Keresés
 
 
Megtekintve: 1678 alkalommal
Alkalmi írások - Búcsús beszédek

Szeplő nélkül

 

Szeplő nélkül

Csíkdánfalva, 2014. december 8.

 

 

Kedves Ünneplő Testvérek!

Az adventet beragyogja a Szeplőtelen Fogantatás ünnepe. Számunkra ez fényesebb a Luca-napnál, a Borbála-napnál, de még a Mikulásnál is. Vajon mitől? Hiszen elég furcsa Mária-ünnep. Ha mondjuk ’Várakozó Boldogasszony’ nevet viselné, érthetőbb lenne. De így...

Mi az, hogy szeplőtelenül fogantatott? Hát a többi anyák szeplősek? Vagy a fogantatás a bűn? Ha két ember szereti egymást és szerelmükből gyermek fogan, új élet születik, az bűnös fogantatás?

És, ha Máriát bűntelenül foganta édesanyja, akkor ő amolyan steril ember volt, akinek fogalma sincs az emberi élet mélységeiről, vérre menő küzdelmeiről? És, hát miért ünnepeljük a fogantatást, akkor, amikor néhány hét múlva már Szent Fia születésének örvendünk?...

Felvilágosult, posztmodern korunkban csak úgy sorjáznak bennünk ezek a kérdések. Mint feleselő gyermekek, akik nem akarják érteni, s elfogadni szüleik tapasztalatát, jótanácsát, maradi érvelésnek bélyegezve azt.

Mindenek előtt lássuk az ünnep kialakulásának néhány mozzanatát.

Már a Biblia első lapjain arról értesülünk, a szentíró képszerű megfogalmazásában, hogy a kezdeti, Isten akarata szerinti idill, paradicsomi állapot, bűntelenség Ádám s Éva vétkével, az ősbűnnel megszakadt. Valami elromlott. A szabadságba  belekódolt bűn lehetősége rosszrahajlóvá tette az ember akaratát, értelmét elhomályosította, s eme képesség, állapot az emberiség terhes öröksége lett. Ezt nevezzük  áteredő bűnnek. Isten azonban nem hagyta annyiban, szabadítót ígért.  Az őskígyó fejét majd Éva ivadéka, egy bűntelen ember, a Messiás fogja eltiporni, akit a teremtő Atya küld... Később, az évszázadok folyamán a próféták jövendőlései is ezt támasztották alá. Egyházunk, a kinyilatkoztatás alapján ezt vallja: Isten végtelen szeretete, irgalma, tisztasága és szentsége felragyogott Jézus Krisztusban, akit a Szeplőtelenül Fogantatott Boldogságos Szűz Mária szült e világra. Hogy ő, mint „második Éva”, erre a különleges anyaságra méltó legyen, Isten gyöngéden, elővigyázattal és tapintattal már fogantatásától bűntelenné, szeplőtelenné tette. A Szűzanya bűntelenségét a keresztények kezdettől fogva vallották és ünnepelték. Nyilván, ezt csak kikövetkeztetni tudjuk a megváltás művéből, direkt, kifejezett, egyértelmű bibliai utalást nem nagyon találunk.  De anyaszentegyházunk, mint minden más  kötelező érvényű hitigazsággal, hittétellel tette, odafigyelt a hívő nép meggyőződésére, s ha kellett, évszázadokig várt a dogma megfogalmazásával és kihirdetésével. Így történt a Szeplőtelen Fogantatás dogmája esetében is.

Több mint tizenhét évszázadnak kellett eltelnie, hogy ünnepélyesen hittétellé váljon: – 1854 december 8-án, IX. Piusz pápa  idején ez is megtörtént. Az egyházunk fölött őrködő Szentlélekisten – aki Mária méhét is megtemékenyítette -, csodájának tudható be, hogy négy évvel később, 1858 március 25-én, Lourdes-ban, egy írni-olvasni alig tudó egyszerű lánynak, Subirous Bernadette-nek, a földünket tizenyolcszor meglátogató ’Csodálatos Hölgy’(Szent Szűz), megannyi sürgetésre  válaszolva, franci nyelven önmagát Szeplőtelen Fogantatásnak nevezte... Ez az esemény, a világ előtt addig ismeretlen városkát, Lourdes-ot  a világ legismertebb Mária-kegyhelyévé, zarándoklati célpontjává tette, ahol évente  több millió ember megfordul, testi-lelki gyógyulást keresni. Az immár több mint százötven éve, Isten ajándékaként fakadó forrás a jelenés barlangja előtt, és a sok imádság, Isten különleges beavatkozását is kiesdette. A tudomány és az orvosok mind a mai napig szó szerint ’csodájára járnak’ a csaknem 100 különleges gyógyulási eset előtt, amelyre nincs emberi, szakszerű magyarázat, csak a hit.

Testvéreim, így ér össze Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatásának Ünnepe a mi adventünkkel.

Álljunk meg egy kissé az angyali üdvözlet jeleneténél. Hiszen ezt hallottuk az evangéliumban. Ekkor jelenti be Gábriel, az Úr angyala Máriának a jó hírt: ő lesz a Megváltó édesanyja.

1.   Mária meglepődik, de nem ijed meg. Kegyelemmel teljes –hallja a köszöntést.  Talán ebben a tömör minősítésben van a szeplőtelenség kulcsa, nyitja. Mária titkának, rangjának és méltóságának lényege. Kegyelemmel teljesnek lenni ezt jelenti: nincs benne hiány. Az ő élete teljes, ép, hibátlan. Mert a bűn az épség megromlása bennünk. A szükséges jó  és a jó utáni vágy hiánya. Az egész széttöredezett, darabokra szakadt. Megelégszünk a kevésbé jóval is. A látszattal, a kudarccal, az igénytelenséggel is. Beletörődünk abba, hogy nem vagyunk tökéletesek, belefásulunk a középszerűségbe, és legyintünk: minek? Úgyis megkísérthetőek vagyunk, "ilyen az ember". Szinte kellemesen zsongító elernyedés  kerít hatalmába, hogy "így is jól van". Mintha a pék körberágná a frissen sült kenyeret, és úgy adná el a boltban. Igen, Mária  kegyelemmel teljessége azt jelenti, hogy ép volt, az áteredő, átöröklött szeplő és ránc nélkül, teljesen épen, a kegyelemmel betelve  állt Isten angyala előtt. Ő ennek addig talán nem is volt tudatában. S utána sem szédült meg, nem részegült meg ettől az erkölcsi, lelki magaslattól, mert tudta, hogy ez isteni ajándék: kegyelem.

Ezt persze érthetjük erre a kiválasztottságra is - t.i, hogy Isten őt fogantatásától előkészítette, hogy teste-lelke, személyisége, anyasága Szent Fiához méltó földi hajlék legyen -, de érthetjük az ő Isten-közelségére is. Arra, hogy emberileg ő is mindent megtett, hogy élete edényét mindenestől kiüresítse, hogy Isten az ő kegyelmével csordultig megtölthesse. Készen állt a kegyelem befogadására. Nyitott volt az Isten meglepetéseire. Mégcsak nem is sejti, milyen hírrel szolgál az angyal, de arra már kész, hogy együttműködjék a gondviselés terveivel. Mária okos, talpraesett nő. Nemcsak a szívével, hanem a fejével is gondolkodik. Chesterton jegyzi meg: „a nők mindig valakihez beszélnek, a férfiak a témához szólnak hozzá...”

Mária visszakérdez az angyalnak: Hogyan történik mindez, amikor én férfit nem ismerek? Megdöbben ezen a kiváltságon, értetlenül áll az isteni kívánság előtt, hiszen fel kell áldoznia érintetlenségét, emberi terveit, talán a  boldog házaséletről szőtt álmait, de nem hatódik meg annyira, hogy nyomassza kicsinysége, kisebbsége, hogy csak kiszolgáltatottságát kelljen éreznie és éreztetnie a teremtő Istennel szemben. Határozott nő, aki  alázattal, tisztelettel, de egyenragú partnerként áll a küldött előtt. Az is érdekes, hogy Isten, amikor minket meglátogat, végtelenül tiszteletben tartja emberi méltóságunkat. Nem rontja le személyiségünket, nem szünteti meg szabadságunkat. Lehet tőle kérdezni, „közös dolgainkat”, a kényes kérdéseket is meg lehet vele beszélni.

