Keresés
 
 
Megtekintve: 6757 alkalommal
Örömhír - C. év

   

Sebestyén Péter:

TÜZET HOZTAM!
Biblikus gondolatok – C év

Megtekint, letölt (pdf formátum)

 

Kezdet és vég
Advent 1. vasárnapja
Jeremiás könyvének 33. fejezete a messiási jövendöléseket foglalja össze. Ezek a próféciák igazából csak
Krisztusra találnak.
tovább »
 
Göröngyös útból sima ösvény
Advent 2. vasárnapja
Keresztelő János igehirdetésében is visszhangra talál a babiloni fogságból visszatértek örömét zengő
Báruk próféta. Lelki szemei előtt a várva várt Messiás érkezik.
tovább »
 
Mit tegyünk?
Advent 3. vasárnapja
1. Örvendezzél, és vigadj, teljes szívvel, Jeruzsálem leánya!
(Szof 3, 14–18a)
Szofoniás próféta népe hitének és örömének ad hangot, amikor hálaéneket zeng, mert Isten betartja ígéreteit.
tovább »
 
Áldottak és boldogok
Advent 4. vasárnapja
1. De te, Efrata Betlehemje, kicsiny vagy ugyan…, mégis belőled származik… (Mik 5, 2–5)
Mikeást is „kisprófétának” szokás nevezni rövid könyve miatt, mégis ő az utolsó nagy próféta, akinél messiási jövendölést olvashatunk. Heródes kérdésére a főpapok is rá hivatkoznak.
tovább »
 
Atyám dolgaiban…
Szentcsalád vasárnapja
1. A szülők tisztelete (Sir 3, 3–7. 14–17)
Szüleinket tisztelni és szeretni isteni parancs. A hála és kötelesség egyaránt azt diktálja, hogy szeressük, becsüljük meg őket, és igyekezzünk Istent szolgálni bennük.
tovább »
 
Epifánia: a bölcsek hódolata
Vízkereszt ünnepe
1. A messiás országa (Iz 60, 1–6)
Az izajási jövendölés előrevetíti Isten egyetemes, minden népet átfogó szeretetét, amely Krisztusban nyilvánult meg.
tovább »
 
A Szentháromság ősbemutatója
Urunk megkeresztelkedése
1. Az Úr Szolgája (Iz 42, 1–4. 6–7)
A szenvedő szolgáról szóló jövendölést kezdettől fogva Krisztusra vonatkoztatta egyházunk.
tovább »
 
Csodás bor Kánában
Évközi 2. vasárnap
1. A messiási Jeruzsálem (Iz 62, 1–5)
Az új Jeruzsálem a messiási korszakot vetíti elő.
tovább »
 
Ma beteljesedett az Írás…
Évközi 3. vasárnap
1. Ezdrás felolvasott az Isten törvénykönyvéből… (Neh 8, 1–4 a. 5–6. 8–10)
Ezdrás pap írásmagyarázó tehetsége jó példa, arra is, mit jelent a közösség életében Isten szavának megvilágosító és eligazító ereje.
tovább »
 
Az örömhír mindenkié
Évközi 4. vasárnap
1. Jeremiás meghívása (Jer 1, 4–5. 17–19)
A próféta épp gyengesége el- és beismerésével válik képessé arra, hogy Isten hasznára legyen.
tovább »
 
Uram, menj el tőlem…
Évközi 5. vasárnap
1. Izajás hivatása (Jer 1, 4–5. 17–19)
Bár Izajás szabadon döntött a prófétai hivatás mellett, a háromszor szenttel való találkozás éppen olyan félelemmel töltötte el, mint Pétert a maga istenélménye.
tovább »
 
Kísértette az ördög
Nagyböjt 1. vasárnapja
1. Zsengeáldozat (Dteut 26, 4–10)
A mózesi előírás a zsenge termés feláldozásáról annak a hitnek a kifejezése volt, hogy mindent Istentől kapunk, és amikor ezt neki „visszaadjuk”, mintegy elismerjük, hogy tőle függünk.
tovább »
 
Mennyei dicsfényben
Nagyböjt 2. vasárnapja
1. Isten szövetséget köt Ábrahámmal (Ter 15, 5–12. 17–18)
A héberek szerint a teremtett világban az ember az a lény, akit Isten megkérdezett, meghívott, keresett.
tovább »
 
Szörnyű hírek: térjetek meg!
Nagyböjt 3. vasárnapja
1. Égő csipkebokor (Kiv 3, 1–8a. 13–15)
Az ószövetség legmegdöbbentőbb kinyilatkoztatását olvastuk. A kimondhatatlan, mindenható Isten, az égő, de el nem égő csipkebokornál bemutatkozik.
tovább »
 
Fiam, mindenem a tiéd!
Nagyböjt 4. vasárnapja
1. A hónap tizennegyedik napján este ott ülték meg a húsvétot… (Józs 5, 9a. 10–12)
Józsué könyvében az első húsvét megünnepléséről olvasunk, amelyet az izraeliták az Ígéret földjén tartottak.
tovább »
 
A megkövezés elmarad
Nagyböjt 5. vasárnapja
1. Izajás bátorító szavai (Iz 43, 16–21)
Ahogyan Isten csodálatos módon kivezeti népét a babiloni fogságból, ugyanúgy, megváltó, irgalmas szeretetével Jézus Krisztus minden embert kivezet a bűn szolgaságából.
tovább »
 
Diadalmenet és kereszthalál
Virágvasárnap
1. Az Úr maga adja ajkamra a szót… (Iz 50, 4–7)
Az Úr elég erős ahhoz, hogy megszabadítsa népét. A próféta tanítvány.
tovább »
 
Keresni és rátalálni
Húsvétvasárnap
1. Mi tanúi vagyunk… (Ap Csel 10, 34a. 37–43)
A Szentlélekkel eltelt apostolokat mintha kicserélték volna. Nevükben Péter intéz tüzes beszédet, amelyben érződik a személyes tapasztalat, az érintettség.
tovább »
 
Hiszem, ha látom!
Húsvét 2. vasárnapja (Fehérvasárnap)
1. Állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban. (Ap Csel 2, 42–47)
A szerző az egyház lényegét foglalja össze, amikor a keresztényeket jellemzi.
tovább »
 
Jobban szeretsz, mint ezek?
Húsvét 3. vasárnapja
1. Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek… (Ap Csel 5, 27b–32. 40b–41)
Az induló és fejlődő egyháznak maga a Szentlélek adja az erőt, inspirációt, bátorságot és ajkára a szavakat, hogy Krisztus művét rendíthetetlen bizonyossággal terjessze.
tovább »
 
Nyájas pásztor
Húsvét 4. vasárnapja
1. Sokan követték… (Ap Csel 13, 14. 43–52)
Az Apostolok Cselekedete a fiatal egyházról, Pál és Barnabás munkamódszeréről tudósít, ahogyan először a zsinagógákban hirdették Isten igéjét.
tovább »
 
A régi parancs újdonsága
Húsvét 5. vasárnapja
1. Pál Antióchiában (Ap Csel 14, 20b–27)
A ma idézett szentírási szakasz Szent Pál első missziós útjának befejezéséről tudósít.
tovább »
 
Vigasztalás Lelke
Húsvét 6. vasárnapja
1. Az első apostoli zsinat (Ap Csel 15, 1–2. 22–29)
A Judeából származó és az antióchiai keresztények között történelmi jelentőségű vita bontakozott ki, és a Szentlélek bölcs sugallata nélkül könnyen szakadáshoz vezethetett volna.
tovább »
 
Eklézsia – a hívők közössége
Húsvét 7. vasárnapja
1. Míg kövezték, István így imádkozott: „Uram Jézus, vedd magadhoz lelkemet!” (Ap Csel 7, 55–60)
Mivel Jézus idejében Palesztina római megszállás alatt volt, a zsidóság kivégzést, halálos ítéletet nem hajthatott végre.
tovább »
 
Tüzes lángnyelvek – égető kérdések
Pünkösdvasárnap
1. A Szentlélek eljövetele (Ap Csel 2, 1–11)
Nem villám csapott az utolsó vacsora termébe, hanem tüzes lángnyelvek ereszkedtek le az apostolokra, aminek következtében kiálltak a több ezres tömeg elé, és szokatlanul bátran, „lelkesen” tettek tanúságot Krisztusról.
tovább »
 
Az önmagát ajándékozó Isten
Szentháromság vasárnapja
1. A teremtő bölcsesség (Péld 8, 22–31)
A megszemélyesített bölcsesség már előre vetíti a második isteni személyt.
tovább »
 
Katonahit
Évközi 9. vasárnap
1. Salamon imája a templomszenteléskor (1 Kir 8, 41–43)
Salamon imáját annak egyetemes volta miatt olvastatja fel egyházunk.
tovább »
 
Özvegy és fia
Évközi 10. vasárnap
1. Illés próféta csodája (1 Kir 17, 17–24)
A szareptai özvegy is korán férj és gyermek nélkül maradt. Nem volt jogi értelemben sem védelmezője, sem fenntartója, sem vigasztalója.
tovább »
 
Jézus az igazi szerető
Évközi 11. vasárnap
1. Dávid bűne (2 Sám 12, 7–10. 13)
A bűn és bűnbánat drámáját olvassuk itt. Dávid bűne minősített súlyosságával kihatással volt az egész nemzetre.
tovább »
 
Te mint mondasz: ki vagyok?
Évközi 12. vasárnap
1. A szenvedő szolga (Zak 12, 10–11)
A Deutero-Zakariásnak nevezett szerző a szenvedő szolgáról ír, akiben az Újszövetség Jézust látja meg.
tovább »
 
Otthontalanul
Évközi 13. vasárnap
1. Elizeus meghívása (1Kir 19, 16b. 19–21)
Elizeus lemond eddigi életmódjáról, és azzal, hogy Illés szolgája lesz, vállalja a prófétaság áldozatát.
tovább »
 
Farkasokkal aratni
Évközi 14. vasárnap
1. Messiási ország (Iz 66, 10–14c)
A babiloni fogságból hazatérő névtelen próféta – a szakemberek Trito-Izajásnak nevezik – szemében Jeruzsálem az új, messiási országot jelképezi.
tovább »
 
Irgalmas felebarát
Évközi 15. vasárnap
1. Hallgass az Úr szavára (Mtörv 30, 10–14)
Mózes utolsó beszédében arra buzdít, hogy a lelkünkbe írt isteni törvényt tartsuk meg.
tovább »
 
Adni vagy befogadni
Évközi 16. vasárnap
1. Az Úr megjelenik Ábrahámnak (Ter 18, 10a)
Jó tett helyébe jót várj… Az idegenként Ábrahámnál vendégeskedő Úr megoldást ad a házigazdák fájdalmas gyermektelenségére.
tovább »
 
Jézus hullámhosszán
Évközi 17. vasárnap
1. Ábrahám közbenjárása (Ter 18, 20–32)
Ma nem divat kollektív felelősségről vagy bűnösségről beszélni, de Ábrahám idejében még így vallották az emberek: egy mindenkiért, s mindenki egyért.
tovább »
 
Bolond gazdag
Évközi 18. vasárnap
1. A földön minden hiábavaló (Préd 1, 2. 2, 21–23)
A gyülekezeti szónok könyve nem valami sztoikus semmittevést sugall, de arra mindenképp figyelmeztet, hogy boldogságunk nem földi dolgokban keresendő.
tovább »
 
Hazatér és felszolgál nekik
Évközi 19. vasárnap
1. Amivel ugyanis az ellenséget sújtottad, azzal minket felmagasztaltál, amikor hívtál bennünket. (Bölcs 18, 6–9)
A kivonulás éjszakája Isten szabadító erejét nyilvánította ki.
tovább »
 
Tüzet hoztam!
Évközi 20. vasárnap
1. Ölesd meg ezt az embert, mert… megbénítja… a harcosok kezét… (Jer 38, 4–6. 8–10)
A próféta nem bátorít háborúskodásra. Látszólag megadás, amit képvisel. Ezért vetik a kiszáradt vízverembe.
tovább »
 
Szűk a kapu
Évközi 21. vasárnap
1. Íme, eljövök, hogy összegyűjtsek minden népet… (Iz 66–21)
Izajás könyvét ezzel a vízióval fejezi be: a pogány népek is meghódolnak az Úr előtt.
tovább »
 
Hol a helyünk?
Évközi 22. vasárnap
1. Nincs gyógyír a gőgös ember sebére… (Sir 3, 17–18. 20. 28–29)
A bölcs ember sosem kevély. A gőg nem talál az alázatos emberhez.
tovább »
 
Gyűlölve szeretni?
Évközi 23. vasárnap
1. Ima a bölcsességért (Bölcs 9, 13–18b)
Az emberi tudás véges, a keresztény a Bölcsesség Lelkét kapja meg a bérmálásban.
tovább »
 
A megtalált irgalom
Évközi 24. vasárnap
1. Mózes közbenjárása (Kiv 33, 7–14)
Mózes is csodálkozik, hogy sikeresen közbenjárt a bálványimádásra tévedt népéért. Megmosolyogtató, ahogyan Istent „emlékezteti” nagy tetteire.
tovább »
 
Pénzzel vett barátok
Évközi 25. vasárnap
1. Halljátok ti, akik eltiporjátok a szegényt!… Ám 8, 4–7)
A júdeai pásztor-próféta erőteljesen emeli fel hangját a szegények mellett. Ő az ószövetség „szociális” prófétája.
tovább »
 
A szakadék két széle
Évközi 26. vasárnap
1. Jaj a… gondtalanul élőknek… (Ámosz 6, 1a. 4–7)
A hatalmasok, a gazdagok minden korban dúskálnak a földi javakban, és elsősorban miattuk koldusszegény a nép jó része.
tovább »
 
Mustármagnyi hit
Évközi 27. vasárnap
1. Az igaz a hitből él (Hab 1, 2–3. 2, 2–4)
Jeremiás kortársa sem érti, miért tűri Isten az elnyomást. De tudja, hogy Isten hűséges, és az igazakat üdvözíti.
tovább »
 
Hála vagy köszönet?
Évközi 28. vasárnap
1. Naamán meggyógyítása (2Kir5, 14–17)
Naamán, az „idegen” katonatiszt meggyőződik arról, hogy Isten nincs területhez kötve. Az etióp főember halálosan beteg.
tovább »
 
Rámenős hittel
Évközi 29. vasárnap
1. Mózes kitárt karja (Kiv 17, 8–13)
Húsvét vigiliáján, a mély értelmű feltámadási szertartás végén már nem egyszer éreztem fáradságot karjaimban. Felemelő, jóleső fáradság volt.
tovább »
 
Önmagasztalás, avagy milyennek lát Isten?
Évközi 30. vasárnap
1. Az Úr igaz bíró, nem nézi az ember személyét, nem részrehajló… (Sirák 35, 12–14. 16–18)
Megszívlelendő Sirák fiának bölcs mondásai között az is, amit Isten igazságosságáról ír.
tovább »
 
Az üdvösség házhoz jön
Évközi 31. vasárnap
1. Elnéző vagy az emberek bűnei iránt, hogy bűnbánatot tartsanak… (Bölcs 11, 23 – 12, 2)
Az ószövetség legfiatalabb könyvében a szerző röviden kitér Isten irgalmára.
tovább »
 
Örök élet másképp
Évközi 32. vasárnap
1. Vigasztaló nekünk emberkéz által veszni el, ha belekapaszkodhatunk abba az Isten adta reménységbe, hogy föltámaszt minket… (2Makk 7, 1–2. 9–14)
A halottak feltámadásának tagadása nem új jelenség. A Krisztus korabeli zsidóság körében is előfordult.
tovább »
 
Végünk van!
Évközi 33. vasárnap
1. Az igazak győzelme (Mal 3, 19–20a)
Az „utolsó” kispróféta Isten igazságosságáról tesz tanúbizonyságot. Ehhez a végítélet is hozzátartozik.
tovább »
 
Mennyei királyság
Krisztus király vasárnapja
1. Dávidot Izrael királyává kenik (2Sám 5, 1–3)
Az olajjal való leöntés Isten kiválasztását jelentette. Minden hatalom a nép szolgálatára adatott Istentől.
tovább »
 
Prométheuszi feladat, avagy utószó helyett…
Bátorság és alázat kell ahhoz, hogy bűneinket merjük bevallani. Sőt elsősorban szeretet, az iránt, akit megbántottunk. Mind emberi kapcsolatainkban, mind Istennel szemben. Ha pedig szeretetünk nincs, hitünk sincs. (sp.)
tovább »
 
 





btz webdesign