Keresés
 
 
Megtekintve: 1064 alkalommal
Alkalmi írások - Publicisztika - közélet

Újszülött Isten

 

Újszülött Isten

 

         Budán egyszer egy család elhatározta, hogy fiúk tizedik születésnapját nagy családi összejövetellel ünneplik meg. Mentek a meghívók szerte az országba a kiterjedt rokonsághoz: Gyertek, ünnepeljük meg a „kisöreg” tizedik születése napját. A nagy nap előtt a „kisöreg” boldogan szimatolt a konyha körül:

 „Micsoda finom ebéd készül a születésnapomra!”. És elérkezett a nagy nap. Csikorgó hideg tél volt. És jöttek Miklós bácsiék Cibakházáról, Tamács bácsiék Szegedről, Miskáék Cikolaszigetről, meg mind a többiek. A papa az ajtóban fogadta őket: „De rég nem láttalak, rázzátok le a havat, kerüljetek beljebb, biztosan jól átfáztatok, foglaljatok helyet, egy kupica pálinka jót fog tenni.” Aztán odabent a rokonság nekilendült: „No megvolt nálatok a disznóölés? Hogy megy az üzlet? Mennyi kukoricátok termett? A fiad még nem nősült meg? Mari ángyó még betegeskedik-e? Stb.” A jó hangulatban felmelegedtek. Örültek egymás látásának. Az ünnepeltet szinte észre sem vették. A fiúcska egy darabig téblábolt, aztán kisomfordált a konyhába a mamához.

– Jaj fiam, elefelejtettem, két üveg szóda kellene még, nesze itt a pénz, szaladj gyorsan a boltba, de siess, mert mindjárt tálalok!

A Kisöreg kilódult a hidegbe. A legközelebbi italbolban nem tartanak szódát, nosza a másikba, ott éppen kifogyott, gyerünk tovább, egyre messzébb. A külvárosi kertes villák között ritkák a boltok. Nagysokára végre csak meglett a két üveg szóda. Mire majd lefagyott kézzel hazaérkezett, a mama ezzel fogadta:

– „Gyere segíts mosogatni!”

– „Mosogatni???”

– „Na igen, nézd mennyi mosatlan gyűlt össze. Míg te odavoltál, a vendégek megették az ebédet. Olyan jó hangulat volt, észre sem vették, hogy te nem vagy ott, mindent megettek!”

Nem mondott semmit, csak gondolta: „szép kis születésnapom volt. Míg én miattuk fázva futkostam, ők olyan kellemesen érezték magukat, nekem meg az egészből csak annyi maradt, hogy elpucolhatom az üres tányérokat, amiket ők összemaszatoltak...” (Zászlónk, 2001-december)

         A mi történetünk ez... Az ajándékok, a dizájn, az eszem-iszom, a fenyőfa,  a hangulat valósággal eltakarja, feledteti velünk a lényeget: ma Jézus Krisztus születésnapja van! Vajon tényleg Őt ünnepeljük?

         Az első Karácsony „vendége” most is szállást kér. Hogy megajándékozhasson. Családtaggá szeretne válni. Ezért lett Isten emberré. Előkészíteni az ember és a kegyelem találkozását.

         Mi meg nem változunk. Igaz, sokaknak így is  a Karácsony a legnagyobb ünnep. Nagyobb, mint Húsvét. Giccses alibi a pénzszerzésre meg a kikapcsolódásra. Könnyű ünnepelni, mert ez az édeskés hangulat fellazít. Lájtos szirupot önt a komor hétköznapokra. Művi csillogása élvezetes kábulatot okoz. A kellékek, a látszat a fontos, hiszen a csomagolás, a cuccok, a körülmények álomvilágot varázsolnak. S ilyenkor talán még el is hisszük egy kicsit, a ’jézuska-mesét’. Vagy talán mítoszt? De mit számít, kit érdekel? Elég ha van, apropónak. Ezt még a szabadelvű piac is belátja. Sőt, ha már van, meglovagolja, és  hét rend bőrt szed  le a fogyasztóról. Ha kell neked csillogás, hát fizess...! Nem is lehet azon csodálkozni, hogy sokszor már három napig sem tart a kábulat, és ilyenkor, ünneptájt sokkal több a boldogtalan ember. Otthon is. Összezárva a családdal, vagy önmagával...

         Milyen furcsák tudunk lenni: egyszer azért vagyunk boldogtalanok mert távol az Isten, máskor meg azért elégedetlenkedünk, az zavaró, amiatt stresszeljük magunkat, mert túl közel jött hozzánk. Egyszer Isten fönsége miatt panaszkodunk, máskor meg azért, mert földig alázkodott – mondja Newman bíboros. Ott fekszik az Ige, a mindenség Teremtőjének Látható Képmása a jászolban, s nem tudunk örülni neki.

         Holott milyen kézzelfogható, egyszerű gesztus lenne:  vegyem ölbe a Kisdedet, szorítsam magamhoz, és csókoljam meg. Szeressem. Szentestém azzal kezdődjön: megbocsátok minden családtagnak és bocsánatot kérek mindenkitől. Hagyjam, hogy szent jelenléte átjárjon, elsősorban szeretteimen keresztül. Ők a legnagyobb ajándék.

Ma született Megváltónk szeretete bennük folytatódik. Értük lett emberré az Isten. S értem.        




« vissza
 
 





btz webdesign