Cetlik 24/15: Hóharmat

•   A rendes ellentéte nem a rendetlen, hanem a rendkívüli…
•   Ha nem tudsz a vízen járni, akkor legalább úszni kell… (Zöldy Pál)
•   Nincs nagyobb dögvész egy országban, mint vallásos buzgóság erkölcsösség nélkül… khm.
•  A keresztények is hajlamosak antropomorf módon (emberi tulajdonságokkal, reflexekkel felruházni) gondolkodni Istenről. Belekeverve saját „találmányaikat”, belevetítve emberi okoskodásukat Isten mindenhatóságába és még az örök életbe is. Íme, egy modern példa: megérkezik a mennyország kapujához egy „ismeretlen” fickó. Szent Péter beüti a nevét a számítógépbe, de erősen csóválja a fejét. Felhívja mobilon az irodában szolgálatot teljesítő Jézus Urunkat:

           – Uram, valaki be akar jönni a mennyországba, de nekem erősen nem tetszik a tekintete. S a  papírjai sincsenek rendben. Mire Jézus így válaszol:

           – Küldd át a linket!…

•    Mi vagyunk a sziklák /rajtunk szakad szét / a Tenger csendje  / belénk ütközve / följajdul /  az Isten. (Z.P.-Isten partja)
•    Fel, Belgrádra! kiabálta Svejk egy tolókocsiban, mankóval a kezében...
•   Egy koreai történelmi filmben láttam, hogy a fiatal trónörököstől tanítója megkérdezi, hogy milyen életet képzel el magának? A fiú azt mondja: hogy bár majd alá-fölé rendeltségi viszonyban kell élnie másokkal (fest egy függőleges vonalat), mégis, ő is csak egy ember, aki kapcsolatokra és szeretetre vágyik (fest egy vízszintes vonat is). A két vonal találkozásából pedig összeáll egy kereszt...
•          Az amerikaiakat (USA) idegesíti, hogy a magyar pincér nincs ott állandóan az asztalnál, hogy a magyarok állandóan panaszkodnak, túl őszinték, mert egyenesek, és nem kertelnek. A magyarok keresik a pénzt, az amerikaiak meg csinálják, nyerik, kapják… A magyarok kíváncsiak, minek mennyi az ára, felszólító módban beszélnek és maximalisták, miközben az amerikaiak el vannak szállva maguktól, mindenkit letegeznek, nem fújják ki rendesen az orrukat, hanem csak szipognak, amikor látják, hogy nagy a baj, akkor kérdezik: jól vagy?...(ó máj gád, jú olrájt?...)

       Az amerikaiak mindenre fájdalomcsillapítót szednek, nyávogva beszélnek, azt hiszik, mindent jobban tudnak, cipősen az ágyba fekszenek, túlcukroznak mindent (még         a bundáskenyeret is…), felszínesek és udvariaskodnak, s közben a lovaglás szavukban nem szerepel a ló, a mozgást kifejező szavakból pedig hiányzik a                            sebesség…!  Arról nem is beszélve, milyen primitív nyelv az angol, akkor is, ha világnyelv… Sajnos a nagy színjátszásukban elfedik a valóságot… Persze kivétel                  mindig akad. Nincs is, amit erőltetni, nem kompatibilis a két kultúra…

•   Az ateizmus nem más, mint a hitetlen ember lelkiismeretfurdalása…
•   A segédlelkész esti imáját végzi. Letérdel a feszület előtt, fölnéz a Megváltóra és így fohászkodik:

          – Uram, tudom, a kereszten sokat szenvedtél, de káplán nem voltál… Az Úr lenéz a keresztről s válaszol:

         – Igen fiam, de te sem voltál még plébános. Erre a káplán nyel egyet, majd erőteljesen visszaszól:

         – Tudom, Uram, de még lehetek…!

