Kis és nagy hazugságaink…

Hetek óta kikapcsol és feltölt a kanadai kandi kamera-sorozat (Just for laughs-gags)¹, amelyben a jeles színészek néhány járókelőt beavatva és még többet beugratva ijesztgetnek és abszurdnál abszurdabb, eredetibbnél eredetibb ötleteiket „élőben” valósítják meg, filmezik, megnevettetve és átverve a jóhiszemű embereket. A néző fogja a hasát és nevet – sokszor saját magán is –, majd sír és felháborodik: lám milyen könnyen „meg lehet vezetni” az embert…

Ebben a hevenyészett dolgozatban egy kicsit szeretnék a hazugság körme alá nézni, ugyanis nagyon körmönfont módszerekkel, kifinomult árnyalatokkal, ártatlan trükkökkel ver át a sátán. Már a Biblia első lapjain erről olvasunk: Ádám nem direkt tagad, hanem hárít. Az asszony enged a kísértésnek. A sátán meg hazudik: elferdíti Isten szavát, lekicsinyli a Teremtő mindenhatóságát. Sőt, egy csavarral, fondorlatos módon úgy állítja be, mintha Isten elvenne az embertől valamit, ami neki kijárna. Mintha az ember meg lenne fosztva a hatalomtól. Elhinti a kétely, a bizalmatlanság magvát, hogy az ember féltékeny legyen Istenre. (Isten nem akarja, hogy az ember olyan legyen, mint az Isten… de majd én segítek… – súgja a kísértő.) Mert Istennél az igazság. Az ember is igényli, mint tüdője a levegőt. De a bűn következményeként már elvitatja Istentől az igazságot és uralni akarja azt. „Szabadon”, saját kezébe venni annak eldöntését, mi az igazság.

Jézus Krisztus a legszenvedélyesebben -a hazugság gyakori formája,- a fél-igazság ellen tiltakozott. Egyértelműen kimondja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet… (Jn 14,5) „Azért jöttem, hogy tanúságot tegyek az igazságról.” (Jn 18,37) „A sátán az atyátok, aki nem tartott ki az igazságban, mert hazug, és ő a hazugság atyja.” (Jn 8,44) „Beszédetek legyen: az IGEN igen, a NEM nem!”(Mt 5,37)

„Szakítsatok a hazugsággal és szóljon igazat mindenki felebarátjával, hiszen egymásnak tagjai vagytok.” – írja Szent Pál. (Ef 4,24-25) Jézus megalkuvás nélkül vállalta és kimondta az igazságot, de ugyanakkor fölséges példát adott a gyöngédségre és a tapintatra – olvassuk Szent Jánosnál. (Jn 8, 7-9)

Mi a hazugság?

A nyolcadik parancs tömören tiltja: ne hazudj! Egyházunk még hozzáteszi: Mások becsületében kárt ne tégy! Vagyis légy őszinte! Az őszinteség pedig az igazságnak megfelelő beszéd vagy magatartás. Az igazság, az igazságosság gyökere a szeretet. A szeretet őszinte. Egyértelmű, tiszta igazság. Ezért nem folyamodhat hazugsághoz.

A hazugság az igazsággal és a szeretettel ellentétes beszéd, vagy magatartás. Leggyakrabban nyelvünkkel, szánkkal hazudunk, ezért mondhatjuk, hogy a legfélelmetesebb, leggyakoribb bűnünk. Szent Jakab szerint: „Nézd, milyen kicsi a tűz, és milyen nagy erdőt fölgyújt! A nyelv is tűz, a gonoszság egész világa. A nyelv nyugtalan, gonosz, tele van halálos méreggel. Vele áldjuk az Urat és az Atyát, és vele átkozzuk az embereket…” (Jak 3,2 skk.) A hazugság elsősorban szellemi bűn, és ezért súlyos. Szent Ágoston „hamis, szándékosan félrevezető kijelentésnek” nevezi, hiszen a hazug ember megismerte ugyan az igazságot, szívében hordja, de az ellenkezőjét mondja, hogy másokat becsapjon. Ezt a nézetet vallja Aquinói szent Tamás is. A hazugság tehát az igazság elleni bűn.

A hazugság fajtái

Már szólásmondásaink  is elárulják a hazugság lényegét, sőt szemléltetik a bűn súlyát is: eldobta a sulykot; elállt az igazságtól; egy szava sem igaz; füst van az orrában; görbén beszélt s igazat mondott; kihazudja a borjút az anyjából; letagadja a csillagot az égről; olyat hazudott, hogy rászakadt a mennyezet; beszédének eresztékje van; feneket csinált a szájából; megtoldja a ködmönt; hazudik, mint a vízfolyás; bort iszik s vizet prédikál; kenyere a hazugság; egyenes a beszéde, mint a kasza; szája se áll arra, hogy igazat mondjon; tizedeld meg a szavait; mese a habbal; lovon fogadta, de gyalog nem állja.²

A magyar nyelv árnyalatai nagyon jól körülírják miben, hogyan nyilvánul meg.

1.    Elsősorban szavainkban: hazug beszéd. Amikor letagadunk valamit. Amikor nem mondjuk el a teljes igazságot. Amikor elhallgatunk valamit. Amikor mellébeszélünk. Amikor csúsztatunk. De ide tartozik az elkendőzés, az árulkodás, a kertelés, az álhírek terjesztése, a félrevezetés, az összefüggéseiből kiragadott idézet, a ködösítés, a túlzások, kitalációk, a blöff, a rosszhiszemű intrikák, a név nélküli rágalmak, a hamis értesülések felnagyítása és még sorolhatnánk. Sokatmondóak a magyar nyelv szinonimái is: gurít, füllent, hasal, kacsa, kamu, csalárd, tettet, bolondozik, ugrat, nagyot mond stb.
2.    A hazugság vagy őszintétlenség megnyilvánulhat nemcsak a kimondott vagy leírt szavakban, hanem képszerkesztésben, a mozgóképek, videók megannyi változatában is, ami könnyen manipulálhatja és félrevezeti az egyént és a közösséget egyaránt. Filmek, reklámok, közösségi oldalakra bevágott hamis üzenetek mind megkérdőjelezhetik és „átalakíthatják” az igazságot, vagy épp lejáratni és valószerűtlenné tenni próbálják.
3.    De a hazugság lehet magatartás is, amit legtöbbször képmutatásnak nevezünk. Hazug lehet egy gesztus, a „nonverbális kommunikáció” ezernyi formája, amit azért találtunk ki, hogy leplezzük szégyenünket, jobbik arcunkat mutassuk mások felé, vagy megjátsszuk a jót, hogy becsapjunk, átverjünk másokat, kihasználjuk jóindulatukat, visszaélhessünk bizalmukkal, megnyerhessük kegyeiket. Számtalan módszert alakítottak ki az emberek, hogy álszentségüket elhitessék, hogy erkölcsileg feddhetetlennek tűnjenek, vagy, hogy eladják magukat egy pozícióért, befolyást szerezzenek, náluk erősebbeknél és hatalmasabbaknál. De itt van még a szélhámosság-amikor másnak adja ki magát, mint, ami…–, a kémkedés, a kerítés nem kevésbé tisztességtelen „eljárása” is, ami szintén bizalmatlanságot és megvetést szül. Ezek a „gyakorlatok” úgyszintén hiteltelenítik és „lenullázzák” „elkövetőiket”.
4.    Az igazmondás kötelessége összefügg a becsülettel. Alapvető erkölcsi kötelességünk egymás emberi méltóságát elismerni, tisztelni, megbecsülni. Ezt teljesen senkitől sem vonhatjuk meg. Ezért alakultak ki évezredek alatt az udvariasság, az etikett koronként változó írott és íratlan szabályai. Tehet azokkal is udvariasak és tisztelettudóak kell lennünk, akikkel nem értünk egyet, vagy épp ellenségüknek tartanak. A becsület azonban nem a legnagyobb érték. Van, amikor el is kell szenvednünk a becsületsértést a nagyobb jó, a közjó, vagy a szeretet miatt. Ám a becsület, mint erény, segíthet küzdeni a közösségben is, hogy a jót megtegyük, és a rosszat kerüljük. A becsület ellen leginkább a rágalmazással, az alaptalan gyanakvással, vádaskodással, a vakmerő ítéletekkel véthetünk. Ezeket a bűnöket is kerülnünk kell. A becsületesség a jellem gyökere. Nem feltételezek másokról rosszat, és a magam tetteit is az igazsághoz igazítom, tehát én is elvárhatom mások megbecsülését.
5.    Az igazságnak köze van a hűséghez is, hiszen a hűséges ember minden körülmények között kitart a jóban és a szeretetben. Ezért a hazugság a hűséget is rombolja.  Hűtlenség például a szószegés vagy a titkok kibeszélése. Ha kifecsegjük a ránk bízott titkot, egy személy, egy közösség sorsát is tönkre tehetjük. Árt a hitelességnek, tönkreteszi a bizalmat. Ugyanez érvényes akkor is, amikor olyasmik érdekel minket, amit rendes körülmények között nem kötnek az orrunkra, de kíváncsiságunk oly módon érdeklődik, ami már tapintatlanság, szemtelenség. Itt szokták emlegetni az. ún,. kegyes hazugságokat. Nem ártunk nagyon vele, de kitérő választ adunk. Volt idő, amikor ezt még morálteológusok is elfogadható kiskapuként ismerték el, csak az a gond vele, hogy ez is megtévesztésnek minősül. És, ha a kérdező jól kérdez, lehetetlen kitérő választ adni. Biztos, hogy nem tartozik mindenki másra, a külvilágra, az illetéktelen kívülállókra, de szavaink, megnyilatkozásaink legyenek mindig egyértelműek, nyíltak, őszinték. Az igazságnak szintjei vannak. Olyanok is, amelyek nem tartoznak másokra. De amit elmondunk annak nemcsak a valóságot, hanem az igazságot is fednie kell. Egy szeretetkapcsolatban, egy baráti vagy munkatársi viszonyban mindkét fél érzi, meddig mehet el, meddig kutakodhat, meddig tart az illetékessége. Azon túl már tolakodás, indiszkréció, személyeskedés, bizalmaskodás vagy épp tapintatlanság van, amelyet eréllyel, határozottan és szeretettel vissza lehet és kell utasítani. Ezzel még nem tagadtuk meg, vagy le az igazságot. Hiszen a rá eső részét ismeri. A többi meg nem tartozik rá… Isten a szívek vizsgálója. Ő ismer a legjobban. S az elég. Mindazonáltal a kétértelmű beszéd, a pontatlan fogalmazások, a lejáratás vagy megtévesztés szándékával közölt hírek, az igazság torzítása, a médiamanipulációk tönkretehetik a társadalmi bizalmat, megrendíthetik az egymás iránti szolidaritást. Nyugtalanságot és gyanakvást terjesztenek. Ezért nagy a felelőssége a tömegkommunikációs eszközök használóinak, az itt dolgozó szakembereknek, újságíróknak, közvélemény formálóknak.
6.    Ide tartozik a hazugság egy másik „leágazása”: a besúgás, feljelentés, árulkodás, lehallgatás problémája is. Amikor a közjó érdeke, a közösség életének mentése a cél, nyilván fel kell jelenteni a bankrablót, vagy megakadályozni további elvetemült tetteinek folytatásában. Emlékszünk még a régi szekus, megfigyelő rendszerek lehallgatásaira, besúgóira is, akik abból éltek, hogy másokat megfigyeltek és feljelentettek. Ugyanígy pl. egy mobiltelefonnal való lehallgatás vagy felvételkészítés, ha nem a szolgálatunkhoz, munkavégzésünkhöz kötődik, szintén a nyolcadik parancs hatálya alá esik. Vagyis tilos. A magánélethez való jogot szoktuk emlegetni, de ehhez másnak is joga van, nemcsak nekünk.

Számunkra Jézus Krisztusban Isten megvilágítja az igazság útját. Ehhez szabjuk szavainkat és tetteinket. Éljünk az igazságban. Legyünk áttetszőek kimondott/leírt szavainkban is. Fogalmazzunk egyértelműen, csűrés-csavarás nélkül. Akkor szavainknak ereje, hitele lesz, mert az Isten-szeretet lesz az aranyfedezetük. Márt árad belőlük az igazság. Ez sokkal egyértelműbb, biztosabb és járhatóbb út, mint a hazugságban bujkáló, hazugságnüanszokkal beárnyékolt tévútjaink. Fogjuk vissza fölösleges kíváncsiságunkat, járjunk utána az igazságnak, és mint ahogy az a média képviselőinek etikai kódexében is aranybetűkkel szerepel, tartsuk ehhez magunkat: „Ne hazudj!”

¹https://www.youtube.com/watch?v=a9TfeV1ncOU

²V.ö.: Magyar szókincstár, Rokon értelmű szavak, szólások és ellentétek szótára, Tinta kiadó, Bp. 2005

Források:

1.    Katolikus erkölcstan, Gyulafehérvár, 1994, tankönyv a katolikus középiskolások számára
2.    A keresztény szellemiség lexikona, Bp. SZIT, 1993,
3.    Nemes György-Nemes Rita-Mácsik Mária: Katolikus dogmatika és erkölcstan, Bp. SZIT, 2016
4.    Tartsd meg a parancsokat, Gyulafehérvár, 2006, hittankönyv az általános iskola 6. osztálya részére

LINKEK:

 https://katolikus.ma/kis-es-nagy-hazugsagaink/    

https://eszm.ro/2020/10/30/kis-es-nagy-hazugsagaink/