Vízió, misszió, értékek

Jövőkép, küldetés, értékrend. Nagyjából ezek egy valamire való cég „műsorfüzetének” elemei, már a múlt század nyolcvanas éveitől kezdve. Ezek mentén alakítja ki cselekvési és üzleti tervét. E nélkül egy cégalapításnál szóba se állnak vele. Ebben a hármas egységben vázolja fel céljait, keresi helyét a piacon, fogalmazza meg saját nélkülözhetetlenségét és befolyását a világra, szűkebb környezetére. Ki vagyok, mit szeretnék, milyen értékeket vallok, milyen célok hajtanak, milyen eszközökkel szeretném ezt megvalósítani?

Természetesen mindegyik a tíz parancson „belül” helyezkedik el, hisz ostobaság, már indulásból kész csőd lenne úgy állítani fel elvárásait saját magával, munkájával, tevékenységével szemben, hogy ő rombolni, ölni, szétzúzni, tönkretenni, megszüntetni szeretne valamit, ami az emberiség meggyőződése szerint szép, jó és hasznos. Amennyiben van vevő a termékeire, szolgáltatásaira, amennyiben megtalálja azt a piaci rést, ahol versenyképes, máris megvan a létjogosultsága.  Elég a fegyvergyárosnak is annyit mondani, hogy munkahelyeket teremt és segít leküzdeni a bűnözést, elég a cigarettamanufaktúrának azzal érvelnie, hogy természetes alapanyagokból dolgozik és „kielégíti” a stresszes fogyasztói igényt, elég a „barbibabás” cég hitvallásához az is, hogy a nemek közti egyenlőségért munkálkodik, máris lesz kereslet a termék iránt. Az energiaitalos meg azzal a céllal léphet porondra, hogy így kevesebb lesz az ittas sofőr az utakon, az okostelefonokat gyártó vállalat meg büszke lehet arra, hogy az általa fellendített kommunikáció folytán előmozdította az emberiség egységét és kapcsolattartását.

Szebbnél szebb, magasztosabbnál magasztosabb célokkal hozakodnak elő a cégek, amúgy is egy pályázatnál, egy készülő projekt összeállításánál alapkövetelmény, hogy lefektessék az eszmei/ideológiai alapállást, a morális elveket, az üzleti elképzeléseket. Aztán, ha valami nem sikerült, ha átpártolt a fogyasztói réteg, ha nincs vevő a cuccra, biztos rossz volt a menedzsment. Vagy hitelt vesz fel és fejleszti a gyártósort, vagy bebukik, vagy beolvad egy nagyobba, vagy átalakítja üzletpolitikáját, szerkezetét. Hiszen csak így működhet, így marad versenyképes. Ha nem hatékony, akkor veszteséges, inkább ne termeljen, mert rárohad az áru.

Elidegenedő és kimondottan anyagelvűvé váló világunkban sokan –még hívő keresztények is – úgy gondolják: az egyház is csak egy cég a többi között. Ha valami nem megy benne, akkor törölni kell, elavult, nincs rá fogyasztói igény, tehát meg kell szüntetni. Be kell helyettesíteni olyannal, ami ma menőbb. Szüleink nemzedéke számára még érték volt a hagyomány, a közösség, az élet maga, még akkor is, ha áldozatokkal, szenvedésekkel is járt.

A mai világ viszont más igényekkel lép fel. A táposabb, lazább, könnyebben fogyasztható „tartalmakat” kedveli. Hitben, művészetben, kultúrában. Mindenben azonnali hasznot, befektetésének gyors megtérülését, okoskodó-mentegetőző értelmének csupán érzéstelenítőket, zsigeri élményeket akar, Istentől, vallástól egyaránt. Ha nem kapja meg, eldobja, mint a kólás dobozt, s még egyet rúg is rajta. A Bibliát megtalálja a guglin, minden infó kéznél van az okos kütyükön, beszélgetni, közösséget teremteni és kapcsolatot tartani lehet onlájn is, a hit magánügy, de ha van is, akkor ne kavarjon bele a hétvégénkbe, hiszen annyi más, színes lehetőség van a világban, és azokat ki kell használni. Aztán, ahogyan a piaci portékát válogatom, hadd döntsem el, milyen egyházhoz csapódom, milyen Krisztus passzol nekem, melyik pap szimpatikus, vagy érdektelen.

Arra már kevésbé gondolunk, hogy Isten léte, a kinyilatkoztatás, Jézus Krisztus tanítása, megváltása, egyházának küldetése nem népszavazás, nem fogyasztói igény kérdése. Mi, egyházként, közösségként többre vagyunk hivatottak. Minket nem elégíthet ki a pacifizmus, a világpolgári egyformaság, kényelem és jólét. A mi „nyereségünk” nem az anyagiakban mérhető profit. Mi nem csupán erre hajtunk. Hiszen az csak a meghasonlott világgal egyenértékű, a „világ fiainak” kapzsiságából fakadó közgazdaságtani számsora lenne. A mi profilunk és profitunk sokkal magasztosabb. A kegyelem átalakító erejétől megistenülő, megváltott emberi létminőség lenne. Ezt az eszményt, célt, jövőképet lejjebb adni, elárulni, „beáldozni” – egyenesen emberiség elleni bűntett.

Urunk Jézus pont Isten új vízióját hozta el nekünk. Hogy lássunk tovább a maszkunkon, az örök üdvösségünkig. Hogy érezzük küldetésünknek megismertetni másokkal Isten országát. És már itt a földön el kezdeni építgetni. És értékrendet sem kell kitalálnunk, hiszen ott a tíz parancs és a szeretet parancsa, ott a nyolc boldogság és a krisztusi hagyaték. Ha jól meggondolom, a cégek nagy része is – menedzsertől el a kapusig – mind keresztény, krisztusi. Megkeresztelkedése okán is. Tehát elsősorban Krisztus „cégéhez” tartozunk…! És ha ad rá az unió pénzt, ha nem, a mi „üzleti stratégiánk”: a víziónk, a missziónk és az értékrendünk adott. Nem kell azon alakítgatni, nem kell azt kitalálni, nem kell azt egyeztetni a korszellemmel, mert az végérvényes. Azt Isten úgy találta ki, hogy minden idők emberének egyformán érvényes, követhető, megvalósítható és hatékony legyen. És még pénz sem kell hozzá. Bármily nagy szabadságra törekszünk, mégis csak Isten szeretetének hiteléből élünk. Minden reggel, amikor felkelünk, ebből a hitelből veszünk fel egy napi adagot. Örömmel, hálával vágunk neki a kihívásoknak, hiszen ez a „cég” nem lesz fizetésképtelen. És nem csak megélni szeretnénk belőle, hanem „hozzáadott értékre” váltani, amit tőle kaptunk.

Sőt vissza sem kell adnunk a kamatot, csak újra „elpazarolni” a szeretet esztelen nagylelkűségében. Mert a hitelt már Krisztus magára vállalta. Ő kezeskedik értünk az Atyánál. 

Nekünk annyi lenne a dolgunk, hogy olyanná váljunk, mint Ő.

Vagy legalább tanúskodó tanítványokká.

LINKEK:

https://katolikus.ma/vizio-misszio-ertekek/

https://imalanc.ro/w/sebestyen-peter-vizio-misszio-ertekek/#more-23934

https://eszm.ro/2020/09/23/vizio-misszio-ertekek/

https://hargitanepe.ro/hu/vizio-misszio-ertekek-1602138490240