•      Minden ember hangszer. Vagy zenész hangszer nélkül. Mindkettőben ott rejlik a dallam. A hangszerhez zenész kell, a zenészhez pedig hangszer, hogy a dallam hangozhasson. Önmagamat alkalmassá kell tennem, meg kell szelídítenem a kezemet, a számat, a lélegzetvételemet, egész önmagamat alávetnem a hangszer törvényeinek, különben szakadt húrok, repedt kürtök hullanak ki a kezemből… (…) Ki tudom választani, melyik hangszerrel azonosulok a legjobban, – mert a cél nem az, hogy szakadatlan próbálkozás és gyötrődés legyen az élet, hanem, hogy felhangozzék a dallam. Amelyet magunkban hordozunk, mely nem is a miénk. A dallamnak fel kell hangzania, hogy megtalálhassam azokat, akikkel egyfelé indulunk. Mert a hangzavar aggasztó méretű. Pedig rendre vágyunk. Álljanak talán jobbra, akik indulót, balra, akik keringőt akarnak játszani? Esetleg csak azokat kellene kiválasztani, akikkel kamaradarabot játszhatunk? Vagy itt vannak, ugye, a szólisták is. Egy biztos, a zene nem magányos műfaj – társ kell hozzá. És létezik egy dallam, amelyet a nagy hangszerkészítő egyszerűen csak a fogai között fütyörész. Ha lenne merszem, ez lehetnék én… (Z.P.)
•   Lemondtam mindenről, / főleg az illúziókról. / Ez volt az utolsó – / na jó: utolsó előtti… (Szentgyörgyi László: Periféria)
•    Ukrán sikerről számolt be a média: tegnap 25 ezren lépték át a határt. No, nem az oroszt, a magyart… Menekültek. Ők... megmenekültek!
•   Los Angeles belvárosában ebédeltünk pár magyar barátommal, amikor a pincérek két percenként (nem vicc) megszakítottak és állandóan kérdezgették, hogy minden rendben van-e? Mikor ötödszörre futottam neki ugyanannak a mondatnak, odahívtam két pincért és legnagyobb megdöbbenésükre a következőt mondtam: "Guys, we are from Europe... no offense, but we world like to have a conversation with each other, we are aware that it is in the US restaurant culture but please let us have our meals. We will call you if we need something" (magyarul kb. „Fiúk, Európaiak vagyunk, nyugodtan szeretnénk beszélgetni. Ha valamire szükségünk lesz, hívunk…stb.”). Majd egymásra néztek és csak ennyit mondtak: OK, széles mosollyal az arcukon, majd odamentek a többiekhez és ennyit mondtak: "table 4: European protocol", szóval a turisták által sokszor látogatott helyeken a pincérek Amerikában is fel vannak erre készülve... Aztán a helyi szokásnak megfelelően 20% borravalót kaptak, és mindenki elégedett volt.
•   Ha nem vagy egyensúlyban, nem töltöd ki a számodra kijelölt teret, mások fogják igénybe venni azt a területet, és a sorsok összekeverednek. Az ilyen sorsszakadékok kiszámíthatatlan események forrásai… (Z.P. nyomán)
•     Az erő megszelídíthetetlen, mert a szelídítéshez is erő kell, s ez önellentmondás. A teremtés tökéletes cselekvését csak a megváltás tökéletes „nemcselekvése” alakíthatja át boldogsággá. A kereszt abszolút erőtlensége és tehetetlensége, az Istentől való teljes elhagyatottság. Ez a kegyelem. Ezért kell lemondanunk mindenről, ahogy Szent Pál fogalmaz, meg kell szűnnie a prófétálásnak, a nyelvek elhallgatnak, a vallásos képzelet sem maradhat aktív. De önmagunktól erre nem vagyunk képesek, mert mi magunkon is csak erőszakot tudunk tenni, vagyis erővel szeretnénk elérni az erőtlenséget.. Ez pedig nem megy. Ez a kegyelem titka. Nélküle mindig a kísértő győz. (…) A halál az erőtlenség nagy jele, s ezért a hit vízválasztója. A boldogság lehetetlenségét, az erő megsemmisülését, Isten botrányát látjuk benne. De láthatnánk ugyanezzel az erővel az elképzelhetetlen boldogságot, az erőtlenség győzelmét, az istenivé válás egyetlen esélyét. Milyen más… És Jézus elnémult, mint bárány a nyírója előtt, hogy Szóvá lehessen…( Balázs Zoltán nyomán)
•    A panaszkodás azért is hasznos lehet, mert az ember kedvező helyzetbe hozza magát, s egyből kölcsön  is kérnek tőle…
•    A kereszt világszerte szimbólum és díszítőjel, amelynek különösen vallási és kulturális jelentősége kiemelkedő. Az ember és az élet szimbóluma.
  Egyszerűsége miatt a környező világ formáiban minden kor embere fölismerte: keresztre emlékeztet a négy égtáj, a kiterjesztett szárnyú madár, a zászló, mérleg, kard, az úszó emberi test, hajó, árbóc, horgony, hárfa, eke stb. Ezáltal jelképezhet égitestet, szelet, vihart, fát, embert, állatot, eszközöket; lehet az áldás vagy átok jele. A bűnözőket részben a crux simplex-en feszítették meg, ami egyszerű oszlopot jelent, de a római „†" alakú és a „T" alakú ún. tau-kereszt is kivégző és elrettentő eszköz volt.

