Akik egy húron pendülnek, ugyanabból a tálból cseresznyéznek, ugyanarra a zenére táncolnak. Akik egy néphez tartoznak, ugyanazt a himnuszt hallgatják. Akik kibékülnek, ugyanazt a békepipát szívják. Szerre. Akik egy üvegből isznak, kézháttal letörlik a szádát, majd továbbadják. Persze lehet fertőzést, vírust kapni, de mi a vírus egy barátsághoz, a közös szellemi alapokhoz képest?

Mi a testi egészség, a lelked elvesztett örök üdvösségéhez képest? A vírus elválaszt, Jézus összeköt. S ha a szíved tiszta, árthat-e neked a bacilus? Nyilván óvni kell az egészséget még az elszigetelődés árán is, meg kell tenni mindent, hogy steril, tiszta legyen a közvetítő eszköz, így csökkentve a járvány terjedésének esélyét.

Itt azonban másról van szó. Itt a zsigeri szembenállás az, ami újfent kijön egy ilyen vészhelyzeti botrány idején is, hogy még a kijárási tilalom idején is szabad kutyát sétáltatni, közösségi szentmisét tartani viszont tilos. A bevásárlóközpontok még vasárnap is tele vannak, a templomok meg üresek. Micsoda kontraszt! Ijesztő. Az ember szíve szakad meg. Idős gondnokom azt mondja: Plébános úr, 50 éve járok templomba, de vasárnap ilyen kevesen még nem voltunk.  Ráadásul az eső is esett, az udvaron sem állhattunk, a nyitott garázs, a lefödött kocsiszín alatt szanaszét, mintegy két tucat hívő.

Mert a gyülekezés még nem volt betiltva. Ahogy Kolozsváron sem. De a piknikezőknek hiába mondod, hogy „maradj otthon”.  Úgy tűnik, idén a Kereszthordozó Úr Jézusnak már „közönsége” sem lesz. Egyedül kell vívnia haláltusáját. Mert a vírus-járvány is jó allűr, hogy ki ne mozduljunk, hogy hozzá egy tapodtat se közeledjünk. Nehogy elkapjuk…

A fiatalok nem érzik, az időseknek meg mindegy. És napokon belül eltemetünk egy egész nemzedéket. Fő az egészség. Az üdvösség már nem annyira. Sőt egyáltalán. Középkori, buta nép, aki hisz az Oltáriszentségben jelenlevő Krisztusban.  Aki ma is köztünk van. És belénk is akar költözni, az áldozásban. Mi meg szabályoznánk, hogy mily módon, nehogy megfertőzzön! Mert akkor mi lesz…

Van, akit éppen a kézzel áldozással fertőz meg, mert az előtt nem mosott kezet, vagy éppen megtörölte az orrát, ami már fertőzött volt. Júdás is ugyanabba a tálba mártotta be a falatot, mint az Úr Jézus.

Eszembe jut egy kedves történet az afrikai missziókból. Egy afrikai plébániára egy európai szónokot hívnak meg lelkigyakorlatot tartani. A helyi lelkész így mutatja be a vendéget:

„Kedves hívek, fogadjátok szeretettel János kollégát. A bőre ugyan fehér, de a lelke pont olyan fekete, mint a miénk…”

LINKEK: 

https://katolikus.ma/ugyanabbol-a-talbol/

https://eszm.ro/2020/03/23/sebestyen-peter-ugyanabbol-a-talbol/#more-38079