kellenek oda reklámkampányok, tévéstábok. Sajnos manapság úgy tűnik, ünnepek környékén,  hírveréssel egybekötött jótékonysági akciók keretében, a siker érdekében épp az ellenkezőjét tesszük annak, amit Jézus mond. Kürtöltetünk magunk előtt, versenyre kelnek a cégek és szervezetek, lobbizunk: kinek nagyobb a projektje, nagy dobra verjük, hogy jót teszünk, számszerűsítjük, hogy  hány csomagot készítünk, hány tál ételt osztunk szét, hány tonna élelmet juttatunk a rászorulóknak. Kolduljuk a szegények kegyeit, hogy a mi nevünk kerüljön az újságok címlapjára.

          Jézus viszont azt mondja, ha Istenért teszed, a rejtekben adakozz. Csak így várhatsz jutalmat Istentől. Ha evilági elismerés kell, ha csak önmagad előtt akartál tetszelegni, akkor máris kielégítetted hiúságodat azzal, hogy egyenes adásban közvetítették, ahogyan a fölöslegedből  továbbadtál valami csekélységet.

  1.    Az alamizsna mindig szorosan kötődik a böjt és önmegtagadás, imádság lélektisztító, Istenhez emelő cselekedeteihez. Ilyenkor nagyböjtben különösen időszerű, hogy a szeretet konkrét gesztusaival megrövidítsük magunkat. Lépjünk ki önzésünkből. Jézust látva a másikban, vegyük észre, hogy Isten ajándékai, a világ javai nincsenek igazságosan elosztva a Földön.  Tökéletes  igazságosság sose lesz – „szegények mindig lesznek veletek” -, de az alamizsnálkodással a szeretet mindig húsbavágóvá, testre szabottá válik.

          Én a saját és a mások üdvösségét csak akkor szolgálhatom s csak azzal, ha az elméleti hiten túl, a maga konkrétságában felismerem a szemtelenül kéregető koldusban, a magára maradt öregben, a bosszantó/zavaró hajléktalanban, a hazulról utcára kergetett cigánygyerekben a szenvedő Krisztust. Az alamizsnálkodás sohasem fogja megoldani a társadalom szociális problémáit. Nem is ez a célja. Inkább azt jelzi, hogy Isten mindig is gondoskodik rólunk. A szegények jelenléte provokálja lelkiismerünket, érzékennyé tesz, nyugtalanít. Ők azért vannak, hogy emlékeztessenek az ingyenes szeretetre, hogy legyen kikkel jót tegyünk a  visszafizetés hátsó szándéka nélkül. Arra késztetnek, hogy gyakorlatba ültessük a jézusi tanítást.

  1.     Azzal, hogy almizsnálkodom, nyesegetem magamban a kapzsiság, az önzés, a túlzott birtoklásvágy  kísértését. Mennyi fölösleges cucc, ketyere, kütyü, holmi, árucikk, tárgy vesz körül minket. Amikor alamizsnálkodunk - azt bölcsen, körültekintően, a rászoruló igényeit, szükségleteit, érdekeit is figyelembe véve -, kiderül, mennyi mindenre nincs szükségünk, mennyi mindenből fölöslegesen halmozunk fel, csak azért "hogy legyen". Mi minden semmiségre költünk nap mint nap, vagy hetente a bevásárlóközpontokban. Éppenséggel gazdasági szempontból, praktikus megfontolásból is indokolt lenne, hogy úgy állítsuk össze családi költségevetésünket, hogy a számlák, kiadások, luxuscikkek, nehéz helyzetekre félrtetett megtakarítások mellett legyen abban helye a rászorulókra szánt jótékonykodásnak is. S hogy arányt is mondjak: pl. a havi 100 lejes jövedelemből 80 lej mindig maradjon a kiadások fedezésére, tíz lej nehéz időkre, s tíz lej a szegények javára...

          Már a családban érdemes lenne szociális érzékenységre tanítani, szoktatni, nevelni a gyermekeket. Azt hiszem, erre is jó alkalom, megfelelő terep a Caritas-önkéntesség vagy valamelyik lelkiségi csoport tagjaként a szegények megsegítése. Nagyobb öröm adni mint kapni. Egy csekély, de rendszeres alamizsnával életet menthetünk, a másik ember pillanatnyi létszükségletét fedezve, esélyt adtunk neki a túlésésre.. Ez ránk is visszahat. Beágyazódik értékrendükbe.  Alázatossá válunk, beismerjük mi is: folytonosan Istenre szorulunk. Benne jobban bizunk, mint az anyagiakban, amiktől biztonságot reméltünk.

          Ajándékaiért legyünk hálásak Istennek, de hálás szeretettel adjuk tovább is, ha szükség, s ne tartsuk meg önző módon magunknak. Az alamizsna konkrét tettei hitünk nagyságát és mélységét jelzik, bizalmunkat a Gondviselő Istenben. Nagy testvéreink, a szentek, - köztük is a szolgáló, tevékeny szeret mintái: Árpádházi Szent Erzsébet, Szent Ferenc, Szent Miklós, Páduai Szent Antal, Alamizsnás Szent János, Teréz anya, Szent Lőrinc diakónus, Szent Adelheid, Toursi Szent Márton és mennyei társaik – példájukkal buzdítsanak, erősítsenek minket, hogy az alamizsnálkodó szeretet  vérünkké, erényünnkké váljék. Ámen.

 Elhangzott a Caritas önkéntesek és munkatársak ünnepségén a marosvásárhelyi Szent Család Templomban, 2015. március 9-én.




« vissza
 
 





btz webdesign