Hiszem az örök életet

katekézismorzsák fiataloknak

1.    Idő. Azt érezzük, hogy a jelen állandóan múlttá lesz, a jövő pedig még nincs. (A Kronosz felfalja önmagát, gyermekeit…) De létezik a kairosz, a kegyelmi idő. Amikor az örökkévalóság „belelóg” a mérhető időbe… – ez az elszalaszthatatlan döntés, az együttműködés, a transzcendencia megélésének pillanata. Az anyagi létezők változnak, egymásutániságban keletkeznek, elmúlnak, elkezdődnek, elfogynak. Megszűnik a létük.  Ez a teremtéssel kezdődött. Az idő is teremtett. Isten létmódja nem időben van, Ő nem időben él. Ezért értelmetlen a kérdés: mit csinált Isten a teremtés előtt?... Benne a teremtés elhatározása is örök. Számára nem „releváns” a teremtés előtti és utáni idő vagy állapot. Ezeket csak a mi értelmünk tagolja így.   A világ is Benne van, ezért Ő maga is jelen van az idő minden pontján.  A világ csak részesedik az Ő örökkévalóságából. Isten teremti az időt, és ő is tartja fenn az időben teremtett lényeket gondviselésével. Ezt a létfenntartást nevezzük gondviselésnek.  Az életnek attól van tétje, hogy egyszer elmúlik. Az alkonyat elérkeztével pedig jó, ha minél kevesebb megbánnivaló marad. Múlandóság minden. Mi a maradandó?

2.    Örökkévalóság. Nem puszta időtlenség, hanem uralom az idő felett, állandóság és hűség, az időben élő ember iránti kapcsolatában. (G. Greshake) Isten „ideje” időn felüli létmód. Isten örökkévalósága kívül áll az időbeliségen. Az örökkévalóságban nincs egymásutániság. Nincs kezdet, nincs vég, előbb vagy utóbb. Múlt és jövő. Állandó jelen van. Igazi örökkévalósága csak Istennek van. Ő nem változik, ő a lét teljessége. Semmit el nem veszíthet, semmi új nincs neki. Mégsem megmerevedett állapot ez, hanem állandó, dinamikus lüktetés. Ez állandóságot is jelent. Isten megbízható, stabil. Nem kell, hogy korrigálja tévedéseit, nincs szüksége arra, hogy helyre hozza, amit elrontott. Ő nem siet, nem is késik, nem siet el semmit, nem marad le semmiről, nem versenyez senkivel, nem kerül behozhatatlan hátrányba, ő nem lassú, ő nem gyors. Ő nem hirtelen, nem meggondolatlan, de „kiszámíthatósága”, „előreláthatósága” felfoghatatlan az ember számára. Ő abszolút tökéletesség és megbízhatóság, nem másítja meg elhatározását, érdemes hozzá ragaszkodni.  Isten kezdet nélküli. Időtlen élete: öröklét. Maga a lét. Bennünk is van valami, ami örök (vágyaink, az élet, mint titok, szellemiségünk, halhatatlan lelkünk, stb.), s van, ami múlandó. Vágyunk arra, ami el nem múlik, el nem fogy, meg nem szűnik, el nem pusztul, el nem vész. Ez is az örökkévalóság, az isteni szikra jelzése bennünk.

3.    Örök boldogság. Ott sem oldódunk egybe Istennel. Lelkünk megtisztulva, testünk megdicsőülve, feltámadtan Istennél él tovább. A történelem, a világ nem örök. Átalakul és megtisztul…(új ég-új föld), Isten örök boldogságára méltóvá válik, teljesen más formában, létmódban. Az örökkévalóság tevékeny, szemlélődő szeretet elképzelhetetlen örömben. Földi életünk eksztázisai, rendkívüli elragadtatásai, csoda-pillanatai ehhez adtak egy kis halvány ízelítőt. A keresztény ezért nem test-ellenes, nem értékeli le a testet, annak gondozását, élvezeteit, szükségleteit, hiszen a lelkünk élteti a testet, testben lakik a halhatatlan lélek. Testünk a Szentlélek temploma. A véges létezőknek szánt örök színről-színre látásban a lehető legtökéletesebb létben leszünk. Attól, hogy üdvösségre jutunk, nem leszünk végtelenek, mindenhatók. Ezért nem lesz unalmas, mert lesz, amit kérdezzünk, és lesz titok, amit megértünk, s ami boldoggá tesz. És nem fog gyötörni a fájdalom, a múlandóság, a bűn, a birtoklás, kapzsiság, halál stb.

4.    Halhatatlanság. Halál utáni élet. Holtak országa. A halott tovább él? A föltámadott ember Krisztussal való közösség révén az égi hazában él. A mennyben. Isten a saját örök életében részesíti az embert. Halál, hol a te fullánkod?...(Szent Pál)

5.    Amikor a Hiszekegyben az örök életről beszélünk, akkor az élet beteljesedését valljuk. Istenben lesz az örök üdvösség, megváltottságunk kiteljesedése, földi életünk célja az üdvösség. Elnyerjük a mennyet. Az örök élet a végső dolgunk, életünk célja. Erre fut ki, ez a projekt csúcsa, megvalósítása, betetőzése. Ebbe torkollik szenvedésünk, örömünk, munkánk, küzdelmünk, álmaink, céljaink és élményeink, áldozataink és lemondásaink ott érnek be. A halál záróvonalát átlépve, a célszalagot átszakítva, ott jutunk a finisbe. Ott valósítjuk meg magunkat, az lesz vágyaink netovábbja. Ezért reménykedünk benne, s ezért örömteli a készület, hiszen semmi és senki nem adhatja ezt meg, csak Isten. Nemcsak elvezet Isten ehhez a beteljesedéshez, hanem, ő maga lesz a beteljesítő. Ő maga lesz a legnagyobb boldogság és élvezet. (visio beatifica.)

6.    Isten a saját életét adja Krisztusban, s az ember testét is megdicsőíti, hogy az örökkévalóságban tökéletesen birtokolhassa ezt az isteni létet.

LINKEK: