Két friss hír: álneves olvasók nehezményezik, miért kell a vásárhelyi tanács döntése szerint pénzt költeni az ortodox templomok freskóinak felújítására; a volt szövetségi elnök „nagyhangon” kijelenti, hogy nekünk rossz, ha Európában nemzetállamok lesznek. Ezért kell inkább Bukaresthez dörgölőzni, mert mi is adófizetők vagyunk.
A harmadik hír pedig ráadásnak: az európai bíróság kötelezi Romániát, tekintse házasoknak az amerikai-román meleg házaspárt. Ellenkező esetben tetemes bírságot fizethet az ország. Eleshet akár az európai támogatásoktól is. És hát az is az adófizetők pénze. Ugyanúgy az adófizetők pénzén épülnek a kórházak és iskolák, autópályák és intézmények, de a börtönök és az öregotthonok is. Adófizetők pénzén tüntetnek a szabadságjogokért, az istentelen, hazug értékrendért az úgynevezett civilszervezetek, aztán az adófizetők pénzén tartjuk fenn a katonaságot és a rendőrséget is, a kultúrát és a civilizációs vívmányokat. Adófizetők pénzén gyógyítjuk a szenvedélybetegeket és hárítjuk el az emberi rosszaság vagy a természeti katasztrófák miatt keletkezett károkat. Adófizetők pénzén szervezünk pénzben ki nem fejezhető értékű kulturális, művészeti rendezvényeket, ünnepeket, segítjük az elesetteket és a rászorulókat. Ebbe semmi haszon nincs, nem?
Kik az adófizetők? Az állam nem az adófizetőkből áll? És az egyház tagjai nem adófizetők? És a lelkiismereti szabadságot nem éppen a nagyhangú, elvilágiasodott, szekuláris állampolgárok hangsúlyozzák, akik hitet tesznek az igazságos közteherviselés mellett?
Jézus korában is álságosan tették fel a kérdést, hamis dilemma elé kényszerítve a Megváltót: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Miközben ott lapult a császár felségjelét, képét viselő dénár az övükben…
Ma így mondanánk inkább: kapjon-e állami támogatást az egyház vagy nem? Az ex szövetségi elnök-költő fondorlatos válaszára reagálva pedig hadd kérdezzük meg: a hit nem kúltúra-nép-nyelvmegtartó erő? Mert ha nem, akkor minek kellenek templomok, iskolák, kórházak, ünnepek? Akkor miért államosította a hatalom az intézményeket, most meg nem akar költeni rájuk egy vasat sem?
A szabadelvű világ ezek szerint a pénzt imádja. Jobban (ki) akarja szolgáni, mint az államot vagy egyházat, amelyhez tartozik, mint közösség. Persze a közösségben sem hisz, csak az egyént, az egót isteníti. A divatot majmolja, az ízlés és lájtos-megengedő véleménydiktatúrának meg pisszenés nélkül behódol. Szerencsére a társadalom bölcsebbik fele, a hívő része tudja, hogy a lelkiismeret nem más, mint az Isten szava. Létünkben is a Teremtő képmásai vagyunk. Lelkünk fölött pedig nincs hatalma az államnak. És a pénznek is csak azoknál, akik hagyják eltéríteni magukat, akik önként vagy sodródva a „ménsztrímmel” eladják a lelküket harminc ezüstért.
Mert a pénz is csak szükséges rossz, eszköz. És nem mindegy, kinek-minek a szolgálatába állítjuk. A császár igényt tarthat az adónkra, a szolgáltató is a számlák után, a kereskedő is az üzletben, de mi Istené vagyunk. És Ő örök életet akar adni, amit nem lehet sem megvásárolni, sem pénzzel kifizetni. Viszont tehetünk vele sok jót. Tehetjük a közösbe, fenntarthatjuk a hozzánk tartozók testi-szellemi életszínvonalát. Azzal, hogy nem megtartjuk, hanem továbbadjuk. Ez lenne a valódi befektés, a napnál világosabb üvegzsebprogram. Mert azzal, amit Istennek, hívő közösségünknek adunk, nem szegényebbek, hanem gazdagabbak leszünk. Megnyugodhatunk: Nála nincs helye adócsalásnak. Adónkkal is az Ő országát építjük, már itt a földön.
Túl meg nem lesz rá szükség...
LINKEK:
http://www.kozpont.ro/hirek/gazdasag/az-adofizetok-penze/
http://www.erdelyimagyarok.com/profiles/blogs/az-ad-fizet-k-p-nze
« vissza