Isten a nőkkel tárgyal, amikor az élet titkáról egyeztet. A nők hordozzák az élet titkát. Vajon ők megtárgyalják-e Istennel és férjükkel, mielőtt  élet-s halál kérdésében hoznak döntést? Egyáltalán van-e joguk a saját testükhöz, az ún. szabad élethez, amikor Isten beléjük programozta az élet, a fogantatás titkát? Örömteli-e a szexualitásunk, vagy bűnnel fertőzzük, mert kikapcsoljuk belőle az élet Istenét, aki nekünk ezt az örömet és csodát  készíti?

2. Legyen  a te igéd szerint - válaszolja az angyalnak. Nem ellenkezik. Elhiszi, hogy az angyal Isten küldötte. Isten akarata az elsődleges és kész  arra, hogy belevágjon a megvalósításba. Mária egész életét nézve is feltűnő, hogy nemcsak az a töprengő, vagy netán hajbókoló, meghunyászkodó ember típusa, hanem a tevékeny szereteté. Anélkül, hogy „dominálnának személyiségjegyei”, képes a háttérben, a názáreti csendes hétköznapokban maradni, és minden gesztusa Jézusra utal. Tóth Pál szerint olyan mint a „mennybolt égszínkékje, amelyen a Nap ragyog”...

  Úgy „befolyásolja” az eseményeket, úgy van azokra rálátása, hogy  megtesz mindent, ami tőle függ. És amint látjuk, az üdvösség művében sokminden tőle függ. Közben meg folyamatosan Isten akaratába simul. Pedig nem akar karriert építeni, nem vesz el a konyhában vagy a pelenkák között sem, amiért anya lesz, nem marad le semmiről, ami szép és fontos, ami boldoggá teszi őt és szeretteit. Az ő élete nem szól másról, minthogy általa megstestesüljön az Ige.

Pörgős, túlélős, rámenős világunkban mi szeretjük irányítani a dolgokat, mi szeretjük meghozni a döntést még Isten helyett is.  Hadd legyünk a magunk urai. S miközben természetesnek vélünk sokmindent, ami ’kijárna nekünk’, bagatellizáljuk felelősségünket, nem tartjuk bűnnek a bűnt, s nem érzékeljük a csodát, a kegyelmet, az ingyenes megajándékozottságot. Kiveszett érzékünk az Istenre figyelésre.  Ezt kellene újra eltanulnunk a  Szeplőtelen Szűztől.

3. Mária tevékenyen várakozik. Isten országa és a fakanál nála egymásra találnak. Példája az adventi hétköznapokban is megtanít minket várni. Eltanulhatjuk tőle azt a lelki intelligenciát és tettrekészséget, ami nem sürgeti a dolgokat, nem kéri számon Istent, ha valami nem  terveink szerint történik.

Érdekes, a tudósok által végzett tanulmányra bukkantam nemrég: öt éves gyerekeknek adtak két-két szem cukorkát, és elmondták, hogy, ha lesz türelmük kivárni, amig visszatérnek a felnőttek, és addig nem eszik meg a két szemet, akkor még kapnak egy nagy tábla csokit is, de ha nem várják vissza, akkor csak azzal maradnak, amit megettek. Kintről figyelték, hogy melyik gyerek hogyan bírja, később majd az életútjukat is:

  • aki rögtön megette, eléggé sikertelen felnőtt lett,
  • aki várt, de aztán feladta, középkáder, közepes vállalkozó
  • akik kivárták, abból lettek az igazi nagy emberek.

Tehát “tudományosan” is érdemes várni a megfelelő pillanatra… Csak sajnos néha a megfelelő pillanatot vagyunk képtelenek felismerni…

Az édesanyának is várni kell, amíg kilenc hónap alatt kifejlődik, születésre “előkészül” gyermeke. Közben még rengeteg dolga akad, hogy ő is felkészülten fogadhassa a születendő új életet. Ahogyan a földművesnek is várnia kell a termés beéréséig, miközben mindent megtesz, hogy a vetés, a gyümölcs érlelődjék, de tudja, hogy az igazi csodát Isten adja.

Mária nem volt türelmetlen, mi se legyünk azok. A türelmetlenség azt jelzi, nem bízunk eléggé Istenben, nem adunk neki esélyt, hogy megmutassa, mi a jó nekünk. Mi akarjuk ellenőrzésünk alá vonni életünk minden területét. S emiatt stresszeljük magunkat, nem tudunk igazán örülni semminek, hamar megunjuk, természetesnek vesszük azt is, ami új, ami szép, ami Isten csodája.

Testvéreim, ne aggodalmaskodjunk, hogy mi lesz majd. Ez a(z adventi)  remény ellentéte lenne… Gyökössy Endre úgy nevezi ezt a betegséget, hogy gonditisz: beteges aggodalmaskodás. Aki gondjaiba belebetegszik, aki nem látja, nem veszi észre a gondjai mögött az élet szépségeit, Isten ajándékait és  megnyugtató jelenlétét, – a fölött elhatalmasodnak a gondok. Az ilyen ember kiállhatalanná válik. Folyton panaszkodik és elégedetlen. A kis problémákat felnagyítja, a nagy dolgokat lekicsinyli. Cselekvő lendülete lebénul, mindenben csak bajt és veszélyt lát, áldozatnak és vértanúnak kiáltja ki magát, aki mindig vesztes. Lúzer, ahogy ma mondanók. Számára sosincs jó idő, őt mindig veri az élet: ha van sapkája azért, ha nincs azért. És ez az ördögi kör rányomja bélyegét házastársi, családi, munkahelyi, emberi kapcsolataira is. Morcossá, megkeseredetté válik, és rossz társaságnak bizonyul. Idegfeszültségében és zaklatottságában mindig másokat hibáztat, betokosodik gondjai körül, s a másik emberben csak a rosszat veszi észre, amellyel neki minduntalan ártani akarnak Az ilyen ember tele lesz előítélettel, görcsökkel, nem tud ellazulni, időt szánni magára, a csendre, a természet csodálatára, egy baráti beszélgetésre.   Állandóan összeesküvés-elméleteket gyárt, és kétségbe vonja mások jóindulatát. Pedig lehet, hogy a főnöke csak azért beszélt gorombán vele, mert ideges, a szomszéd kőműves pedig nem bosszantani akarja a sok kopácsolással, csak egyszerűen végzi a  munkáját,  a barátnője, ha nem veszi fel azt az átkozott telefont, nem azért teszi, mert pikkel rá, csak letette a kis asztalra, s ő meg a konyhában épp majonézt kavar…

Mária példája segít, hogy tágítsuk ki látókörünket, mert várakozásunknak, adventünknek tétje van. Legyünk készek arra, hogy Isten állandóan beleszólhasson életünkbe. Legyünk készek várni, változtatni, s ha kell, változni is. Ne tépjük fel azonnal a rég várt levelet, ne bontsuk ki azonnal az ajándékot, ha először magára az ajándékozóra kellene egyszer időt szánni. Ne dobjuk sutba ötleteinket és bizalmunkat csak, mert Isten ott helyben nem oldotta meg kéréseinket. Tanusítsunk hitet, önmérsékletet és türelmet Istennel szemben. Hitünkbe kapaszkodva szemléljük higgadtan a világ változásait, és ne kapkodjunk azonnali megoldások, olcsó reklámok után. Előlegezzünk bizalmat Istennek, mint a Szűzanya. Az ismeretlen, előttünk még nem világos isteni tervre is mondjunk bátran igent, és kezdjük keresni minden nap, mindenben az Úr akaratát. Ragadjon ránk Mária élhető, eredeti, ma is időszerű életstílusa, lelkesítsen magatartásmintája. Kezdeményezzünk mindig annak tudatában, hogy nemcsak ő, mi magunk is kegyelemmel teljesekké válhatunk.

A Megváltó születése ekkor lesz igazi öröm, meglepetés és boldogság forrása.

Ámen

LINK: 

http://vanegypercem.com/szeplo-nelkul-csikdanfalva-2014-december-8/




« vissza
 
 





btz webdesign