     Ám a keresztények számára a kereszt hitvallás: Isten szeretetének, Jézus Krisztus megváltó áldozatásnak és szenvedésének jele és eszköze. Köztereken,                          templomtornyokon, sírköveken, útkereszteződéseken, a határban vagy épp a nyakunkban hordva emlékeztet: mibe kerültünk Istennek… De nemcsak a szenvedés, az        áldozat, hanem a felmagasztalás jele is.

•   Az egyik országban felfüggesztették a bírói függetlenséget. Úgy három méterrel. Ja? Elírás…
•   A tudomány a halál elkerülhetetlenségében hisz, de semmilyen vigasztalást, magyarázatot, értelmet nem ad hozzá, végső soron részesévé tesz. Például a műszaki haladás következményeként már az első világháború megváltoztatta a harc, a katonák lelkét, lelkületét. A mozdulatlan fronton a tüzérség gigantikus harci gépezet lett, az árkokban kucorgó gyalogságnak semmilyen befolyása nem volt a halál forrására. Ez maga volt a tudományos halálgyár, a tüzérek szalagmunkásként dolgoztak benne. Itt már nincs értelme a hazafiságnak, engedelmességnek, erkölcsnek. (…) Ma már túlságosan is megszoktuk a megszokhatatlant, mi magunk kezdtük gyártani a halált tömegben, tömegek részére. Az élet kémcsőben kezdődik és injekcióval ér véget. Tűből leszünk s visszatérünk a tűbe…
•    Franz Kafka elképesztő novellája A fegyencgyarmaton. Az Utazó megtekinti a legtökéletesebb kínzó- és kivégzőgépet. A gépezet kiagyalója még egyszer a világ számára - akit az Utazó képvisel - bizonyítani akarja, milyen tökéletes masinát alkotott, és maga fekszik alája. A szerkezet hosszú, tintával töltött tűkkel szurkálja-vési egyre mélyebben az áldozat testébe: „Légy igazságos!” Elvileg az utolsó pillanatban ezt az áldozat megérti. Csakhogy a szerkezet összeomlik és az írás olvashatatlan lesz. Itt csak a halál számít, nincs erkölcs. Az összeomló szerkezet átfúrja a tiszt fejét, aki nem is volt bűnös, de áldozat sem. Csak egyszerűen a szerkezet része. Így egyesül a civilizáció-barbárság és az értelmetlen halál. Az emberiség a maga vívmányaival csak a kegyetlenkedés újabb fejezetét nyitotta meg, feltalálta a halált, mint gépezetet. Az Utazó hazatér, maga mögött hagyja a büntetőtelepet, és belebotlik egy teaházba… (B.Z. nyomán) Mint mi: kívülállókként csak nézzük, élvezzük az élőben közvetített halált és szürcsölgetjük a teánkat. Churchillék is végignézték a németek „végső megoldását”, ahogyan az ENSZ kéksisakosok is vígan szalutáltak a bosnyák tömegmészárláshoz… khm. Szent II. János Pál az ilyesmit nevezte strukturális bűnnek…
•    Felhívott egy ismerősöm az új lakásába. Azt mondta, érezzem otthon magam. Kidobtam. Ki nem állhatom a vendégeket!...

LINKEK: